Archive for május, 2010

Süllős sztori

Posted on május 25, 2010, under Horgásztörténetek.

SüllőEgy pénteki munkanap után egyik barátommal úgy döntöttünk, hogy megnézzük ismét a süllőket. A hétvégére nagyon rossz időt jósoltak, így ezt megelőzve még a front megérkezte előtt kilátogattunk a múltkori fogások helyszínére. Persze dolgozni is kellett aznap, így csak néhány óránk maradt napnyugtáig. Sebaj, ha eszik a süllő akkor ennyi idő is elég lesz.
Mire kiértem a partra, Gergő már nemcsak a csalihalfogáson, hanem az első halon is túl volt. Bár a pergetést jobban kedvelem, az eredményessége miatt most én is az úszós szerelékre váltottam. Gyorsan összeraktam a két botot és repültek is befelé a snecivel csalizott horgok. Halaim nyugodtan sétáltak fel-alá, nem sok érdemleges történt a víz alatt. Közben Geri úszójai viszont idegesen táncoltak, hol kisebb süllő, hol törpeharcsa zavarta meg nyugalmukat. Kézzelfogható eredménye is lett a dolognak, előbb egy retur, majd egy bőven méret feletti példány került partra, majd vissza a vízbe. Jó volt látni, hogy a csapat most is itt tartózkodik és éhesek, persze a törpék is előkerültek és olyan kapásokat produkáltak, hogy nehéz volt a süllőkétől megkülönböztetni, egyedül a kishalon maradt nyomok árulkodtak a ragadozó kilétéről.
A nyugodtan himbálozó úszóm egyszercsak megindult, ráadásul határozott sebességgel, ezt már biztosan nem a sneci okozza gondoltam, ilyen kirohanásra nem képes. Számomra mindig nehéz eldönteni, hogy meddig nyelessek, de túl sokáig nem akartam. Mivel halam nem lassított, így kénytelen voltam bevágni a rohamába, nem akartam egy esetleges apróságot torokra nyeletni a kishallal. A horog szerencsére akadt és botom hajlásából ítélve ez már egy tűrhető méret volt. Ez hamar be is bizonyosodott, a fárasztás nem tartott sokáig és kézzel emeltem a ki a 43cm-es süllőt. Örültem neki nagyon és mivel nem szenvedett durva sérülést, elengedtem, ezt a kalandot biztosan túlélte. Nem sokkal ezután az én csalijaimat is megtalálták a törpék, fogtam is belőlük egy nagyobb példányt, majd a többiek továbbra is rágták a kishalakat. Ez utóbbiakból kezdtünk kifogyni, így visszatettem az egyik botra az egy snecimaradványt, gondoltam ez is lehet eredményes. Feltételezésem be is jött, ugyanis nem sokkal később ismét határozott kapás, majd rövid nyeletés után jól ült a bevágás. Ez a süllő jobban küzdött, mint elődje, reméltem, hogy méretben is felülmúlja. A választ hamar megtudtuk, ez a példány 45cm-re nőtt és szemre is jóval testesebb volt. Sajnos a horgot mélyre nyelte és már a szabadítási kisérlet előtt vérezni kezdett, így bilincsre került.
A napnyugta gyorsan közeledett, ráadásul a törpék rohama is erősödött, ezért a pakolás mellett döntöttünk. Még egy kis bajszosnak sikerült felküzdenie magát egyik horgomra, de más érdemleges már nem történt. Azt hiszem elégedettek lehettünk, ez alatt a két-három órás időszak alatt volt bőven kapás, melyekből 5 süllőt sikerült megfogni.

Szabó Zalán

Filmajánló: Csukaországban jártunk

Posted on május 13, 2010, under Bemutatók.

Csukaországban jártunkA pergetőhorgászok szerelmesei nincsenek horgászfilmek terén elkényeztetve, nagyon kevés ilyen jellegű alkotás jelent meg eddig Magyarországon. Természetesen ezen nem lehet csodálkozni, hiszen a jóval népszerűbb horgászmódszereket bemutató változatokat is nagyon nehéz nyereségesre kihozni, így kevesen is vállalkoznak elkészítésükre. Lukácsi Béla és Kovács Adrián azonban egy svédországi út alatt két legyet ütött egy csapásra, amellett, hogy egy jót horgásztak, elkészítették újabb filmjüket, mely a csukapergetésről szól.
Svédország kedvelt célpontja a csukahorgászoknak, a tengeri öblökben rengeteg él belőlük és itt reális esély van néhány kapitális példány elejtésére is. A forgatás alatt ugyan igazán nagy halat nem sikerült fogni, de így sem kellett szégyenkezniük, ugyanis rengeteget fogtak, főleg csukát zsákmányoltak, de néhány sügér és süllő is szinesítette a palettát. A látványos fárasztások mellett bemutatásra kerültek az általuk használt különböző műcsalik, a hozzájuk használt felszerelés és ami a legfontosabb, megtudhatjuk, hogy ők hogyan vezetik ezeket a csalikat. Úgy gondolom, hogy ez utóbbi a film erőssége, már emiatt érdemes megnézni mind kezdő, mind profi pergetőknek. Az egyik tábor megtudhatja, hogy hogyan érdemes próbálkozni, míg a másik össze tudja hasonlítani saját stílusával, mi a hasonlóság, mit lehetne másképp, jobban csinálni. A műcsalik amelyekről szó volt, az a körforgó és támolygó villantók, gumik, wobblerek és jerk csalik. Azt még fontos tudni, hogy a film az EnergoFish által támogatott, így az általuk forgalmazott termékeket mutatják be, de szerencsére nem a reklám volt az elsődleges cél, csak annyira érintették a témát, amennyire a különböző technikák bemutatásához szükséges. Természetesen a kinti brakkvizi körülmények egész mások a hazai vizekhez képest és külön öröm volt számomra, hogy ezekre a különbségekre rávilágítottak. Elmesélték a különbségeket, hol milyen körülményekben sikerült inkább halat fogni, így az itthoni vizeken is kamatoztathatjuk a hallottakat.
A dicséretek után azért ejtsünk szót a negatívumokról is. Az első és legfontosabb, hogy a film mindössze 47 perc hosszú, ami szerintem nagyon kevés. Persze biztos vagyok benne, hogy nem akarták az összes puskaport egyszerre ellőni, de így is bőven lehetett volna még miről beszélni. A reklámszövegben elhangzik, hogy a Salmo egyik frontembere is szerepel a filmben, azonban ez mindösszesen annyit jelent, hogy néhány képkockán át nézhetjük, ahogy jerkel. Bár tudom, hogy ők is a saját filmüket forgatták éppen, de talán meg lehetett volna oldani, hogy néhány trükköt tőle is elleshessünk.
Összességében azonban mindenképpen pozitív csalódás volt a film, úgy gondolom minden pergetőhorgásznak kötelező darab, ráadásul az 1490 Ft-os ára igazán baráti, mindösszesen egy átlagos műcsali ára. Bár tudom, hogy az internet és a torrent korában sokan csak letölteni fogják, azonban gondoljon bele mindenki, hogy ezt a filmet nem egy nagy és gazdag cégcsoport készítette, így minden eladott darab számít, folytatás csak akkor lesz ha megfelelő példányszámban fogy. Remélem minél többen megveszik, én szivesen megnéznék még jópár filmet tőlük.

Szabó Zalán

Egy süllős nap

Posted on május 7, 2010, under Horgásztörténetek.

Süllő gumivalEljött a május, ezzel együtt a süllőtilalom vége is, innentől már nyugodtan kergethetjük a rablóhalak többségét egész éven át. Így tettem én is ezen a hétvégén, pergetni indultam egy kis egyesületi tóra. Egyik barátom is jelezte, hogy kinéz amint befejezte otthoni teendőit. Igaz én sem értem ki korán, olyan délután fél négy lehetett, de egyedül kezdtem meg a horgászatot. A parton kisebb meglepetések is fogadtak, egyrészt a “nyárfaszezon közepén” a szél folyamatosan hordta a szöszt a víz tetejére, megnehezítve a folyamatos dobálást, másrészt pedig dugig volt a part. A pontytilalom előtti utolsó hétvégén ebben semmi meglepő sincs, ráadásul ahogy láttam még fogtak is, így mindenki a bajszosok kergetésével volt elfoglalva. Szerencsére azért az egyik fás, akadós hely még szabad volt, ezt gyorsan el is foglaltam.
A tóban a leggyakoribb rabló a süllő, de azért balin, csuka és harcsa is megtalálható, így gyakorlatilag bármi jöhet ha szerencsénk van. Én a tüskéshátúakat céloztam, így különböző gumikat és wobblereket hoztam magammal. Próbálgattam is őket serényen, de a zsinórra felszaladó nyárfaszöszök igencsak megnehezítették a dolgomat. A legtöbbet a Salmo Minnow 9F-et használtam RR színben. Nagyjából tudtam, hogy merre vannak az akadók és az egyik mellett elhúzva egy kis koppintást kaptam, nem messze a parttól. Persze annyira elbambultam, hogy még bevágni is elfelejtettem, halam pedig nem akasztotta fel magát, így a fárasztás elmaradt.
Közben megjött Gergő is és leállt csalihalat fogni. Rövid idő alatt összeszedett 10-15 db termetes snecit és már rakta is össze az úszós szerelést. Az első kapásra sem kellett sokat várni, határozottan megindult az úszó miközben a második bottal volt elfoglalva. Egy kis nyeletés után szépen ült a bevágás és hajlott a bot, majd nem sokkal később kézzel kiemelte a kerek 50cm-es süllőt. Soha rosszabb kezdést. A dobálást abbahagytam, inkább arra koncentráltunk, hogy a két úszó mihamarabb a vízben legyen és beszélgettünk. Ezt viszont újabb és újabb kapások zavarták meg, volt köztük több rontott is, de sikerült egy méret alatti tüskéshátut fogni.
Egyértelmű volt, hogy a süllők esznek és nekem még nem volt halam, csak egy apró koppintásom. Ezen változtatni kellett és újra nekiálltam, ezúttal sárgás-narancsos színű twisterrel vallatni a vizet. Több csukás rablást is láttam közben, illetve a lábam alatt egy balin csapott fel, még elúszni is láttam. Szorgalmasan pergettem, de eredmény nélkül. Közben Geri újabb apró süllőt fogott, ráadásul a másikon is kapása volt. Segítettem neki és így egyszerre került partra a két apróság. Kínomban már az úszója környékét dobáltam meg és végre nem maradt el a siker, jött a rávágás. Persze az éppen méretes hal nem volt ellenfél, pillanat alatt partra került, majd pedig vissza a vízbe. Megtört a jég, végre műcsalival is sikerült halat fogni.
Közben közeledett a napnyugta, szerencsére ezzel egyidőben a pontyhorgászok is csomagolni kezdtek. Ez lehetővé tette, hogy a környéket jobban felfedezzem. Egy parthoz közeli helyen több halmozgást is láttam, ezt vallattam szorgalmasan és fehér twisteremre érkezett is egy eltéveszthetetlen koppintás. Sajnos nem akadt meg, feltehetően a sáskarajként táplálkozó apró süllők egyike volt. Közben Gergő is váltott pergetésre már együtt vallattuk a vizet. Az újabb kapás most sem maradt el, bár ez most egész más volt, mint az eddigiek. Úgy tűnt, mintha valamilyen vizinövény akadt a műcsalimra és egy rántással megpróbáltam lerázni, azonban legnagyobb meglepetésemre a “hínár” visszarántotta a zsinórt. Ekkor már sejtettem, hogy hal van az ügy mögött és odavágtam neki. A horog jól ült a szájában a süllőifjoncnak, mely rövid látogatást tett a parton, majd egy csapással elúszott. Nem sokra rá Gergő is beköszönt egy újabb aprósággal, a 9cm-es Minnow-ra éhezett meg a tüskéshátú.
A nap gyorsan eltelt, horgászni csak napnyugtáig lehetett, így kénytelen-kelletlen abbahagytuk. Remek napot zártunk, egy jobb süllő mellett fogtunk 7 db méretkörülit. A kapások számából egyértelműen kiderült, hogy az élőhalas módszer volt a nyerő, bár pergetve is sikerült fogni. Érdekes volt látni, hogy ezek a kisebbek is milyen agresszívan támadják a nagy sneciket, melyek alig fértek be a szájukba, mégis megpróbálkoztak velük. Műcsaliból is nyugodtan nekimentek a darabosabbaknak is, igaz itt az akadással voltak gondok, hiszen nyeletésről szó sem lehetett.

Szabó Zalán