Archive for március, 2010

Pátkai pontyok

Posted on március 24, 2010, under Horgásztörténetek.

PotykákA tavasz idén nagyon nem akart megérkezni, de szerencsére ami késik nem múlik és végre megvolt az első igazi meleg hétvége. Ez önmagában már elég indok volt arra, hogy horgászni menjek, de úgy éreztem most jött el az idő arra, hogy egy év kihagyás után visszatérjek a Pátkai víztározóra. A döntést nagyban segítette, hogy az első pontytelepítés is megtörtént a héten és a hideg víz ellenére jó esély kínálkozott a bajszos barátaink megfogására.
Vízpartra kora délután érkeztem és rögtön gondolkodóba estem, hogy hová üljek. A környéken egy szem horgász árválkodott, ez már gyanus volt, ilyenkor mindig tömeg van, lehet nem a kábelgátra kellett volna jönnöm. Sebaj, leültem mellé, gondoltam a koncentráltabb etetés talán jobb esélyt ad egy ilyen nagy vizen. Persze rögtön újabb probléma adódott, mióta utoljára itt jártam újrakövezték a gát oldalát és erre nem voltam felkészülve. A kövezésen nem tudtam lerakni a botokat és a felszereléseket rendesen, ezért fennt kellett ülnöm a gát tetején, ami pedig az ilyen szeles időben nem volt túl kellemes. A zsinórból egy jókora adag kinnt volt a vízből amelybe a szél igencsak belekapott és gyakorlatilag lehetetlenné tette az esetleges kapások észlelését. Emiatt csak fűzött kukoricát mertem feltenni, féltem a törpéktől és hát gondolom nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ez ilyenkor nem a legjobb csali. Közben szomszédomnak kapása volt és fogott is egy szép nyurgát, majd miután visszadobta a szerelékét rájöttem, hogy közel dupla távon horgászik, mint én, ennyit a koncentrált etetésről. Esélyem sem volt ezt a távot meghorgászni, így úgy döntöttem, hogy változtatok.
Körülnéztem a környéken és egy szóba jöhető helyet találtam, ez pedig csőnél volt, annál ami összeköti a két tavat a gát alatt. Ebbe a sarokba fújt a szél, ráadásul a gát is alacsonyabban van, emellett pedig egy kis ösvény vezetett le a kövek között a vízig, itt már le tudtam menni és a botokat is lennt elhelyezni. Igaz a hely nem éppen a pontyokról híres, főleg mivel itt egész a parthoz közel lehet csak horgászni, de reméltem az újoncok ezt még nem tudják. A bekevert etetőanyagból (TopMix Feeder Method Mix + Feeder aroma + 5x magmix) belőttem 5 gombócot, majd utánuk dobtam a két etetőkosaras szereléket, egyiken kukoricával, másikon csontival. A logikám az volt, hogy az egyik csali olyan amire nem sok kapást várok, így jó eséllyel megvárja a nagyobb halakat, míg az élő csali pedig egy pörgős pecát tesz lehetővé, erre bármi jöhet.
Megindult a várakozás, kényelembe helyeztem magam és figyeltem a vizet, a jelzőket. Halmozgásnak nyomát sem láttam, viszont a madarak igen aktívak voltak. Elsősorban a hattyúk repkedtek fel-alá, jó nagy ricsajt csapva, de a szárcsák is nagy számban képviselték magukat. Míg élveztem a természetet, újabb horgász érkezett és elfogalta régi szomszédom másik oldalán található helyet. Az első kapás továbbra is váratott magára, feltünően nagy volt a csend. Aggodalmamat tovább növelte, hogy újabb és újabb fogásnak voltam szemtanúja, volt aki már hazafelé vette az irányt, miután megvolt az áhított két pontyos limit. A helyzetet viszont kihasználtam, rákérdeztem a nyerő csalira és állítása szerint csontival fogta őket. Az enyémek viszont hiába ficánkoltak a horgon, a legkisebb jel nem utalt arra, hogy bármelyik hal megpróbálta volna felvenni őket, ugyanúgy néztek ki másfél óra vízbenlét után is. Kezdett kellemetlenné válni a helyzet, ilyen égésben már rég nem volt részem, mindenki fog halat csak én nem.
Veszteni valóm már nem volt, így kisérletezni kezdtem. A kukoricát lecseréltem egy Nagy Ponty izesítésű pontypelletre és visszadobtam a szereléket a korábbi helyre. Nem telt el sok idő, a jelzőm mintha megmozdult volna, majd két részletben gyorsan felment aztán meg vissza. Rögtön ott teremtem a botnál és feszülten figyeltem. Újra megtörtént az eset, aztán sikerült egy hatalmas luftot ütnöm. Ettől függetlenül örültem, ezek szerint mégis van hal a környéken és már dobtam is vissza a szereléket. Most sem kellett sokáig várnom, újabb kapás következett és a forgatókönyv megismétlődött, nem sikerült akasztanom semmit. Túl rövid az előkém gondoltam, kötni újat nem akartam, inkább a jelzőt engedtem lejjebb, majd megpróbálok tovább kivárni. A következő kapásnál viszont nem volt erre szükség, olyan heves volt, hogy vitte volna a botot is, mire megmozdultam már megakasztotta magát és indult is a fárasztás. A bot hajlásából egyértelműen kiderült, hogy pontyról van szó, azonban hideg volt még a víz, simán kihoztam partközelbe, majd megszákoltam a 43cm-es nyurgapontyot. Örömöm határtalan volt, megúsztam a nagy leégést és fogtam egy pontyot végre. Bizakodva dobtam vissza a szerelékem és vártam az újabb kapást, mely menetrendszerűen meg is érkezett. A bevágásnál azonban történt egy malőr, a zsinórom megakadt a bottartó villába és azonnal elszakadt, ezzel adva halamnak egy jó 20m-es zászlót… Úgy látszik ez a nap márcsak ilyen volt, semmi nem ment simán, de nem csüggedtem, újraszereltem és folytattam a horgászatot. Ekkor egy kicsit csendesebb időszak következett, úgy látszott szétszéledtek a halak, ezért lőttem be ismét néhány gombócot, hátha visszacsábítja őket. Számításom bejött és nem sokkal később újabb kapásom volt és szerencsére az új, hosszabb előkével nem volt gond az akasztás sem. A fárasztás gyorsan lezajlott és partra került egy 40cm-es pacniponty, mely olyan kerek volt, mint egy tányér.Nyurga
A második halammal véget is ért a horgászat, ugyanis kivételesen konyhára dolgoztam és megfogtam a limitet. Napnyugtáig még volt bő két óra, de a halat is meg kellett pucolni, így csomagoltam, majd elhagytam a helyszint. Érdekes nap volt, a nehézségek ellenére jól végződött és számomra teljesen meglepő volt az, hogy a csontihoz hozzá sem nyúltak, míg a pelletre csupán néhány méterrel odébb kapás kapást ért. Emellett egyértelműnek tűnik az, hogy a víznek még nem volt ideje átmelegedni, egyelőre csak a frissen telepített halak mozogtak, ők viszont aktívan táplálkoztak és gyakorlatilag bárhol megfoghatóak voltak. A nap meglepetése viszont nem is ez volt, sokkal inkább az, hogy ezen rövid horgászat alatt két (!) halőrcsapat is ellenőrzött. Úgy tűnik végre komolyan vették, hogy megvédik a rabsicoktól a frissen telepített halakat és remélhetőleg csak az viszi őket haza aki kifezette az engedélyt és betartja a szabályokat.

Szabó Zalán

Apró téli örömök

Posted on március 15, 2010, under Horgásztörténetek.

Pintér PéterTél. A horgászok nagy része ilyenkor a jó meleg szobában ábrándozik a pecáról. Vannak azonban hozzám hasonló „félőrültek”, akik nem bírnak otthon ülni a négy fal között. Én is már évek óta járom a téli vizeket. Jégre nem megyek, ezért a lehetőségeim igencsak korlátozottak. A közelünkben csordogáló kis patakot látogatom, amilyen gyakran csak tudom. Ez a kis víz nem a nagy halak birodalma. Így most ebben az írásban az apróságok kapnak helyet. Apró, de annál szebb halak.
A patak neve Gaja patak. Sokan nem is gondolnák, hogy ez a kis víz mennyi gyönyörű halat rejt. Sajnos ez tél igencsak keményre és havasra sikeredett, így nem sokszor jutottam a vízhez. A téli halak nálam mindig kegyelmet kapnak, így az összes fényképen szereplő hal, még most is vidáman úszkál a patakban.

Íme a patak
Íme a patak
Általában ilyen bodorkákból áll a téli zsákmány
Általában ilyen bodorkákból áll a téli zsákmány

Karácsony után. December 27.
Éppen vége a karácsonyi őrületnek, ráadásul az idő is enyhe az évszakhoz képest. Kezemben a legújabb szerzeményem, egy 6m-es nagyhalas boló. Már otthon felszereltem egy 1,5g-os úszóval. Az ólmozást szépen láncszerűen elosztottam, úsztatni fogok. A célhalak? Bármi, ami jön. Csaliként csonti és giliszta van nálam. Etetni nem fogok, mert fölösleges. Csak elriasztanám vele a halakat. Szóval kezemben a bottal állok a legjobbnak vélt helyen, a patak partján. A horogra fürge gilisztát fűzök, húzok egy jó 45cm-es eresztéket és már teszem is be a szerkót a túlpart elé. A víz a legtöbb helyen 45-50 cm, szóval nem túl nagy. Szépen lassan sodródik az úszóm, csak néha döccen egyet valami fenéken megbújó „valamin”. Az első hely nem ad halat így továbbállok. A második helyre szinte lopakodva bújok be. Repül az úszó a túlparti fűcsomó mögé. Egy apró rántás után az úszóm oldalazva elmerül. Bevágás után meglepően erős védekezés. Szebbecske domit sikerült becserkésznem. A hal a parton, kotorászok a táskában, majd következő pillanatban belém hasít a felismerés, a fényképező otthon maradt. Gyorsan a telefonommal lefényképezem, majd szabadon mehet.

Az első szebbecske domi
Az első szebbecske domi

Több kapás nincs, így ismét odébbállok. A következő helyen kényelmetlenül felfelé kell dobálnom, így nem tudok visszatartani. Húzom is számat, de rögtön kapásom van. Újabb az előzőnél kisebb domi a tettes. Gyors fotó után már ismét horgászok. Nem hiszek a szememnek újabb kapás! Ez a domi még apróbb, mégis örülök neki. Pár üres úsztatás után szinte magam előtt kapja el a következő apróság a gilisztát. Jé, ez nem domi! Aprócska bodorka a horgon. Rejtély, hogy, hogyan bírta a nagy gilisztát a szájába gyűrni. Csontira váltok. Sikerül is rögtön még egy szebb bodorkát fognom, aztán csönd lesz a helyemen.

A sokat adó helyről az első
A sokat adó helyről az első
A második
A második
A harmadik
A harmadik
Hoppá ez nem domi
Hoppá ez nem domi
Újabb pikkelyhibás apróság, lehet, hogy másodszor is megfogtam?
Újabb pikkelyhibás apróság, lehet, hogy másodszor is megfogtam?

Újabb helyváltoztatásra szánom el magamat. Ismét giliszta a horgon. Pár üres úsztatás után erőszakos kapás. Fura fejrázásokkal védekezik áldozatom. Mikor már a parton van, akkor látom, hogy egy kölyökcsuka kívánta meg a csalimat. Hamar szabadon engedem és már horgászok is tovább.

Hát te?
Hát te?

Kezd hűlni az idő, a kezem már kesztyűt kíván. El is indulok visszafelé. Minden helyen dobok még párat, két apró domit még elcsípek. Már a pakoláson jár az eszem, amikor szinte a kiindulási helyemen újra egy szebb domi kívánta meg a gilisztámat. Heves védekezése csak pillanatokig tart, pár pillanat múlva már a parton van. Úgy érzem ez tökéletes zárása egy szép téli napnak, így pakolok és irány haza. Hazafelé egye metszőbbnek érzem az enyhe szelet, szinte már a csontjaim is fáznak. Mégis boldogan tekerek hazafelé, ez egy jó téli nap volt a patakon.

A nap végét jelentő halacska
A nap végét jelentő halacska

Januári próba
Január eleje van, éppen, hogy megszáradt a pecsét az engedélyemen, már a parton állok. Az időjárás ismét enyhe, meg is áradt kissé a patak. A sodrás kicsit erősebb, nehezebb szépen vezetni az úszót. Gilisztával kezdek, majd csontira váltok, de nem találom a halakat. Megyek egyik helyről a másikra, de mintha üres lenne a patak.

Jó hely a patakon
Jó hely a patakon

A feltámadó északi szél sem hozza meg a jókedvemet, még nehezebb úsztatni. Kezdek tanácstalan lenni. Végül megunom az egészet és túlhúzott eresztékkel, kifektetett úszóval, leteszem a botot. Nem hiszek a szememnek kapás! Elsőre elbénázom. Visszadobok új csalival, és láss csodát ismét kapás! Ezt most megakasztom. A közepes méretű domolykó kicsit pacsál a vízben, de komoly védekezésre így tél közepén képtelen. Mire föleszmél már a parton van. Vidáman fényképezem a halat, majd engedem is vissza. Akkor még nem tudtam, hogy a nap első és egyben utolsó halát kaptam lencsevégre.

A nap első és egyben utolsó hala
A nap első és egyben utolsó hala

Február eleje

Behavaztunk…
Behavaztunk…
Még a szél is ellenem van
Még a szél is ellenem van

Hát az előző próbálkozásom óta rendesen bekeményített a tél. Napközben is kemény mínuszok, és a hó is megérkezett. Pár napra még a patak is befagyott. Szépen lassan aztán legalább a nappali időjárás elviselhetővé vált. Barátaim, pergetve fogott, Nádorból való sügereikkel borzolták az idegeimet. Végre én is mehetek! A patakon legalább most normális vízállás fogad. Nem sok időm van, későn értem ki. Talán egy két óra horgászidő maradt nekem. Sietve húzom szét a botot, giliszta a horogra és már bent is a szerkó. Az első úsztatásnál, mintha finoman oldalazna az úszóm. Óvatosan beemelek. Valami hal megakadt a horgon. Kisebb locsogás után tenyeres sügér a parton. Úgy örülök neki, mintha pontyot fogtam volna. Megszabadítom a horogtól, gyorsan lefotózom, és már engedem is szabadon.

Az első sügér
Az első sügér

Visszateszem az úszót a helyére, lassan eregetem lefelé a sodrással. Újabb finomkodó kapás után, az előző sügerem tesója a parton. Őt is útjára engedem.

A tesó
A tesó

Mivel gilisztára nagyon óvatoskodó kapásai voltak, megpróbálom pinkivel. A pinkire rögtön kapás, apró durbincs a horgon. Úsztatok tovább. Ismét egy kapás. Mohó sügér nyargal a csalival. Kezdem élvezni a dolgot, mert majd minden leúsztatásra jut egy kapás. A következő áldozat egy bodorka.

Mostohatesó?
Mostohatesó?
Még egy csíkos ruhás rabló
Még egy csíkos ruhás rabló
A változatosság gyönyörködtet
A változatosság gyönyörködtet

Őt is gyorsan visszaengedem, és már megy is vissza az úszó a helyére. A változatosság kedvéért ismét egy sügér a horgon. Közben kezd sötétedni, érzem már nem sokáig tarthat a szórakozás. Pár aprócska félbemaradt kapás után kezd elcsendesedni a víz. Elkezdek pakolni, mehetek haza. Jókedvűen megyek hazafelé. Nem fogtam semmi nagy halat, mégis nekem tökéletes nap volt.

Az utolsó
Az utolsó

Sajnos ezek után február közepére megjött az igazi tél. Bár még próbálkoztam egyszer, erről a napról csak a 30cm-es hóban történő bringacipelés maradt az egyetlen maradandó élményem. Kapás nélküli, kellemetlenül szeles, hideg nap volt. Gondolni is rossz rá!

A naplemente télen is szép
A naplemente télen is szép

Ilyenek hát nekem a téli horgász játékok. Játék, mert ilyenkor nem kell véresen komolyan venni a halfogást. A friss levegő, víz közelsége, és a csend az, ami télen is a vizek partjára csal. Sokszor egyedül vagyok ilyenkor a parton. Határtalan nyugalom jellemzi a téli tájat, amit csak néha zavar meg egy-egy a víz fölött tovasuhanó jégmadár.

Pintér Péter

Sodrásban

Posted on március 6, 2010, under Horgásztörténetek.

KarikaA téli időjárásnak egy hirtelen jött felmelegedés vetett véget, nappal tíz fok fölé is ment a hőmérséklet és ez rögtön megindította a hóolvadást. Igaz az állóvizeinken még a legtöbb helyen tartotta magát a jég, de a patakokban és csatornákban megindult a tavaszi áradás. A Nádor csatorna is csak azért nem öntött ki a medréből, mert megnyitották a zsilipeket és a sok víz el tudott indulni lefelé. Az elmúlt hétvégén is horgászni készültem, azonban a kifejezetten erős szél miatt új helyeket nem akartam keresni, nem tudtam meddig bírom a hideget, így a már jól bevált helyek egyikére készültem.
Mire sikerült összepakolnom és kiérnem a partra, András már ott volt és javában szedte a halat. Elmondása szerint folyamatos a kapás és amíg ezt megosztotta velem, már tekerte is ki a következő karikakeszeget. Egy szem picker bottal horgászott, pont úgy ahogy én is terveztem, ezután már nem is gondolkoztam sokat, leültem a felette lévő helyre és összeraktam egy egyszerű szereléket. Közben gyorsan bekevertem az etetőanyagot, a TopMix Bodorkás keverékét, tettem hozzá egy kevés csontit és pinkit és készen is álltam a horgászatra. Jól megtömtem a kosarat, néhány szem apró pinki a horgon és már repült is befelé a cucc. Ekkor jött az első meglepetés, a kosár nem akart megállni a sodrásban, vitte a víz szépen. Ennek ellenére volt kapás, az első halam egy apró kárász lett, melyet újabb és újabb követett.
A nagy sodrás viszont kezdett hamar idegesítővé válni, főleg úgy, hogy kapásszámban is elmaradtam Andrástól, ezért az átszerelés mellett döntöttem. Felkerült egy lapos kosár, majd újra próbálkoztam.  Ez a szerelék sem vált be, nem volt elég nagy a legnehezebb kosaram sem, ilyen sodrással még nem találkoztam itt, egyszerűen mindent vitt. Szerencsére kaptam kölcsön egy 40g-s lapos és szögletes formájút, ezzel már relatíve stabilan megmaradt egy helyben a szerelék. Ezután még a megfelelő előkehosszt kellett beállítani, ami jelen esetben fél méternél is hosszabb volt.
A halak kapókedve közben egyeltalán nem csökkent, folyamatosan ráncigálták a spiccet. A zsákmány két fajból állt elsősorban, kárászok és karikakeszegek jöttek felváltva, de fogtunk egy-egy bodorkát és egy vörösszárnyút is. Ilyen halözönnel ritkán találkozom, bár ehhez hozzájárult az is, hogy igen jó arányban sikerült megfogni a kapásokat. Egy trend is kezdett kirajzolódni, mégpedig az, hogy az etetés alvégén jöttek a nagyobb, darabosabb halak, míg felfelé elsősorban a kisebbek. Ez a folyamat odáig fajult, hogy egy idő után lejjebb kellett dobálnunk, mert csökkent a kapásszám, ahogy a víz elvitte az etetőanyagot és ezzel együtt a halakat is. Ezután azonban újra visszatért minden a rendes kerékvágásba és tovább szedtük a halat.A nap hala
Az idő gyorsan szaladt, közeledett a napnyugta és ezzel a horgászat vége is. Jól elfáradtunk és át is fáztunk, de megérte kijönni ebben a mostoha időben is. András szákba gyűjtötte a halat, a végén megszámoltuk és 51db-ot fogott, én valamivel kevesebbet. Nem emlékszem mikor voltunk utoljára ennyire sikeresek, igaz a legtöbb alig tenyeres méret volt, a nap hala pedig a képen látható ezüstkárász lett.

Szabó Zalán