Archive for december, 2009

Évértékelés: 2009

Posted on december 31, 2009, under Egyéb.

JégvirágVéget ért a 2009-es év és ideje visszatekinteni, hogy mi is történt és sikerült-e a terveket megvalósítani. Többfelé megfordultam az év folyamán, de alapvetően két vízre koncentráltam, az egyik a Pátkai horgásztó, a másik pedig a Nádor csatorna. Ehhez mértem a célokat is, szerettem volna egy legalább 10kg-os pontyot, illetve egy “normálisabb méretű” ragadozót fogni. Mindkettő sikerült, de vegyük sorra a két vizet és az egyéb történéseket.
Pátkai horgásztó: az előző évben napijeggyel többször megfordultam itt és mind a ragadozók, mind a pontyok terén szépen fogtam, ezért nagy elvárásaim voltak a tóval kapcsolatban. A békés halak terén sikerült is ezeket hozni. A víz ugyan folyamatosan változik és a kisebb pontyok gyakorlatilag eltűntek és a nagyobb halak jellemzőek, 3kg alatti bajszos nem igazán van benne, de inkább 4-5kg-nál kezdődnek a pontyok. Miután ezek a halak többször partra kerültek már, rendkívül óvatossá váltak és megfogásuk különösen nehéz az általam preferált fél napos horgászatok alatt. Ennek ellenére rendszeresen tudtam belőlük fogni, bár igaz volt néhány csúnya betli is. A ragadozó halak viszont feladták a leckét, rájuk elsősorban partról, pergetve horgásztam és nullázások sora jellemezte az évet. Néhány alkalom volt csupán amikor tudtam kisebb süllőket és csukákat fogni és az év egyetlen nagyobb rablóját pedig egy véletlennek köszönhettem. Az eredménytelenség pontos okát inkább csak találgatom, de egy dologban biztos vagyok, a csukaállomány megfogyatkozott. Egyik oldalról hallottam lopásokról, a másik ok pedig a tavaszi esőzések alatt a nevelő tóból az árapasztón keresztül komoly vízátfolyás volt és itt a csukák egy része felúszott a felső tóba.
Nádor csatorna:erre a vízre barátaim hívták fel a figyelmemet, ugyanis a megelőző években rengeteg szép halat fogtak itt, ráadásul pergetve kisebb csukákból gyakran komolyabb mennyiséget is partra segítettek. Ennek ellenére az év elég vegyesen sikerült, semmilyen halból nem sikerült nagyobb mennyiséget fogni (sem nekem, sem barátaimnak), a csukák és az egyéb halak száma is jelentősen megcsappant, míg a horgászok pedig gomba mód szaporodnak. Minden egyes fogást meg kell itt becsülni és két dolog maradt meg bennem az évből, egy másfeles dévér, illetve a kettes forma balin. A vizet ettől függetlenül nagyon megkedveltem, remélem hogy a hiány csak átmeneti és a jövőben újra megtellik hallal. Az viszont aggasztó, hogy a víz lerablása hatalmas méreteket öltött, sokan engedély nélkül, gyakran tiltott módszerekkel és éjszaka horgásznak és visznek mindent még a tenyeres pontyokat is. Remélem az illetékesek is komolyabban veszik majd az ellenőrzést, bőven van lehetőség ezen a téren is a fejlődésre.
Egyéb vizek: több helyen megfordultam és rengeteg érdekes tapasztalatot szereztem. Szeretem az ilyen utakat, ugyanis mindig lehet valami újat tanulni, mégha ezek a felfedezések ritkán eredményeznek szép vagy sok halat. Idén egyetlen kivétel volt, a nagyvenyimi 10kg-os ponty megfogása.
Összességében teljesen elégedett vagyok, a céljaimat sikerült elérni és soha ennyi és ekkora halat nem fogtam egy évben. Emellett módszerekben is sikerült előrelépnem, vannak már olyan végszerelékeim amiben vakon megbízom és bárhol merem használni és tudom, hogy rajtuk nem fog semmi múlni. A rablóhalas horgászat és a pergetés nem hozta még azt amit vártam tőle, de fogtam szép halakat és úgy érzem itt is tanultam új dolgokat. Természetesen az élet nem áll meg, nyakunkon az újabb év és az újabb kihívások.

Szabó Zalán

Karácsonyi pergetés

Posted on december 28, 2009, under Horgásztörténetek.

SügérAz időjárás megbolondult. A december közepén beköszöntő erős fagyokat, hirtelen igen meleg, tavaszias idő váltotta fel. Több, mint ötvenéves melegrekord dőlt meg és ennek megfelelően a vizeinken kialakult jégréteg gyorsan fogyatkozott, majd teljesen el is tűnt, újra lehetővé téve a horgászatot. Karácsony másnapjára terveztem egy pergetést a Nádor csatornára, ideje volt már elszakadni a nagy lakomáktól és élvezni egy kicsit a természetet is.
A vízpartra érve rögtön kiderült, hogy nem csak én gondoltam a horgászatra az ünnepek alatt, sokan voltak kinnt, elsősorban pergettek. Két bottal készültem, ugyanis a hirtelen drasztikus hőmérsékletváltozás ritkán eredményez jó fogást. Úgy gondoltam, hogy napközben a sügéreket kergetem, ők talán kevésbé érzékenyek és mikor közeledik a napnyugta akkor átváltok a csukázó botomra. A horgászokkal beszélve beigazolódott a gyanum, reggel fogtak élőhallal két kisebb csukát és a pergetők sorban betliztek, pedig szűrték a vizet szorgalmasan. A vízszint ráadásul igencsak lennt volt, folyamatosan engedték, így a sodrás is erős volt, hozta a hordalékot rendesen.
Megkerestem a kedvenc vízbedőlt fámat és a mögötte kialakult örvényes részen kezdtem egy apró sárga twisterrel. Sajnos itthon kis jig fejet nagyon nehéz szerezni és most egy kicsit nagyobbat sikerült csak a dobozomban találni, ezt tettem fel. Hamar kiderült, hogy aktívak a kis csíkos banditák, fogtam is kettőt viszonylag gyorsan, azonban sok rontott kapás is volt, nehezen vették szájukba a nagy horgot. Minél közelebb sikerült dobnom a fához, annál előbb volt érdeklődő, ez viszont sok beszakadással is jár, ugyanis nagyon könnyű néhány centimétert tévedni. El is vesztettem a sárga gumit, utána viszont kisérletezni kezdtem, egy red bloodline fantázianevű színt válaszottam, mely nagyon sötét vöröses-feketés színű. Ez talán még jobban is tetszett kedvenceimnek, három apróságot sikerült partra emelnem vele, de a rontott kapások száma is tovább nőtt, gyakran éreztem a twister végébe csimpaszkodó halak húzását, egyszer le is szakították a végét, de a horog csak ritkán akadt. Ebből is sikerült bennszakítanom egyet, de utána is ezt tettem fel.
A játéknak egy hirtelen rablás vetett véget, mely a fa másik oldaláról, közvetlenül a part mellől jött. Biztosan csuka volt a tettes és gyorsan elraktam az ultralight botot, majd felszereltem a jóval erősebb gumis pálcámat. Átosontam a fa másik oldalára és jól körülnéztem. A part széle tele volt apró halakkal, itt volt a legmelegebb a víz, ugyanis a 10-20cm-es “mélység” hamar átmelegedett a szikrázó napsütésben. Kicsit gondban voltam, kizártnak tartottam, hogy ennyire sekély vízben meg tudjak fogni egy csukát is, hisz rögtön észrevenne, de azért megpróbáltam és dobtam párat az élénk színű gumihallal. Rávágás nem volt és így elkezdtem felfedezni a környéket. Nem volt sok időm, mert a napnyugta vészesen közeledett, de azért végigjártam a szóba jöhető helyeket a közelben. Halat nem sikerült fognom, azonban alacsony vízállás mellett mindig érdemes jól körülnézni, hogy tudjuk mire számítsunk később. Közben egy rekord is megdőlt, mindig érdeklődéssel figyelem, hogy ki mennyire bátor vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy pofátlan. Egy kék Suzukival közlekedő uriember 5 bottal horgászott egyszerre. Láttam már három, illetve négy botos versenyzőt is, de az öt az mindenképpen újdonság számomra. Természetesen nem fogott semmit…
Napnyugta előtt még visszamentem az aznap látott egyetlen rablás helyszínére és újra dobtam párat, de a csukák továbbra is mélyen hallgattak. Ezután összepakoltam és elégedetten fejeztem be az év utolsó horgászatát. A sügérekkel sikerült feldobni az egyébként igencsak betliszagú napot, ugyanis egyetlen pergetőnek sem sikerült ezen a napon halat fognia.Sügér ismét

Szabó Zalán

Könyvajánló: Zander fishing, a complete guide

Posted on december 18, 2009, under Bemutatók.

Zander fishingMagyarországon a süllőhorgászatról már régóta nem jelent meg átfogó könyv. A módszerek persze fejlődnek, ezekről egy-egy cikkben azért lehet olvasni, de alapvetően igaz, hogy a legtöbben féltve örzik nehezen megszerzett titkaikat. Ez érthető is, hiszen a süllő az egyik legfinomabb halunk és nagyon kevesen engedik vissza, gyakran még az egész pici példányokat is hazaviszik, így állományuk a legtöbb helyen igen alacsony szinten van. Ezen oknál fogva, elkezdtem keresgélni külföldi szakirodalom után, kiváncsi voltam, hogy más országokban hogyan és milyen módszerekkel fogják ezt a szép ragadozót. A nyelvtudásom persze erősen behatárolta a keresést, mindenképpen angol nyelvű könyvben gondolkodtam. Amerikában a süllő egy más alfaja él, így inkább maradtam az angliai kínálatnál és megrendeltem a 2008-ban kiadott Zander Fishing, A Complete Guide című könyvet.
Érdemes tudni, hogy Angliában a süllő tájidegen hal, 1963-ban telepítették be. A csatorna és folyóvíz hálózatban gyorsan elterjedt és ma is ezek a vizek az elsődleges élőhelyei, igaz már néhány tóban is megtalálhatóak. Sokáig szemét halnak tartották, érdekes volt látni olyan fotókat ahol a partra vetve otthagyták a tetemeiket, akárcsak nálunk a törpeharcsáét. A kép azóta változott valamelyest, már jobban megbecsülik, de mint bevándorló halfajt, teljesen elfogadni még egy jódarabig biztosan nem fogják. Ma ott tartanak, hogy a lelkes süllőhorgászok egy csoportja próbálja a halat védeni és milyen meglepő, az egyik legnagyobb veszélyt a kelet-európai vendégmunkásokban látják, ugyanis ők itt is előszeretettel fogyasztják a süllőt.
A könyv maga érdekes és olvasmányos. A módszerek rövid ismertetése után (elsősorban a fenekező horgászatról van szó) részletesen foglalkozik a hol kérdésével, bemutatja a szóba jöhető vízterületeket és a süllő szokásait, tartózkodási helyeit. Hasonlóan az itthoni módszerekhez, a legfontosabb tényezőnek a hal megtalálását tartja és erről ír bővebben. Igaz itt végigveszi a konkrét angliai vizeket, ez a magyar horgásznak kevésbé hasznos, de ettől függetlenül lehet tanulni belőle és át lehet ültetni egyes részeit a hazai vizekre is.
A pergető horgászatról külön fejezet szól és miután a szerző ezt a műfajt nem műveli magas szinten, egy másik írót kért meg a módszerek bemutatására. Itt két területre koncentrál a könyv, az egyik az itthon is ismert és népszerű gumicsalis horgászat, a másik pedig a vontatás, amely a hazai vizeken szinte ismeretlen. Igaz, ennek oka főként a szabályozásban keresendő, nálunk csak kézben tartott bottal lehet ezt művelni, ami jelentősen megnehezíti alkalmazását.
Emellett foglalkozik olyan kérdésekkel is ami itthon nem igazán jellemző, mint pl a tengeri fagyasztott halak csaliként való alkalmazásáról, illetve a süllő és dévér kapcsolatáról is. Összességében nekem tetszett a könyv, igaz a módszereik nagyban hasonlítanak az itthon már megszokottra, így e könyv hatására senki nem fog gyökeresen új mószereket tanulni, de azt gondolom, hogy néhány trükköt és infot még a tapasztaltabbak is találnak a könyvben, illetve nyelvgyakorlásnak sem utolsó. Aki pedig az angliai vizeken akarja magát kipróbálni, annak kötelező olvasmány.

Szabó Zalán

Téli sügérezés

Posted on december 15, 2009, under Horgásztörténetek.

SügérDecember van és ezzel együtt a tél is megérkezett. Az időjárás igen hidegre váltott, a fagyok már nappal is megmaradtak és ezzel megindult a jégképződés az állóvizeken. Ilyenkor a vízparton már érezhetően megcsappan a horgászlétszám, néhány hozzám hasonló elvetemült egyénnel lehet már csak találkozni. Vasárnap volt néhány óra szabadidőm és ez jó alkalomnak tűnt letesztelni a kedvenc csatornámon a sügérek kapókedvét. Egyik barátom nemrég fogott egyet véletlenül egy vízben álló fa mellett, ez adta meg a kezdőlökést és így a helyszín is adott volt próbához.
A vízpartra érve örömmel láttam, hogy csak egyetlen autó áll a parkolóban, lesz lehetőségem több ígéretes helyet is végigpróbálni. A hídnál kezdtem a horgászatot ugyanis itt már több döglött egyedet találtam korábban, jó eséllyel valaki nem tisztelte őket eléggé. Feltettem egy apró twistert és átnéztem a szóba jöhető területeket, de kapás nem volt. Elindultam lefelé és a tiszta, kotort részeket kihagytam, majd megálltam egy olyan helyen ahol egy fa ágai lógtak a vízbe. Megpróbáltam minél közelebb a fához dobni és ott vezetni a gumit. Ténykedésemet siker koronázta, ugyanis néhány dobás után valami kis apróság nagyon hevesen kezdte cibálni a zsinórt. Gyorsan partra került az első pergetett sügérem, mely 14cm hosszú volt csupán. Persze nagyon örültem neki és reméltem lesz még folytatás.
Ezen a helyen nem volt több akció és átmentem a fa másik oldalára. Itt az első dobásra odanyúlt egy nagyobb sügér, rázta a fejét hevesen és szinte karikába hajtotta könnyű botom. Megpróbáltam feljebb húzni az ágak sűrűjéből, de ekkor kiakadt a horog a szájából és úgy tovább ált, hogy meg sem pillanthattam. Mérges voltam, szép hal lehetett és sajnáltam, hogy elszalasztottam a lehetőséget. Folytattam a dobálást és nem sokkal később egy újabb kapás jelentkezett, szerencsére ezt már sikerült a vízből kiemelni. Picit nagyobb volt az első halnál, 17cm hosszúra nőtt. Visszaengedtem őt is, majd rögtön ezután elvétettem a dobást és az ágak közé akadt a csalim. Kiszabadítanom nem sikerült, ráadásul jól felzavartam a rángatózással a környéket, így jobbnak láttam tovább állni.
Ismét egy akadós terepet kerestem, majd az ágak között próbálkoztam tovább. Itt is hamar sikerült kapásig eljutnom, megindult a fárasztás. Egyetlen esélye csak az volt, hogy kirázza a szájából a horgot, ez azonban nem sikerült neki és már parton is volt a 19cm-es sügér. Az eddigi legnagyobb, igazán szép példány. Lelkesen dobáltam tovább, de csak az újabb beszakadás következett. Visszamentem az előző helyre és ismét megpróbáltam, hátha. Számításom bejött és hamarosan egy újabb csíkos bandita került partra. Mérni ezt már nem mértem, mert kisebb volt az eddigieknél, rögtön ment is vissza.
Ekkor azonban mintha elvágták volna, a kapások megálltak. Próbáltam még több ígéretes helyet, de egy újabb csalivesztésen kívül mást nem sikerült elérnem. Visszafelé még megálltam a híd mellett, de eredményt itt sem tudtam elérni. Röpke másfél órát voltam csak kinnt, ezalatt volt 5 kapásom, melyből négyet meg is fogtam. Remekül szórakoztam a kis sügérekkel, mozgalmas horgászat volt és remélem hamarosan újra tudok próbálkozni.Sügérpergetés

Szabó Zalán