Archive for június, 2010

Holdfényes éjszaka

Posted on június 29, 2010, under Horgásztörténetek.

58cm süllőAz éjszakai horgászatoknak külön varázsa van, azonban rég nem volt már részem ilyesmiben, ugyanis gyermekkoromban horgásztam éjszaka utoljára, még a balatoni nyaralások alkalmával. Régóta tervezem, hogy ezen változtatok, hiszen sok hal szívesebben táplálkozik az éj leple alatt és ilyenkor könnyebb őket horogra csalni. Péntek este jött el az idő, hogy újra belekóstoljak az éjszakába és ellenőrizzem a süllők kapókedvét. Eredetileg pergetni szerettem volna, azonban a korábbi esőzések nyomán a víz még mindig rendkívül zavaros volt, így maradtam az úszós módszernél.
Munka után siettem haza, majd rövid pakolás után már úton is voltam a vízpart felé. Meglepően kevesen voltak, de a kinézett hely foglalt volt, így attól nem messze foglaltam helyet. Jött is az első megoldandó feladat, csalihalat kellett fogni. Gyorsan összeraktam a spiccbotot, pinki a horogra és egy kis dara az úszó köré és már vártam is a kapást. Vártam, vártam és vártam, de nem igazán akart megmozdulni. Egyszerűen sztrájkoltak az egyébként igen mohó kishalak és minden egyes darab megfogása egy kínszenvedés volt. Néhány darabot azért sikerült begyűjteni, de nem eleget, így csak egy süllőző botot szereltem meg, a másik bot a spiccbot maradt. Az élőhalas szerelékkel egy közeli akadót céloztam meg, majd próbálkoztam tovább a snecikkel.
Ekkor bekövetkezett az amire sose gondoltam volna, mégpedig az, hogy a süllőzőre több kapásom volt, mint a csalihalfogó szerelésre. Persze nem azért, mert olyan sok süllő jött volna, hanem annyira kevés volt az éhes kishal a környéken. Napnyugtáig azonban így is sikerült két méretkörüli tüskéshátút egy rövid időre a partra csábítani. Az első egy élő küszre, míg a második ugyanazon példány törperágta maradékára jött.
Közben elérkezett a napnyugta ideje és ez jónéhány változást hozott. Először is az összes horgász összepakolt és hazament, kiürült a part. Ennek örültem, hisz átülhettem az eredetileg kinézett helyre. Közben az idő is egy picit jobbra fordult, a heves szél ugyan alig enyhült, de a felhők eltüntek és még láthattam a nap utolsó sugarait. Ennek azonban volt egy hátulütője is, közel telihold volt, mely fényesen világított az égen, így igazán sötét sosem lett. A kis süllők közben mintha eltűntek volna, snecim élénken úszkált, de kapás nem volt, csak egy denevérnek sikerült magára tekerni a zsinórom. Feltehetően a világosságnak köszönhetően alig volt rablás, itt-ott egy egy süllőt lehetett csak hallani, harcsának pedig nyoma sem volt. Már-már konstatáltam, hogy nem ez lesz a nagy nap, amikor az úszóm bátortalan bukdácsolása abbamaradt és határozottan elindult. Rögtön kezembe vettem a botot és rövid nyeletés után bevágtam. A horog szépen akadt és rögtön kiderült, hogy most jobb halam van. Hajlott szépen a bot, de hamar felőrölte az erejét és partra került a tettes. Gyönyörű süllő feküdt előttem, 58cm hosszú és 2.34kg volt. Ezzel a fogással viszont el is fogyott a csalihalam, ezzel ennek a fajta horgászatnak vége is lett.
A pergetőbottal még körbejártam a környéket, dobáltam néhányat, de a víz csendes maradt. Éjfél is elmúlt már eddigre, ideje volt összepakolni és hazamenni. Úgy gondolom az első éjszakai próba remekül sikerült, ez a süllő eddigi legnagyobbam, mely célzottan és nem véletlenül akadt horogra. Az biztos, hogy ezután rendszeresíteni fogom az éjszakai horgászatot, főleg ha a folytatás is hasonló lesz.

Szabó Zalán

A sügérvadászat folytatódik

Posted on június 24, 2010, under Horgásztörténetek.

Sügér közelrőlAz utóbbi időszak esős időjárása nem kedvezett a csatornahorgászatnak, az állandó magas és zavaros víz és a kiöntések igencsak megnehezítették azok dolgát akik ilyenkor is próbálkoztak. Szerencsére a Malom csatornát nem érintette komolyan az esőzés, a vízszint ugyan kicsit megemelkedett, de még a medrében maradt. Nem volt kérdés, hogy előbb-utóbb újra megpróbálkozom a sügérekkel a múltkori sikeren felbuzdulva és most szerda délután jött el az idő. Egy barátommal megbeszéltem, hogy munka után találkozunk és alaposan szemügyre vesszük a nyerő helyet.
András hamarabb végzett a munkahelyén, így előrement felmérni a terepet. A vízállás és a tisztasága megfelelő volt, ráadásul a kinézett helyen sem volt senki, így lelkesen kezdett dobálni. Ez a lelkesedés azonban hamar lecsökkent, miután sikerült eltörnie botját egy szerencsétlen elakadás során. Kénytelen volt hazamenni egy másikért és utána már együtt vágtunk neki a horgászatnak. Apró twistereket kötöttünk fel és elkezdtük a kinézett szakasz vallatását. Nem volt könnyű dolgunk, ugyanis kifejezetten erős szél fújt, ráadásul oldalról, ez mind a dobást, mind a csalivezetést megnehezítette. Ennek ellenére érdemes volt próbálkozni, ugyanis a kinézett területen volt sügér bőven. Igaz nem voltak túlzottan étvágyuknál, de ha pontosan sikerült meghorgászni a rejtekhelyüket, akkor azért oda- odavágtak a csalinak. Hamar meg is történt az első eset és gyors fárasztás után egy apróság ficánkolt a parton.
Több hasonlóan kicsi méretűt sikerült kifognunk, azonban minden egyes darabért meg kellett dolgozni. Nagyon pontos dobásra volt szükség, ha nem az adott hínárcsomó vagy mederegyenetlenség közvetlen közelében húztuk el a csalit akkor érintetlen maradt, ráadásul a finnyás halak gyakran csak belecsíptek a csaliba és nem tudtuk megakasztani őket. Elkezdtünk kisérletezni a szinekkel, igazából a chartreuset most nem igazán kedvelték, míg a többire (fehér, sárga, piros, zöld és ezek kombinációi) nagyobb volt az érdeklődés. A cserékre azért is volt szükség, mert egy-egy színkombinációra érezhetően ráuntak, váltás után mindig hamar jött a kapás.Átlagméret
Érdekes volt a halak térbeli elhelyezkedése is, megvoltak a kedvenc területeik, itt nagyobb példányokat találtunk, míg a “peremvidéken” pedig a kisebbek tanyáztak és ahol az egyik méretből sikerült fogni, ott márcsak a hasonlóak jöttek, vagy semmi. A kapókedv is változott a délután során, ahogy egyre inkább közeledett a napnyugta, úgy nőtt az átlagméret is a kapások gyakorisága is. Amíg a nap intenzíven sütött, addig fenékközelében csendben megbújtak, majd az árnyékok növekedésével lettek egyre aktívabbak.
Napnyugtára azonban már teljesen szétdobáltuk a pályát, nem maradt olyan része ahol ne húztuk volna el jópárszor a csalit. Partra András 6-ot én 8 sügért emeltem, de sok rontott kapás is volt, illetve az utolsó pillanatban horogról lefordult példány is akadt. A nap hala egy 21cm-es gyönyörű példány volt, mindössze 1cm-mel maradt el eddigi legnagyobbamtól. Ezt a halmennyiséget olyan jó két és fél óra alatt sikerült kitermelni, ami szerintem nagyon jó eredmény. Már alig várom, hogy egy olyan időszakban is eljöjjünk ide, amikor étvágyuknál vannak és agresszíven támadják a csalit.A nap hala

Szabó Zalán

Végre sügér!

Posted on június 2, 2010, under Horgásztörténetek.

ApróságHosszú idő telt el az utolsó megfogott sügérem óta, egyszerűen nem találtam őket. Betli után betli amint jártam végig az esélyes helyeket és már kezdtem komolyan aggódni, hogy találok-e egyeltalán újra a kedvencekből. Hétvégén végre megtört a jég, nézzük is hogyan.
Egyik barátom hívott, hogy a Malom csatornán fogtak néhány sügért, igaz nem pergetve hanem úszóval és gilisztával, de szerencsére nem a konyhán végezték. Nem kellett sokat töprengeni, a szombat délutáni programba beillesztettem egy rövid pergetést. Igaz szkeptikus voltam, ugyanis az említett helyen nemrég horgásztam néhány órát és akkor nem sikerült semmit sem fognom. Azóta viszont a nagy esőzéseknek köszönhetően megnőtt a vízszint és zavarosabb is lett, tehát más körülmények fogadtak.
Kora délután értem ki, szerencsére épp nem volt itt senki, bár a horgászhely alaposan ki volt taposva, így biztosan rendszeresen horgásznak itt. Felcsatoltam egy apró twistert és nekiálltam dobálni. A csatorna dugig volt már mindenféle vizinövénnyel, minden dobás után szedegethettem le darabjait a horogról. Próbálgattam a szemmel látható növényzetet körbejárni, miután más tereptárgy nem volt a környéken, csak itt lapulhattak a sügérek. Parttól nem messze egyszer csak, mintha koppanást éreztem volna, azonban az újabb és újabb dobások nem adtak eredményt, így növénnyé nyilvánítottam a “kapást”.
Az esetek döntő többségében folyással szemben vezetem a csalit, mivel így aktívabban mozog és lassabban is tudom vezetni. Ez ellen szól azonban az, hogy a halak folyással szemben állnak, így ha tiszta a víz könnyen észrevehetnek. Emellett a hal háta mögül érkezik a műcsali, könnyen lehet, hogy későn veszi észre. Miután a szokott módszer nem hozott eredmény, megpróbáltam folyással egyirányban húzni twisteremet. Körbejártam itt is a lehetséges helyeket, de nem jártam eredménnyel. Változtatnom kellett valamit, felkötöttem egy apró Storm stickbait-et és azzal próbáltam. Ez egy gyorsan süllyedő wobbler, melyet nem elég simán tekerni, érdemes bele-bele rántani, így mozog igazán meggyőzően. A sodrás most elég erős volt, így nagy sebességgel közelített a csalim és én lepődtem meg a legjobban, amikor egy agresszív rávágást kaptam az egyik hínárcsomó mellől. Először egy csuka képe körvonalazódott lelki szemeim előtt, azonban hamar kiderült, hogy tévedek és a várva várt sügér volt a tettes. Végre! Több hónap után sikerült egy 17cm-es példányt elejteni, örömöm határtalan volt. Nem is gondolkoztam sokat, folytattam a dobálást. Egyre több elakadást tudhattam magaménak és félve, hogy beszakítom a nyerő csalit, visszaváltottam twisterre, mégpedig egy fehér darabra.
17cm sügér
Néhány dobás után újabb agresszív ütést kaptam ugyanarról a helyről, mostmár tudtam, hogy sügér a tettes és igazam is volt, egy kisebb példány akadt a horogra. Úgy tűnt megvan a nyerő hely, azonban hiába dobáltam ezután, nem rontott ki újabb példány a növényzetből. Azt gondolom ez csak egy kisebb csapat volt, persze tévedhetek is, a lényeg az, hogy sikerült belőlük fogni két darabot. Miután az újabb akció elmaradt, hamar ráuntam az állandóan fennakadó hínárra és összepakoltam.

Szabó Zalán