Archive for július, 2010

Venyimi móka

Posted on július 26, 2010, under Horgásztörténetek.

55cm csukaGondban voltam a hétvégi horgászattal kapcsolatban, nem tudtam eldönteni, hogy hová menjek és mire horgásszak. Szerencsére a legjobbkor írt András, Venyimbe tervezett menni, ahol ráadásul egy közös ismerősünk is ott volt. Sokáig nem kellett gondolkodjak, gyors telefon és már le is volt szervezve a dolog. Persze a “mire” kérdés még mindig nyitott maradt, így a szokásosnál is több cuccal indultam útnak, bepakoltam a pontyozó és pergetőbotot egyaránt.
A tavak mellett egy csatorna húzódik melyet igencsak benőtt már a nádas. Ez is horgászható azon a néhány helyen ahol még hozzáférhető, pontyok és csukák találhatóak itt. Ez utóbbira csak élőhallal szabad horgászni, de ez a módszer nem túl népszerű, így alig-alig vannak zaklatva. Útközben azt beszéltük barátommal, hogy rávesszük a tógazdát, hogy engedje meg a pergetést, mégiscsak úgy az igazi, ráadásul András már próbálta, igencsak szép eredménnyel. Utána meg ráérünk leülni valahová pontyozni pihenésképpen, ha már meguntuk a csukákat.
Terv szerint tudtunk haladni, megkaptuk az engedélyt a pergetésre és felmértük a terepet és a lehetőségeket. Napos, meleg nap volt, igen erős széllel. Ez talán nem az igazi, de most van idő horgászni, így ezen nem akadtunk fenn. A helyek közül a megmaradtak is igencsak szűkösek voltak, de elkezdtünk dobálni. A víz zavaros volt, így egy GT színű Zipperrel indítottam. Második dobásra rögtön kaptam egy rávágást a közeli nád mellől és máris egy kiscsuka ficánkolt a horgon. Visszaengedtem, majd dobtam még néhányat ezen a helyen, de újabb kapás nem jött. Továbbálltam és folytattam a dobálást. Nem kellett sokat várnom, a következő beállónál is hamar rávágott csalimra egy méret körüli példány. Úgy tűnt megy ez, kapásból megtaláltam a nyerő csalit, érdemes volt kijönni. Az akció azonban folytatódott, újabb helyváltoztatás, újabb kapás és mostmár komolyabb ellenállásba ütköztem. A sekély vízben persze hamar megláttam a halat, melyet 2kg körülire saccoltam, ez már megdolgoztatta a féket is. Néhány kirohanás és szaltó után a szákban verte ki a szájából a horgot, szerencsére ekkor már mindegy volt, nem menekülhetett. Gyönyörű hibátlan 55cm-es példány volt, nagyon örültem neki. Természetesen ő is visszakerült a vízbe.
Andrásnak közben nem volt szerencséje, egy rontott kapás és egy lamaradt kiscsuka volt az eddigi mérlege, nem találta az igazi csalit. Amikor viszont egy szines Balzer körforgót felcsatolt, szinte azonnal megfogta első csukáját. Nem volt nagy, de hal volt végre. Persze ha már elkezdte a halfogást, nem is állt meg, jött a következő, egy gyönyörű 60 cm-es csuka képében, szintén körforgóra és végül ez lett a nap hala. Közben még én is túl voltam két kapáson, az egyik szákolás előtt elment, miután egy szögben elakakadt a szákom és míg ezt próbáltam kiszabadítani, a meglazuló zsinorról le tudott fordulni a szemfüles hal. A következő csukát viszont már nem rontottam el, gyorsan alátoltam a szákot. Talán túl gyorsan is, nem fáradt el eléggé és rendesen magáratekerte. Gumírozott szákot használok, ezt nem üti át a horog, de mégsem volt egyszerű kiszedni belőle a halat, közben a szerencsétlen jól kitágította a horog ütötte sebet, vérzett is szépen. Remélem azért túlélte, hiszen nem nyelt mélyre, csak a szája szélén lett egy nagy seb. Ezzel viszont végetért a pergetés, elfogytak a beállok, ráadásul az összes szúnyogot felvertük eddigre a nádból, mindenképp kellett egy kis szünet.
Pontyozás következett, egy darabig tanakodtunk, hogy hová üljünk le, de végül a nagy tóra szavaztunk. Az úszós tavon idén nem sokat fogtunk, a nagyon még soha nem próbálkoztunk, ráadásul nemrég volt itt telepítés, így most jött el az alkalom, hogy ezt is megnézzük. Nem bonyolítottam túl a dolgot, bekevertem egy kevés pontyos Protein Bombát, csalinak meg két szem halas Tuffits-ot tettem fel egy csúszókosaras szerelékre és már horgásztam is. Gyorsan jött az első kapás és ezután folyamatos volt az érdeklődés. Egyetlen bökkenő volt csupán, a halak mérete. A legtöbb jó ha elérte a tenyeres méretet, ez még keszegből sem lett volna elég nagy, nemhogy pontyból. Egy darabig elszórakoztunk velük, majd befejeztük a pecát.Kisponty
Összességében jó kis nap volt, a pergetés része különösen, másfél óra alatt 5 kapás szerintem remek eredmény. Pontyozáskor inkább csak a helyválasztást rontottuk el, beletaláltunk az ifjoncok csapatába. Inkább le kellett volna ülni Milánék mellé a nagyhalas tóra, ők fogtak szép halakat délután, köztük egy 6-8kg közötti példányt is. Persze nem vagyok telhetetlen, így is elégedetten pakoltam össze.

Szabó Zalán

Balatoni balinozás

Posted on július 14, 2010, under Horgásztörténetek.

BalinA Balatonról nekem mindig a gyermekkori élmények jutnak eszembe, minden nyáron itt töltöttünk egy-két hetet és közben kaptam kedvet a horgászathoz is. Rég nem jártam legnagyobb tavunk partján, azonban nemrég jött egy lehetőség, mégpedig egy csónakos balinozás képében, ennek nem tudtam nemet mondani. Igaz csak néhány óráról volt szó, de lelkesedésem annál magasabbra nőtt.
Késve sikerült csak elindulnom munkahelyi elfoglaltságok miatt, ráadásul a pakolás közben is állandóan csörgött a telefonom, mindig ilyenkor történik valami fontos. Igaz nagyon siettem, de végül csak este hét előtt értünk a kikötőbe. A célpont a csopaki Kerekedi-öböl volt, ez egy több, mint 60 ha-s terület, melyet mély nádas szegélyez, igazi halparadicsom. Itt a nyilt részen gyakran balincsapatok járőröznek snecikre vadászva, őket terveztük célbavenni. Az út a nádasból való kievezéssel indult, ahol az idei rekordmennyiségű szúnyogokból kaptunk bőven, jónéhány felhő eredt a nyomunkba miután felzavartuk őket nyugalmukból.
Kiérve a nyilt vízre vendéglátom elmagyarázta, hogy ő mindig látott halra dobál, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy a rablások környékét dobáljuk meg. Ez az egyetlen módja annak, hogy a folyamatosan vándorló balincsapatot észrevegyük. Sikerült egy csendesebb napot kifognunk, alig-alig volt rablás. Ennek ellenére próbáltuk azt a néhányat utolérni, de kevés sikerrel. Mire odaértünk egy ígéretesnek tűnő helyre, a víz teljesen elcsendesedett és a rablások is elmaradtak. Engem persze ez nem zavart, folyamatosan dobáltam különböző csalikkal. Eredménye sajnos nem volt, így becéloztuk a közeli vitorláskikötő környékét, ottani kövezés tartogathat talán néhány halat.
Útközben láttunk néhány hatalmas rablást a nádas előtt is, de a stégeken horgászók miatt ezt nem eröltettük. Közben odaértünk a kövezéshez és ennek környékét, illetve a közeli hínárfoltokat átvizsgáltuk. Péternek volt itt egy utánanyúlása, de nem akadt meg a hal és az újabb dobások már nem eredményeztek semmit. Lassan elindultunk visszafelé és az előzőleg kinézett helyeket újra meghorgásztuk.  Bolondját járatták velünk a balinok,  és mivel közeledett a napnyugta, úgy tűnt hal nélkül maradunk. Ekkor azonban több rablást láttunk nem sokkal beljebb a nyilt vizen. Néhány evezőcsapással már a környéken is voltunk és repültek a Thrill-ek. Már az első dobásra olyan rávágást kaptam, hogy azt hittem kiveszi a botot a kezemből. Megindult a fárasztás, a heves kapás után viszont eléggé belazult a zsinór, egy pillanatra azt hittem elment, de valójában csak felém úszott a balin. Gyorsan tekerve sikerült a kontaktust tartani és hamar a csónak mellé ért. Ekkor picit útban volt az evező, épp szólni akartam érte amikor látom, hogy a másik bot is hajlik rendesen, társamnak is hala van. Néhány másodperc múlva már két balin körözött a csónak körül. Merítőnk nem volt, így meg kellett várni, míg elfáradnak és hagyják magukat kézzel kiemelni. Péter hala elég rosszul akadt, néhány kör után sikerült lefordulnia a horogról, így jár aki nem készül fel rendesen. Az enyém viszont nem menekülhetett, rövidesen a csónakba került. Nem volt nagy, 42 cm-et mértem, de örömöm határtalan volt. Sikerült első pergetett halamat megfogni a Balatonon, ráadásul ez volt az első alkalom, hogy célzottan balinra horgásztam és rögtön össze is jött. A kötelező fotózkodás után már úszott is tovább halam, reméljük később is találkozunk.
Dobtunk még néhányat ezen a helyen, de eddigre már odébb állt a csapat, így elindultunk kifelé. Út közben még sikerült egy csomó szúnyogcsípést begyűjteni, de nem nagyon érdekelt, jól sikerült a nap. Ilyen szép környezetben horgászni már önmagában nagy élmény, a halfogás pedig külön öröm. Az biztos, hogy nem utoljára jöttem a Balcsira pecázni.42 cm

Szabó Zalán