Archive for április, 2010

Móri pontyok

Posted on április 28, 2010, under Horgásztörténetek.

8.8kgA Móri Ezerjó horgásztó már országos hírnévre tett szert halállománya miatt, innen ritkán távozik horgász fogás nélkül. Eddig elkerültem ezt a vizet, mert nagyon akadós volt és nem rendelkezem ilyen terepre megfelelő felszereléssel, ráadásul az állandó tömeg sem vonzott. A télen azonban leengedték a tavat és az akadók nagy részét kiszedték, így már a legnagyobb probléma elhárult. Az állomány egy része ugyan megsínylette az átépítést és volt halpusztulás, mely elsősorban a tokhalakat érintette, de még így is rengeteg hal maradt a tóban. Egyik barátom szervezett ide egy közös pecát és nem mondhattam nemet a meghívásra. A helyet előre lefoglalta, ezért azon sem kellett aggódni, hogy a legjobb részek már foglaltak lesznek.
Reggel hétre értünk ki a partra, a napijegyek megváltása után kipakoltunk. Közben már a vizet kémleltük és egy igen ritka látvány tárult elénk. 5-10kg-os pontyok ugráltak sorban, ráadásul nem csak egy-egy helyen, hanem mindenhol. Volt amelyik olyan közel ugrott a parthoz, hogy majdnem lefröcskölt bennünket. Ilyen haltömeget eddig még sehol nem láttam, biztos voltam benne, hogy ha itt nem fogunk akkor sehol sem. Hárman voltunk, mindketten két-két bottal terveztünk horgászni. Úgy beszéltük meg, hogy egy bottal úszózunk magunk előtt egy sávban egy etetésen, míg a másikkal pedig fenekezővel kereső horgászatot folytatunk.
Az úszós szerelékkel a parttól jó 30m-es távolságba horgásztunk, itt már 2.5-3m volt a vízmélység. Az alapozó etetés mindannyiunknál két kiló száraz etetőanyag bekeverve némi adalékkal, míg később a ráetetés további etetőanyag gombócok vagy pelletek és magok formájában történtek. Én a TopMix Kék kagylós etetőjét kevertem egy kis ponty aromával és 5x magmix-szel dúsítva, csalinak pedig a Nagy ponty ízű pelletet tettem fel. A nagy csobogás után egy kis csend következett, de jó fél óra múlva megjelentek a halak és sorban jöttek a kapások. Geri nyitott egy compóval, majd jött egy-egy kárász és utána már a pontyok domináltak. Mindhármunknak volt bőven kapása, azonban Sanyival bénáztunk rendesen, egyszerűen nem tudtuk megfogni őket vagy gyakran lemaradt a hal menet közben. Nálam a problémát az jelentette, hogy a rövid, 3.6m-s botommal nem tudtam rendesen bevágni, mire kifeszítettem a fenéken fekvő szinórt, elfogyott a bevágás lendülete és nem tudtam rendesen a horgot belehúzni a hal szájába. Miután a szél is feltámadt, úgy döntöttem elég volt az úszózásból, gyorsan átszereltem egy könnyű fenekezőre és ólmos szerelékkel dobáltam tovább az etetést. Ezután már nekem is megakadtak a kapások, ráadásul volt nem egy botvivős is közöttük, kifejezetten élveztem. A halaim mérete átlagban olyan 5kg körül volt, de erre a cuccra jött a legnagyobb pontyom is, mely 67 cm hosszú volt és 8.8kg-ot nyomott. A prímet Geri vitte, sikerült egy 14.5kg-os tükröst kivennie hosszas küzdelem után, mely a nap hala lett. Egyértelmű volt, hogy a pontyok jól reagáltak az etetésre, sikerült őket koncentrálni és a ráetetéstől sem szaladtak világgá, mint ahogy egy természetes vizen tették volna. Itt hozzászoktak már ehhez és iszonyat mennyiségű etetőt felkajáltak. Annak ellenére, hogy még tavasz van, lehetetlen volt túletetni őket.Átlagméret
A fenekezős szerelékhez komoly etetést nem csináltunk, csak PVA csomagot akasztottunk a horog mellé, illetve a srácok még néhány bojlit is lőttek a környékre. Ezeken a botokon kevesebb volt a kapás, de annyi ponty volt, hogy előbb-utóbb valamelyik bajszos belefutott és elhúzta a csalit. Nálam a szokásos Mainline Cell volt a horgon, míg a többiek a Honyák Gábor féle Big Green-nel próbálkoztak és a halak szerették mindkét golyót. Az egyértelműen látszott, hogyha egy darabig nem volt kapás, érdemes volt újracsalizni és bedobni máshová, ilyenkor általában hamar jött az újabb jelentkező. Közben észrevettük, hogy a tó sarkában a vízben benntmaradt bokor környékén rengeteg hal tanyázott, szabad szemmel is jól láthatóak voltak. Ekkor Gergő és Sanyi is a környékre dobta be a szerelékét, erős cuccal horgásztak, így volt esély kifordítani az akadóból a halat. Itt a kapások száma megugrott, igaz nem akadt minden hal jól, de néhány extra potykát matracra tudtak fektetni.
A nap gyorsan eltelt, bár voltak hosszabb holtidőszakok is, de összességében sok kapásunk volt. Igaz sok hal le is fordult a horogról, de csak pontyból így is olyan minimum 20db-ot zsákmányoltunk. Ismerve a tó halállományát ez nem számít túl jónak, de kifelé menet a halőrrel elbeszélgetve rájöttünk, hogy hárman fogtunk kb annyit, mint a tavon az összes többi horgász együttvéve. Sokan nulláztak ezen a napon, így azt hiszem kihoztuk a lehetőségből a maximumot.

Szabó Zalán

Sügérkeresés közben

Posted on április 27, 2010, under Horgásztörténetek.

BugyliRégóta tervezem, hogy meg kellene nézni a Malom csatornát is, jóval kevesebben horgásszák, mint a Nádort és azért innen is hallok néha szép fogásokról, így érdekelt a dolog. Egyik délután volt egy kis időm és úgy döntöttem ez az az alkalom amikor felfedezem a számomra új vizet. Egy könnyű pergetőt vittem csak magammal, benne egy kis doboz csalival és sügért vagy esetleg domit szerettem volna fogni.
A partra érve csak iskolás gyerekeket találtam akik úszós szerelékkel próbáltak néhány kisebb kárászt megfogni, több-kevesebb sikerrel. Egy zubogó alatti néhány száz méteres szakaszt néztem ki magamnak, ennyi elég is lesz elsőre, gondoltam. A víz folyott rendesen és kristálytiszta volt, a legtöbb helyen simán le lehetett látni az aljára, igaz ez a kis vízmélységnek is volt köszönhető. Ilyen körülmények között a domolykóról hamar lemondtam, esélytelennek láttam észrevétlenül megközelíteni őket, de egy-egy megbúvó sügérben még bíztam. Dobáltam szorgalmasan, de ahogy haladtam a csatornán, egyre sekélyebb lett, már messziről kiszúrtak a halak és odébb is álltak. Hamar rájöttem, hogy ez nem az a nap amikor egy nagy sügércsapatba botlok és inkább visszamentem a kissé mélyebb részre. Itt azért folytattam a pecát szorgalmasan, bár halak közül elsősorban csak kis kárászokat láttam.
Már-már feladtam a reményt, amikor egyik barátom is csatlakozott legújabb szerzeményével, egy könnyű legyezőbottal. Innentől ezzel szórakoztunk, ugyanis a snecik szedegették a szúnyogokat a vízfelszínről, ezeket próbáltuk meg becserkészni. Igaz a légy egy kissé nagy volt, nem igazán fért az apróhalak szájába, de az érdeklődésüket sikerült felkelteni, gyakran bele-bele csíptek a sodrodó szúnyogutánzatba. Én is kipróbáltam ezt a módszert, a dobás végülis nem volt annyira nehéz, mint gondoltam. Igaz egy tapasztalt legyes horgász biztosan megmosolygott volna, de én elégedett voltam. Relatíve hamar el tudtam dobni a csatorna közepéig, majd később pedig már közel a szemközti parthoz. Halat persze nem tudtunk fogni, de élménynek jó volt.
Ezután András hazament a családjához én pedig gondoltam még átnézek a Nádorra, volt még egy kevés időm, megnézem a téli sügéres helyet, hátha visszatértek kedvenceim. Meglepően üres volt a part, egyetlen autó árválkodott csak, az illető a kiszemelt helyem mellett ült le és pontyozott. Míg kötöttem fel az apró twistert láttam, hogy fogott egy méret körüli bajszost, ami nagy ívben repült a fűbe… Közben meg-megugró apróhalakra lettem figyelmes, jó jel gondoltam, valami rabló akkor mégiscsak van itt. Elkezdtem dobálni, de a rávágás csak nem jött. Cserélgettem a csalit szorgalmasan, mindegyiknek olyan négy-öt dobást engedve, hátha megtalálom az igazit. Nem lehet igaz gondoltam, itt rabol valami a lábam előtt és nagyon finnyás, valamit rosszul csinálhatok. Végül utolsó reményként felkötöttem a leggyakrabban használt sárga twistert és dobtam még néhányat. Csodák csodájára megjött a várt rávágás és az ismeretlen hal igencsak megindult. Azt rögtön tudtam, hogy ez most nem sügér, fejrázás helyett többször megiramodott, még néhány méter zsinórt is lehúzott a keményre álíltott fék ellenére. Végül azért sikerült felhúzni és kiderült, hogy egy kiscsuka a tettes. 34cm volt a hossza és mérete ellenére remekül küzdött. Gyorsan visszacsúsztattam a vízbe, majd csomagoltam.
Összességében érdekes nap volt, ismerkedtem mind a Malom csatornával, mint a legyező horgászattal, igaz a várt halakat nem találtam meg, de végül halas lett a kezem, így nem bánkódom.

Szabó Zalán

Széki tavi pontyozás

Posted on április 16, 2010, under Horgásztörténetek.

Széki tavi potykaA tavalyi sikerei után egy barátom úgy döntött, hogy visszatér egy három napos pontyozásra az Ajka melletti Széki tóra. Akkor rengeteg halat fogott, köztük jópár nagyot is és a terv az volt, hogy ezt megismétli. Hívott engem is, de nálam csak egy egynapos peca jöhetett szóba, így szombaton csatlakoztam hozzá, illetve két barátjához. Az előjelek nem voltak túl jók, ugyanis a tó egyik sekély részét foglalták le már jó előre, remélve, hogy a víz felmelegszik és kijönnek ide már a nagyobb halak is. Az előző időszakban viszont nem sokat fogtak itt, ráadásul egy hidegfront is érkezett erős széllel és futó záporokkal. A víz mégcsak 11 fokos volt, kicsi volt az esély rá, hogy tömegesen ellepjék a sekély részeket pikkelyes barátaink.
Nyitás után nem sokkal értem a halőrházhoz, megvettem az engedélyt majd irány a kiszemelt hely. Az idő igencsak barátságtalan volt, hideg és szeles, ráadásul a napot is felhők takarták. Ez persze nem törte le a lelkesedésemet és izgatottan raktam össze a szereléket. Mindkettő fix ólmos összeállítás volt, melyeken Mainline Cell bojli volt hóemberként felkínálva, az egyiken a Milky Toffee pop-up, másikon egy Enterprise Tutti-Fruttis műkukorica volt a lebegő része a csalinak. Ezután gyorsan csónakba száltunk és elkezdtük behúzni a szereléket. Az elsőt arra a környékre tettük le ahol a többiek is horgásztak, ezt etették már napok óta. Igaz eddigre már kiderült akadós is volt a terep, kicsit aggódtam is emiatt, mert én finom szerelékkel horgásztam, de gondoltam megkockáztatom mindenképpen. Etetésnek pedig csak két marék bojlit szórtam a horog mellé. A második bot pedig a helyiek által lerakott bólyasorral egy vonalba került és ide magmixet is etettem.
Megindult a várakozás, nagyon kiváncsi voltam, hogy mit sikerül összehozni. Szerencsére sok idő nem telt el, amikor a távolabbi boton megszólalt a jelző. Gyors bevágás után hajlott a botom szépen, bár ennek ellenére jött a hal kifelé, a fékre nem volt szükség. A nagy távolság miatt eltartott egy darabig a kitekerés része és sajnos féluton lemaradt a hal. Feltételeztem, hogy a bevágás nem volt elég nagy, ilyen távon a vékony zsinór is szépen nyúlik. Lecke megvolt, újrahúztuk a szereléket és reméltem, hogy ismét bejelentkezik egy ponty. Ez így is történt, most sem kellett sokat várni a kapásra, megindult a jelző szépen. Most határozottabban vágtam be, szépen akadt, majd nem sokkal ezután a hal bement egy akadóba. Csónakba pattantunk és amint föléértünk a szereléknek a fonott előkezsinórom megadta magát, elvágta valami. Ekkor gondolkodóba estem, két kapásból egy sem lett meg, változtatni kéne. Az újrahúzott szereléket inkább már egy picit távolabb tettem le az akadós etetéstől, hogy egy esetleges kapás esetén legyen esélyem megfogni, illetve a közelebbi táv miatt talán jobban is ül a bevágás. Persze ezzel azt is kockáztattam, hogy egyeltalán nem lesz érdeklődő a csalimra, hiszen ezt a részt senki nem etette az elmúlt időszakban, ráadásul semmi olyan mederalakulat nem volt ami haltartó helyként szolgálhatna. Mikor eveztünk kifelé, Gergő botján hatalmas kapás volt, így a csónak ki sem lett kötve hanem onnan folytatódott a fárasztás. Ez nem tartott sokáig, hamar a csónak mellé húzták az 5kg körüli pontyot, mely szákolás előtt lefordult a horogról.
Ezután egy csendesebb időszak következett, a botom kikerült a kapászónából, de ezt igazából nem is bántam, mert az időjárás tovább romlott és már kifejezetten fáztam. Beültünk inkább a lakókocsiba és a társasági élet került inkább előtérbe. Néhány óra múlva azonban javult a helyzet és megpróbáltuk a többiek botjait újrahúzni, friss csalival hátha lesz kapás. Közben Gergő botja ismét “elsült” és úgy alakult, hogy én fárasztottam, mivel ő a csónakban ült. Egy hat kg körüli tőponty volt a tettes, azonban az erős felszereléssel ilyen távról kiszedni nem állt sokkal többől, mint kitekerni a szereléket. Ez az egy esemény zavarta csak meg az újracsalizást, folytatódott a nyugodt nap. Újabb néhány óra eltelt, amikor végre ismét kapásom volt, ezúttal a közeli boton. Ezen hal védekezését már sokkal hevesebbnek éreztem a rövidebb táv miatt, azonban a fárasztásnak így is hamar vége lett és egy szép 53cm-es tőponty került a matracra. Nagyon örültem neki, sikerült végre saját bottal is halat fognom, így már nem jöttem hiába.
A nap hátralévő része már kapás nélkül telt el és napnyugta előtt nem sokkal csomagoltam. Sok halat igaz nem sikerült fogni, de a körülményekhez képest nem volt szégyenkezni valónk, ráadásul belekóstoltam egy picit abba is, hogy milyen egy ilyen több napos túra hangulata. Remélem lesz még alkalom hasonló horgászatra a jövőben is, a hideg ellenére nagyon élveztem.

Szabó Zalán

Hámori tavi kalandok

Posted on április 9, 2010, under Horgásztörténetek.

SüllőLillafüred az ország egyik legismertebb és legszebb része, kedvelt célpontja a kirándulóknak. Többször megfordultam már én is a környéken, sokat fotóztam a Hámori tavat mely hamar a kedvencemmé vált, ráadásul itt jött meg újra a kedvem a horgászathoz jópár év kihagyás után. A húsvéti hosszúhétvégét többedmagammal ismét itt töltöttem, igaz az utazás nem a horgászatról szólt, de azért egy kis doboz műcsalit és egy könnyű pergetőbotot becsempésztem a csomagok közé.
A sűrű program mellett egyedül a reggeli előtti horgászat jöhetett csak szóba, ez azt jelentette, hogy napkelte előtt már sétáltam ki a panzió ajtaján. Vagyis sétáltam volna, de a recepciós rögtön megszólított és sorba mesélni kezdte a halas történeteket. Még egy konkrét helyre is rámutatott, ahol a helyi öregek a rablókat fogják. Bár nem tudtam mit ért rabló alatt, én a pisztrángok miatt jöttem, de gondoltam rápróbálok. Úgyis útba esett a horgászhírek tábla, azt egyébként is el akartam olvasni így arra vettem az irányt. Óvatosan ereszkedtem le a partra, majd felkötöttem egy apró twistert és egy laza mozdulattal feldobtam egy közeli fára. Korán van még gondoltam és mérgelődve kötöttem fel az újabb darabot, majd másodszorra már sikerült a vizet eltalálnom. Lassan vezettem a gumit a kristálytiszta vízben és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy árny követi a csalit. Sügérnek gondoltam volna, de ők nem ennyire türelmesek, így nem voltam biztos a dolgomban. Gyorsan újat dobtam és figyeltem rá, hogy a lehető legtovább legyen a csali süllyedő fázisban. Ez a trükk most is bejött, egy határozott rávágás volt a jutalmam. Bevágás után heves fejrázás fogadott, de a horog biztosan ült és a fárasztás sem tartott sokáig, partra került a “sügérem” egy süllő képében. 31cm volt mindössze, úgy tűnt jó volt az öreg tippje, megvan a süllőcsapat tartózkodási helye. Most azonban nem értük jöttem, ráadásul tilalom is van, így gyorsan visszacsúsztattam a vízbe és továbbálltam.
Sétáltam a parton és a ránézésre szimpatikus helyeken megálltam néhány dobásra, de kapás nélkül maradtam. Egy forrásbefolyóhoz terveztem menni, reméltem, hogy ott majd találok halat. Hát hal nem lett belőle, mert épp ott fenekezett valaki, így kénytelen voltam tovább menni. Közben csalikat is variáltam, felkerültek a Salmo Hornet “gyűjteményem” különböző darabjai és őket is próbálgattam. Telt az idő, de kapás nem volt, így úgy gondoltam, hogy befejezem és irány reggelizni. Ahogy sétáltam visszafelé kiszúrtam egy a víz felszíne alatt úszó pisztrángot. Persze meghorgászni nem lehetett a helyet, így mentem tovább. Újabb és újabb halakat pillantottam meg, majd egyszer elértem egy helyre ahol már le is tudtam menni a partra, igaz nem könnyen. Gondoltam dobok még néhányat hátha szerencsém lesz. Érdekes volt látott halra horgászni, végig tudtam nézni, hogy hogyan reagálnak a csalira. Egy lebegő 3cm-es Hornet volt a kiválasztott, amint a víz tetejére ejtettem, rögtön odafordultak a halak, majd továbbúsztak. A bevontatott csali egyeltalán nem érdekelte őket, de a vízfelszínen vergődő változatot meg-megnézték. Közben feltámadt a szél és ezzel a halak is eltűntek, így befejeztem a horgászatot.
Másnap kora reggel nagy izgalommal keltem és siettem kifelé a partra. Először megnéztem azokat a helyeket amik ígéretesnek gondoltam, de mozgást nem láttam és néhány dobás után mindig továbbálltam. Hamar rájöttem, hogy az előző napon láttott halakat meg kéne ismét nézni és nem csalódtam. Ott voltak, talán még nagyobb számban, mint előtte és kezdődött a játék. Persze az már kérdéses volt, hogy ki játszott kivel, ugyanis becsapni nem igazán hagyták magukat. Leginkább az tetszett nekik, amikor a lebegő csalit apró rántásokkal vezettem a felszínen, mint egy poppert. Volt olyan, hogy egy négy-öt fős csapat egész a partig kísérte, nézegették, de rá nem vágtak. Bevontatás nem nagyon hatotta meg őket most sem, a finom jerkeléstől pedig megijedtek. Próbáltam az apró twistert is, de attól is féltek, vagyis inkább túl nagyot csobbant és szétriadtak.
Közben az eső is elkezdett szép lassan szemerkélni, felhős volt az idő úgy tűnt bejön az időjósok előrejelzése, miszerint esős idő várható. Közben dobáltam tovább, csalikat cserélgettem és néha szüneteket is tartva horgásztam. Már már kezdtem feladni a reményt, hogy itt bármi is lesz, amikor egy picit mélyebben vezettem a legkisebb Hornetet és a parttól nem messze agresszív rávágás érkezett. Reflexből bevágtam és még láttam a csaliról leforduló kisebb halat, melynek szájába nem került be a horog, csak a testet támadta. Újult erővel dobáltam tovább, de ezután már nem történt semmi érdemleges. Az eső egyre inkább rákezdett, így jobbnak láttam visszavonulót fújni, mielőtt a partoldal annyira elázik, hogy nem tudok visszakapaszkodni az útra.
Ezzel véget is ért a túra horgászat része, a két nap alatt olyan 3-4 órát sikerült kedvenc hobbimra áldozni, de ebben a gyaloglás is benne volt. Persze ez nem sok idő, de most ennyi volt és így is jól szórakoztam. A kezem is halas lett, illetve a pisztrángokra is rátaláltam, sőt még kapásig is jutottam. Azt gondolom egyébként, hogy ezekhez a halakhoz jobban illett volna a műlégy, a wobblereim egy picit nagyok voltak, azt hiszem legközelebbre beszerzek valami apró bogárutánzatot és ismét szerencsét próbálok.

Szabó Zalán

Ívnak már az ezüstkárászok

Posted on április 3, 2010, under Egyéb.

Ívnak a kárászokMa reggeli pergetésem eredményt ugyan nem hozott, de egy érdekes dologra lettem figyelmes. A vízzel elöntött füves területeken már ívnak a kárászok és nem éppen félénkek. Ha megálltam a parton, minden szívbaj nélkül egy-két méterre is odajöttek a lábamhoz és egyeltalán nem zavartatták magukat. Bár tisztában vagyok, hogy az ezüstkárász nem kívánatos hal a vizeinkben, de a látvány az lenyűgöző volt, örültem nekik. Ha szerencséjük lesz, akkor nem fog olyan gyorsan apadni a víz, hogy az ikrák szárazon maradjanak.

Szabó Zalán