Archive for november, 2009

Másnap…

Posted on november 27, 2009, under Horgásztörténetek.

DévérAz előző nap sikerén felbuzdulva ismét horgászni készültem, igaz annyi különbséggel, hogy az egyik bottal most a rablókat próbáltam üldözőbe venni. Ennek megfelelően a horgászboltban kezdtem a napot és feltankoltam élő kishalakból, majd irány a Pátkai horgásztó. Megörültem amikor megláttam, hogy szinte üres a parkoló, arra viszont nem számítottam, hogy az egyetlen horgász a tavon pont a tegnapi helyemre ült le. Jobb ötletem nem volt, elfoglaltam a szomszédos helyet, végülis itt is volt mozgás az előző nap.
A reggeli köd gyorsan elkezdett oszlani és kisütött nap, egész más időjárás fogadott aznap. Összeraktam a két fenekező botomat, az egyikre ment az élő kishal, a másikra pedig az előző napi etetőkosaras megoldás, ugyanazzal az etetőanyaggal és csalival. Az időjárás változás a halakon is érződött, csendes volt a víz és csak az apróhalak ugráltak, de ők is átmentek a szemközti part közelébe. Helyem közelében semmilyen mozgás nem volt, mintha halott lett volna a víz. A pontyozó szerelékemet tegnapi helyem irányába hajítottam, a csukázóval viszont gyakran újradobtam, pásztázva a területet. A rablók sztrájkoltak, míg a békéshalak közül a dévérek jelentették az egyetlen említésre való eseményt. Ha nem is gyakran, de időnként egy-egy szebb példány feltornázta magát a horogra.
Lassan telt a nap, egyre többet beszélgettem a szomszédommal, akinek szintén nem ment. Kora reggel még fogott egy apró csukát, de azóta semmi. Előtte pedig azért volt némi mozgás, de nem tudott mit kezdeni az ottani halakkal, ha kapása volt akkor rögtön beszakadt a szereléke. Nálam továbbra sem volt semmi említésre méltó, többször megfordult a fejemben, hogy rossz volt a helyválasztás, de összecsomagolni és átülni máshová nem volt kedvem. Ahogy átértünk a délutánba, a rablós boton változtattam, az élő hal helyett csak egy kisebb szeletet tettem fel és reménykedtem, hogy hátha a süllők megtisztelnek. Az apróhalak közben visszatértek erre a sekély részre miután a nap felmelegítette a vizet, megcsillant arra az esély, hogy a rablók is követni fogják őket. Számításom bejött, ugyanis egyszer-egyszer szétrebbentek az apróságok, egyértelműen megijedtek valamitől.
Közben egy pergetőhorgász is arra járt, elkezdtünk beszélgetni és egyszer csak egy koppanást hallottam a botom irányából. Odarohantam és rögtön kiderült, hogy a halszeletet felvette valaki, csak sajnos az ellenállást megérezve ott is hagyta. A srác dobott néhányat a helyemen majd tovább is állt. Utána visszatettem a szerelésemet és feszült várakozásba kezdtem. Többször visszajött a titokzatos hal majd többször ott is hagyta a csalit, gyakran túl korán vágtam be. Nem tudtam, hogy vagy ennyire óvatos vagy nagyon pici a hal és ezért megpróbáltam kicsit hosszabban nyeletni. Ennek meg is lett az eredménye, újra megindult a zsinór és most türelmesen kivártam. Persze nem akartam torokra vetetni vele a csalit, ezért még így is viszonylag korán bevágtam. A zsinór megindult oldalra, rögtön tudtam, hogy halam van. Túl nagy ellenállást nem mutatott, hamar a parthoz ért és meglepődve tapasztaltam, hogy egy kisebb csuka a tettes. Persze előfordul, hogy a csuka felveszi a döglött halat, de azt elsősorban a nagyobbak, illetve akkor ha élő halat nehezen talál. Most egyik eset sem állt fennt és csak reméltem, hogy nem harapja el a zsinórt, ugyanis drótelőkét nem tettem fel. Szerencsém volt és simán megszákoltam, nem menekült el a tettes. Szegény viszont már ekkorra igencsak vérzett, a horog nagyon szerencsétlenül akadt, úgy tűnt semmi esélye sincs a túlélésre, ezért nem is került vissza a vízbe.Bugyli
Ezzel be is fejeződött az aznapi horgászat, egyébként is gondolkoztam nagyon a hazamenetelen, a pontyok a környéken sem jártak és még a halat is meg kellett pucolni. Tanulságos nap volt, elképesztő mennyit tud változni a víz egy nap alatt, nem gondoltam volna, hogy ennyire gyengén fog menni. Persze ha eltöltök egy kis időt a víz kémlelésével és jobban választok helyet akkor lehet lett volna esélyem ezt a napot is jóra kihozni, de ez már csak feltételezés marad.

Szabó Zalán

Novemberi esők

Posted on november 24, 2009, under Horgásztörténetek.

50cmNovember közepe van már és az időjárás jól tartja magát, igaz csapadék van bőven, de a hőmérséklet még gyakran tíz fok felett van napközben. Ennek megfelelően a békés halak még javában készülnek a télre és nagy étvággyal keresik a táplálékot. Néhány nap szabadságot terveztem erre az időszakra és a váratlan meleg miatt inkább a pontyozás mellett döntöttem a rablók helyett. Szerda délelőtt kényelmes tempóban értem ki a Pátkai horgásztóra és megcéloztam az egyik olyan helyet, ahol korábbi pergetésem alkalmával több ugrást is láttam.
Két könnyű fenekező botot hoztam magammal, az egyikre egy fix ólmos szereléket némi PVA-s etetéssel terveztem, míg a másikra pedig etetőkosaras összeállítást. Szerelés közben figyeltem a vizet, hogy hol mozognak a halak és ennek megfelelően választottam ki a dobás helyét. Elsőnek az ólmos szerelék készült el, ezt közel akartam dobni a szigethez, itt ugyan kevesebb mozgást láttam, de bíztam a helyben. A dobás viszont nem sikerült túl jóra, ugyanis elfelejtettem átváltani a felkapókart és a zsinór elpattant, majd elemi erővel csapódott a vízbe a szerelék, jó nagy ricsajt keltve. Mondanom sem kell nagyon mérges lettem, pont ilyenem nem volt már több, így kénytelen voltam egy kevésbé hatékonyat feltenni és újradobni. A másik etetőkosaras szerelékkel nem volt gond, megtöltöttem a kosarat a TopMix feeder method mix anyagával, melyhez feeder aromát és epres prémium carp pelletet tettem, csalinak pedig egy szintén epres Mainline bojli került fel.
Egy jó óra eltelt az előkészületekkel és közben nemcsak a békés halak ugrásait tudtam megfigyelni, hanem a rablókét is. A víz gyakorlatilag folyamatosan pezsgett, valahol mindig menekültek az apróhalak, néha több szőnyegnyi területen. Ilyen tüzijátékot ritkán látni vízparton, kicsit bántam is, hogy nem ragadozóra készültem. Azonban sokat elmélelkedni nem volt időm, mert a kapásjelző elemi erővel vágódott fel. Bevágás után a bot karikába hajlott, majd az orsó lassan adagolni kezdte a zsinórt. Biztos voltam benne, hogy egy szép ponty a tettes, mely húzott rendesen, nem akarta megadni magát. Persze sok esélye nem volt, szép lassan loptam a zsinórt és egyre közelebb húztam a parthoz ahol körözött még néhányat, majd belecsúszott a merítőbe. Egy gyönyörű 50 cm-es hosszúkás forma pikkelyes ponty került a matracra, ahol újra “menekülni” próbált, de szerencsére nem törte össze magát. Gyorsan visszaengedtem, majd újratöltöttem a kosarat és repült ismét a szerelék ugyanoda.
Közben megérkeztek a dévérek is az etetőanyagra a már megszokott 20-25cm-es méretben és ha nem is gyakran, de rendszeresen jöttek. Érdeklődésük az eső beálltával sem csökkent és továbbra is fogtam belőlük. Kiváncsi voltam, hogy csak az epres bojli tetszik-e nekik, ezért lecseréltem a TopMix Big Carp Selector XT41-es kukoricájára, egy szemet fűztem a hajszálelőkére. A keszegek továbbra is kitartottak, az ízesített kukorica is bejött nekik. A másik botom jelzője azonban még mindig mozdulatlan maradt, miután lecsendesedett az eső, kivettem és csalit cseréltem és a pop-up helyett egy süllyedő verziót tettem rá, bízva a sikerben. A keszegroham az etetőanyagos szereléken továbbra sem csitult, a célhalaim azonban a pontyok voltak, ezért itt is változtattam. Tőlem balra több fordulást is láttam, gondoltam rápróbálok. Etetőkosarat megtöltöttem, majd ismét visszakerült az epres bojli és sikerült pontosan a kívánt helyre dobni. Nem is kellett sokat várnom, a kapásjelzőm menetrendszerűen a bothoz ragadt és a bevágás után komoly ellenállásba ütköztem. Szépen dolgozott a bot, az ismeretlen ellenfelem heves kitöréssel kezdett és egy jó adag zsinórt sikerült lehúznia a dobról. Szép lassan azért elfáradt és nem sokkal később már a part felé sikerült irányítani, majd megszákolni. A tettes egy 47cm-es nyurga volt, méretéhez és a hideg vízhez képest rendkívül erősen küzdött, éppen ezért nagyobb halra számítottam. Persze egy percig sem szomorkodtam, hiszen remek küzdelem volt és sikerült a második szép pontyomat is megfogni, ami jó eredménynek számít. Gyorsan visszaengedtem és folytattam a pecát.47cm
Az idő közben újra és újra változott, hol esett, hol nem és ismét találkoztam a dévérekkel. Fogtam belőlük még néhányat és úgy döntöttem befejezem. A napnyugta egyébként is közeledett, a felszerelésem nagy része már teljesen elázott, ráadásul farkaséhes is voltam. Nagy mosollyal az arcomon pakoltam, igazi mágikus nap volt, mind a békés, mind a ragadozó halak elemükben voltak, úgy érzem könnyű dolgom volt. Igaz az ólmos szerelékemmel semmit nem tudtam fogni, ezt most betudom a rossz helyválasztásnak és ettől függetlenül is remek napot zártam.

Szabó Zalán

Biztató kezdetek

Posted on november 21, 2009, under Horgásztörténetek.

2009-11-15_CsukaMár régóta foglalkoztat az egészen pici műcsalikkal való horgászat. Még a tavalyi évben vettem néhány 2-3cm-es Salmo wobblert barátnőm unszolására és az eredmény meglepő volt, olyan időszakokban amikor a hagyományos csalik nem működtek, ezek az apróságok életre keltek és jónéhány halat eredményeztek. Sokat persze nem használtam őket, mert az akkori botommal inkább szenvedés volt velük a horgászat, mint élvezetes, de az érdekődésemet sikerült felkelteni. Nemrég jött el az idő, hogy beszerezzem a megfelelő felszerelést és komolyabban elkezdjek foglalkozni az ultralight pergetéssel.
Vasárnap volt néhány órám és a Pátkai horgásztóra terveztem az első próbát. Az időjárás nem volt éppen kedvező, igen erős szél fújt, ami nem kedvez sem a dobásnak, sem a csalivezetésnek. Megkerestem a tó egyetlen viszonylag szélárnyékos részét és itt kezdtem el dobálni. A hely egy kissé torzsás és ráadásul sekély a víz, így a kedvenc wobblereim itt nem jutottak szóhoz, maradtak a twisterek. Egy sárga szinűt csatoltam fel kezdésnek, mely igen hamar életre kelt és rávágás nélkül indult meg oldalra. Szépen dolgozott a finom bot, de így is hamar partközelbe ért a rabló, mely mint kiderült egy kisebb csuka volt. Kívülről akadt a horog az állába, így elharapni nem tudta a zsinórt. Gyorsan visszaengedtem, majd újabb dobás következett. Ekkor elemi erejű rávágással jelentkezett valami, azonban a bevágás nem ült, csak a gumi lógott megtépázva a jig horgon. Megigazítottam, majd a következő dobáskor nem vettem észre semmi különöset, időnként szép hasa volt a zsinórnak az erős szélben és ez lehetett az oka, hogy újabb kapást mulasztottam el. A gumi elmászott a horgon, jelezve a halak érdeklődését. Ezután viszont újabb jelentkezőm nem volt, ráadásul sikerült is beszakítanom a szereléket, tovább is álltam.
A következő beálló is hasonló adottságú volt és felcsatoltam egy újabb sárga gumit. A part közelében táncoltattam, figyeltem hogyan mozog. Ekkor a szemem sarkából észrevettem ahogy egy csuka indult a csalim irányába. Megpróbáltam megmenteni és kivenni mielőtt odaért, de természetesen esélyem sem volt, egy ezüstös villanás és csak egy pillanatra akadt a horog, az éles fogak rögtön elvágták a zsinórt. Gondban voltam, a csukák nagyon szimpatizáltak a mini csalival, a várt sügerek viszont sehol nem voltak. Gondoltam kipróbálom drótelőkével is, de így nem volt összhangban a szerelék, még a vékony wolfram szál is durvának bizonyult. Hamar be is szakadtam és úgy döntöttem megpróbálom más, kevésbé akadós részen.
Elindultam a tó hátsóbb részei felé, feltettem egyik apró wobbleremet és ezzel próbálkoztam. Sajnos szélárnyék itt már nem volt, ráadásul idő közben tovább erősödött, így hamar feladtam ezen tervemet. Közben elkezdtem fázni amint a nap eltűnt a vonuló felhők mögött, ideje volt befejezni a horgászatot. Igaz csak egy bő másfél órát voltam kinnt, de remekül szórakoztam, volt akció bőven. Ez mégcsak az első lépés volt, remélhetőleg idővel ez tovább fog fokozódni.

Szabó Zalán

1 kapás, 1 hal

Posted on november 5, 2009, under Horgásztörténetek.

10 kgA közelmúltban bekövetkezett lehülésnek következtében a békés halak kapókedve igencsak csökkent. Nem keresik már olyan aktívan a táplálékot, ráadásul jóval kevesebbet is esznek. Persze ha megtaláljuk őket és a megfelelő csalit kínáljuk fel, ilyenkor is jól foghatóak. Az elmúlt időszak számomra szinte csak a rablókról szólt, vágytam már egy kis változatosságra és egyik barátommal megbeszéltem egy közös pontyozást a Venyimi extra tóra. Vasárnap reggel indultunk, a korai sötétedés miatt szerettünk volna időben érkezni és elegendő időt hagyni a horgászatra.
András egy rakóssal és egy pickerrel készült, szeretett volna sok halat fogni, mégha csak a kicsik jönnek akkor is. Én pedig egy fenekezővel készültem és a tó nagy pontyai közül szerettem volna néhányat becserkészni. Ennek megfelelően készültem a csalikkal, előző este frissen főztem 14mm-es Mainline Cell bojlit, elsősorban ezt terveztem használni. Szerencsére ezen a kis tavon épp nem horgászott senki, ezért András le tudott úgy ülni, hogy a legmélyebb részt elérte a rakóssal, ezt akarta meghorgászni. Én mellette telepedtem le, nem tulajdonítottam a helynek nagy jelentőséget, ugyanis a tó kis mérete miatt, bárhonnan bármelyik részt el tudtam érni a választott módszerrel. Az időjárás erre a napra kellemesen meleg volt, ráadásul szélcsendes, ezért láttam esélyt arra, hogy a melegedő sekély részre beálljon a hal. Ezért a velem szemben lévő kis nádöblöt céloztam meg, az év során ez volt a halak egyik kedvenc helye. Fixólmos szereléket használtam és szórtam még rá etetésként néhány szem bojlit, TopMix CSL és Premium Carp pelletet epres ízben.
András nyitotta a sort, a leheletfinom rakós szerelékén némi maszatolásra bevágva már jött is kifelé az első apró kárász, melyet újabb és újabb követett. Nagyon finoman ettek a halak, de a néhány szem csontiból álló csalit rendszeresen felvették, igaz olyan óvatosan, hogy az úszó alig mozdult. Nálam viszont teljes volt a csend, de vártam türelmesen. Miután rakósra megérkezett az első kisponty is, elkezdtem variálni a csalikkal és csalizási móddal. Próbáltam a bojlit magában, hóember formában, de tettem fel kukoricát is, de a kapásjelző mozdulatlan maradt. Egy újabb ráetetés sem hozta meg a halak étvágyát, így döntenem kellett, hogy hogyan tovább. András ha nem is sokat, de rendszeresen fogott, viszont az általa észlelt kapásokat nekem esélyem sem volt megfogni, főleg úgy, hogy a picker sem hozott ezen a napon érdemi eredményt. A nap során többször láttam egy helyen halmozgást, a tó középső részén, tőlünk balra. Ide dobtam a szerelékem, csali egy szem bojli, majd PVA hálóba került mellé még kettő és az egészet a saját dipjébe mártottam. Azt találtam ki, hogy az óránkénti csobogás elriasztja a halat, ezért úgy gondoltam, hogy ezt a szereléket csak kapás vagy a csomagolás ürügyén fogom kivenni.
András közben már a harmadik pontyát fárasztotta, ráadásul kárászból is fogott egy akkorát mint a bajszosok, kezdett kényelmetlen lenni a szituáció. Közben persze a napnyugta is közeledett és egyre jobban úgy tűnt, hogy hal nélkül maradok, ugyanis még a mozgás is megszűnt a horgom környékén. Menteni szerettem volna a szituációt, és viccesen megjegyeztem, hogy egy hallal még behozhatom a lemaradást. Nem sokkal később viszont egy hajszálnyit felemelkedett a jelzőm, majd ott is maradt. Teljes izgalommal vártam a folytatást, ugyanis ez azt jelezte, hogy hal van a környéken, mivel elmozdult az ólmom. Hosszú percek teltek esemény nélkül, majd egyszer hirtelen elindult a jelzőm felfelé. Féluton megállt, majd nem sokkal később ismét mozgásba lendült. Ekkor vágtam be és rögtön karikába hajlott a bot. A hal szépen küzdött, de akadó nem lévén a tóban, sok esélye nem volt. Szép lassan fogyott az ereje, majd rövid idő után sikerült megszákolni. Hatalmas tükörponty volt a zsákmány, alig fért bele a szákba, amely meg is reccsent kiemelés közben.
Örömöm határtalan volt, bejött a taktika, ráadásul a tó egyik legnagyobb halát sikerült kifogni, mely a mérlegeléskor kerek 10kg-ot nyomott. Néhány fotó után természetesen visszaengedtük a vízbe, majd össze is csomagoltunk és mentünk. Érdekes nap volt, egyértelműen kiderült, hogy miért tartják sokan a rakóst az egyik legeredményesebb módszernek, de közben a nagyhalas módszerek is tudnak meglepetést okozni. Szép lezárása volt az idei békéshalas szezonnak ez a nap, jó eséllyel őket már nem zargatom idén.

Szabó Zalán