Archive for szeptember, 2009

Reggeli bugylik

Posted on szeptember 28, 2009, under Horgásztörténetek.

bugylicsukaAz elmúlt időszak egy kicsit stresszesebb volt a munkahelyen, ráadásul a hétvégék is elég zsúfoltra sikerültek, ezért elhatároztam, hogy kiveszek egy nap szabit és megyek horgászni. Így péntek reggel, miután a barátnőmet kiraktam a munkahelyén a Pátkai horgásztó felé vettem az irányt és a pergetőfelszerelésem pedig ott lapult a csomagtartóban. Reméltem, hogy a hétvégi szokásos tömeget elkerülöm és jópár helyet végig tudok dobálni. Kívánságom teljesült, csak néhány autó volt a parkolóban és ők is a tó első részén koncentrálódtak, így gyakoraltilag enyém volt a fél tó és senki sem zavart. Kipakolás közben a tógazda sietett üdvözölni és gyorsan begyűjtöttem a legfrissebb infokat.
Elsétáltam az utolsó stégéhez és itt kezdtem a horgászatot. Felcsatoltam a Salmo Zipper egy számomra új színváltozatát és elkezdtem dobálni. Néhány próbálkozás után, számomra teljesen meglepő módon sikerült feldobnom a baloldalt, a víz felett átívelő vezetéken. Ez azért meglepő, mert egy rövid multis botot használok, ami roppant kényelmes, viszont nem a távdobásról híres. Eddig még a közelébe se sikerült egyetlen csalival sem kerülni, de a Zipper olyan jól dobható, hogy simán megtörtént az eset. Bármennyire is próbáltam ügyeskedni, lehozni már nem sikerült, így a frissen beszerzett csali még most is fent díszeleg a kábelen.
Kénytelen-kelletlen kotorásztam ismét a táskámban és most egy mélyretörő csalit választottam, a Rapala Shad Rap 7 SD-t. A vízmélység itt a parttól már 10-15 méterre olyan jó 2-2.5 méter mély és reméltem, hogy a talaj közelében megtalálom a süllőket. A bevontatás nagyon egyszerű volt, gyorsan indítottam, hogy minél előbb leérjen a fahal a fenékig és itt folyamatosan kopogtattam a talajt, egész a széléig. Ez általában sokkal jobban működik, mint a közvetlenül fenék felett vontatott csali, viszont ha nagyon szemetes a talaj, vagy akadós, akkor könnyen pórul járhatunk. Itt erről szó sincs, így nem féltettem wobblerem, igaz egy-egy növénydarabka néha fennakadt, de ez még belefért. Néhány dobás után arra lettem figyelmes, hogy a part közelében furcsán mozog a csalim, mintha hal lenne a végén. Odavágtam neki és már ugrott is meg a zsinór az ellenkező irányba. Az ellenállás nem volt komoly, egy kisebb 36 cm-es csukát merítettem, melynek kifejezetten világos volt a mintázata, jól mutatva, hogy a víz tiszta és vizinövényektől mentes. Igazából meglepő volt számomra a kiscsuka jelenléte, egyrészt idén még nem fogtam ezen a tavon egyet sem, ráadásul a tógazda is többször ecsetelte, hogy a süllők elnyomták a csukát és az állomány csupán néhány nagyobb példányra szűkült le. Persze örültem neki és folytattam a horgászatot.
Ez a beálló már nem adott több halat, így átálltam a következő stégre és próbáltam itt is elkapni egy rablót. A víz egyébként gyönyörű volt ezen a reggelen, a halak érezték, hogy nem horgásznak rájuk, rengeteg mozgást láttam. Igaz elsősorban pontyok voltak akik mutatták magukat, de most a nagyok is ugráltak, ráadásul gyakran néhány méterre a parttól. Ilyet egy zsúfolt hétvégén sosem látni, ráadásul az egyik közvetlenül előttem csobbant egy hatalmasat, majdnem beleestem a vízbe meglepetésemben. Miután magamhoz tértem egy határozott rántást vettem észre, bevágtam és egy újabb bugyli ficánkolt a horgon, ezúttal egy 30cm-es példány. Jó volt látni, hogy azért van utánpótlás a süllők ellenére is, ezek szerint sikeres volt az idei ívás. A második halam után viszont egy kicsit csendesebb időszak következett, közben folytattam az utamat a parkoló felé és próbáltam az újabb és újabb stégeket. Az eddig sikeres csali mellett kitartottam, remélve hogy ezután is működni fog. Működött is, ugyanis sikerült még a nap halát megfogni, egy 40cm-es csuka személyében. Nagy ramazurit természetesen ő sem csapott, de sikerült feldobni a kedvemet és örömmel horgásztam tovább.Nyerő csali
Közben elérkezett az ebédidő és már éhes voltam, ráadásul a víz is elcsendesedett, így összepakoltam és mentem. Igaz csak kisebb csukákat fogtam a tervezett süllők helyett, de nagyon örültem nekik. Számomra sokkal fontosabb a mennyiség, mint a halak mérete és a kapások számára azt hiszem nem lehetett panasz.

Szabó Zalán

Finnyás csukák

Posted on szeptember 12, 2009, under Horgásztörténetek.

Salmo ZipperAz ősz sokak számára a csukaszezon kezdetét is jelenti. Barátaim elbeszéléseiből azonban tudom, hogy a csuka egész évben jól fogható, a Nádor csatornán is jópár áldozatául esett a felkínált élő csalihalnak ezen a nyáron is. Számomra a rablóhalas horgászat azonban inkább a pergetésről szól és a legmelegebb évszakban a kishal “rajzás” nagyon nehézzé teszi a pergetőhorgász dolgát, ugyanis ilyen körülmények között, az élő csali lényegesen több csukát eredményez. Ennek megfelelően nem is horgásztam rájuk túl sokszor, ez azonban az évszakok változásával változni fog. Igaz még a hőmérséklet mindig magas, így a víz is épp csak elkezdett hűlni, a kishalak és a vizinövények is ugyanúgy megtalálhatóak, mint nyáron. Ennek ellenére az előző hétvégére egyik barátommal egy közös pergetést terveztünk, a Nádor csatorna egy általam még ismeretlen szakaszára.
Reggel 8 órára terveztük a kezdést és mivel sikerült elaludnom, így nagy kapkodás közepette értem a partra. Mi voltunk az egyetlen próbálkozók ezen a részen és ez nem sok jóval kecsegtetett. Általában ahol megy a hal, ott rövidesen tömegek jelennek meg és visznek mindent korlátozás nélkül.  Ebből arra következtettünk, hogy az utóbbi időben nem sok mindent fogtak erre, viszont pont ezért talán hagytak nekünk valamit. A horgászatot a közeli híd mellett kezdtük el, András gumi csalikkal, illetve körforgókkal horgászik általában, én éppen ezért a wobbleres botomat hoztam, legyen egy kis változatosság. Először a frissen vásárolt Salmo Zipper csalit tettem fel GT színben. Elkezdődött a dobálás és Andrásnak rövidesen kapása volt, megakasztania azonban nem sikerült. Ez megismétlődött mégegyszer és már kezdtem gondolkodni, hogy mégis a twisteres bottal kellett volna jönni. Ekkor azonban a part széle melletti hínárcsomó alól egy apró csuka mozdult rá a wobbleremre, láttam kifli alakban megvillanni a víz alatt, de sajnos ez sem akadt.
Az időjárás sem könnyítette meg a dolgunkat. A hőmérséklet kellemes volt, a nap is sütött, de a szél viharos erővel fújt, ráadásul keresztben a csatornán és így nagyon nehéz volt a csalit vezetni. Állandóan volt valamennyi hasa a zsinórnak és ez elnyelte mind a csali mozgásának egy részét, mind a bevágás erejét is, ráadásul a kapást is nehezebb észrevenni. Folytattuk a dobálást, próbáltam csalikat váltani, de a könnyebb, illetve kisebb ellenállást kifejtő csalik nem jöhettek szóba, így legtöbbet a Zippert használtam. Közben egy ideje már nem volt kapás, így továbbálltunk. Volt egy hely ahol a víz hordaléka fennakadt valamiben és ez egy félszigetet formázott. Ennek mindkét oldalát egyszerre vallattuk. A harmadik dobásom a nádfal előtt landolt, majd indításkor hatalmas rávágás, próbáltam mégnagyobbat odasózni neki és már indult is a fárasztás. Örültem nagyon, megjött az első hal, ráadásul a helyi viszonyok között egy szebb példány volt, szépen küzdött. Sikerült elhúznom az akadós résztől és feljött a víztetejére és ekkor láttam meg a szájában a csalit. Mohó volt, mepróbálta egy lendülettel lenyelni, azonban keresztben állt a wobbler a szájában. A Zipperről tudni kell, hogy eredetileg vertikális csalinak készült, ennek megfelelően a test közepén, felül van a kis fülecske amibe a zsinórt kötjük és húzáskor majdnem derékszögben áll a zsinórhoz képest. Ennek van egy nagy előnye, a test kitakarja a horgokat és így kevésbé hajlamos elakadásra, kevésbé gyűjti a hínárt, mint egy hagyományos wobbler. Sajnos pont e miatt rosszabbul is akad és most pont ez volt a helyzet. A víztetején a csuka vágott egy nagyot és kirepült a szájából a csali.
Mérges voltam, ez már a második rontott kapás volt, sürgősen javítani kellett az arányon. Mivel ezen a helyen már nem volt több akció, mentünk tovább. A következő állomás egy fa mellett volt, ennek jópár ága le volt vágva és András szerint jó eséllyel bennt vannak a víz alatt, ugyanis többször sikerült már itt beszakadnia. Sebaj gondoltam, legalább ismét egy jó haltartó hely. Persze a drága wobblerek itt nem jöhetnek szóba, így felkerült a Storm bodorkás gumihala 10cm-es méretben. Ilyen helyeken általában azokat a csalikat próbálgatom amik még nem adtak halat, ezt is húztam már eleget, de még rávágásom sem volt rá sosem. Ez most gyorsan megváltozott, az első dobást sikerült felakasztanom a nádra. Egy apró pöccintésre azonban a legjobb helyen esett a vízbe és indításkor ismét egy határozott rávágást kaptam, melyet egy retúrgyanus csuka követett el. A pechsorozat azonban nem állt meg, ezt is felhúztam viszonylag hamar a vízfelszínre, ez is vágott egyet és már ment is tovább. A gumihalnak levettem már régebben az alsó hármashorgát, mert rengeteg szemetet összeszedett, így csak a nagy egyágú horog maradt rajta, ez most kevés volt, nem akadt rendesen.
Akció itt sem volt több, így továbbálltunk és még néhány helyet végignéztünk, de Andrásnak volt csak néhány rontott kapása, nekem semmi. Egyszerűen nem értettem, hogy miért nem tud egyikünk sem halat akasztani. Visszatértünk végül a hídhoz, itt terveztük befelyezni a horgászatot. Most megcseréltük a helyeket és dobáltunk. Cserélgettem a csalikat gyakran és egy koppintást sikerült kicsikarnom egy kifejezetten nagy Gipo kanálra, azonban ez is csak egy óvatos odanyúlás volt. Közben András játszott a már általam korábban megtalált kiscsukával, de megakasztania nem sikerült, többször odanyúlt a csalijára, de semmi. Ismét helyet váltottunk és megpróbáltam én is újra megfogni. Persze a forgatókönyv nem változott, odavágott a sügérszínű Spro PikeFighter Junior wobblerre, de a horgokat sikerült kikerülnie. A játéknak az vetett véget, hogy beakadtam a hínárcsomóba és sikerült szinte kompletten kihúznom a vízből és a búvóhelye megszűnt.
Ezzel véget ért a horgászat, pakoltunk és mentünk. Azt hiszem sokáig emlékezni fogok erre a napra, így még sosem jártam. Öt kapásom volt, Andrásnak mégtöbb és egyikünk sem tudott egyet sem a partra kivenni. Sokat gondolkodtam, hogy ez miért lehetett, de végülis a szélre fogtam a dolgot. Mindketten fonott zsinórt használtunk, a horgok rendben voltak, többször is ellenőriztem őket, a bevágás is kellően erős volt, a halak is ettek, szóval más ötletem nincs. Ebéd után még kinéztem egy másik szakaszra és ott beszélgetve a horgászokkal, megtudtam, hogy több csukát is fogtak délelőtt kishallal, szóval ez megerősíti az elméletemet.

Szabó Zalán

Venyimi bénázás

Posted on szeptember 4, 2009, under Horgásztörténetek.

Ponty portréMindenkinek vannak rossz sorozatai, amikor a már bevált módszerek nem hoznak eredményt, vagy éppen új dolgokkal kisérletezik az ember és a siker elmarad. Az utóbbi néhány horgászatom pont ezekbe a kategóriákba tartozott, nem tudtam érdemi fogásról beszámolni. Meg kellett törni ezt a rossz szériát és biztosra mentem, a Venyimi úszós tavat céloztam meg a rövid hétvége egyetlen napján. Itt rengeteg a hal, főleg ponty és kárász, ha itt nem fogok akkor sehol.
Sokat gondolkoztam horgászat előtt, hogy hová üljek le, a tó eleje ugyan mélyebb, de egy barátom állította, hogy a másik, sekélyebb végében több a hal. A partra érve gyorsan megoldódott a dilemma, ugyanis rengetegen voltak és a tó végén több szabad hely volt, illetve míg körülnéztem, épp egy pontyot fárasztott valaki ezen a részen. Gyors kipakolás után már kevertem is az etetőanyagot, mely a TopMix MCS epres-halas keveréke volt, hozzá illő hasonló izesítésű 8mm-es Magic Pellettel és Halibut olajjal dúsítva. Az első hibát ekkor követtem el, sikerült jelentősen túlvizeznem a kaját, több nem volt nálam, így annyi lehetőségem maradt, hogy megpróbáltam valamennyire kiszárítani a napon. Következett a szerelés, egy könnyű pontyos matchbotot használok, ezt szereltem egy 8g-s wagglerral és elkezdtem mérni a feneket. Tudtam, hogy nem lesz nagy mélység, de alig volt több, mint fél méter a legmélyebb részen is. Azt láttam, hogy a nagy meleg miatt hiányzik némi víz a tóból, de ennél azért többre számítottam. Sebaj, a halak már biztos megszokták ezeket a körülményeket és elkezdtem az etetést. Ekkor jött az újabb probléma, szisztematikusan túldobtam az első néhány gombócot a kiszemelt horgászhelyen, utána meg már szándékosan távolabbra etettem, hogy majd ott fogok horgászni. Nem sokkal később derült ki számomra, hogy ez nem volt túl jó ötlet, először is már nagyon közel voltam a túlparthoz, nem volt hely rendesen elsüllyeszteni a zsinórt, illetve nem számoltam a heves szél által keltett áramlással, ugyanis nem volt nálam olyan méretű, de közben nem túl hosszú úszó, amivel az etetésen stabilan tudtam volna tartani a csalit.
Háromszor szereltem újra, de utána feladtam és inkább a közeli nád sarkát céloztam meg. Az etetőanyagom ügye elfogyott, némi Magic Pellet és egy adag puliszka volt márcsak nálam amivel tudtam etetni. Ezekből szórtam egy keveset és gilisztát tűztem a horogra. Hamar kapásom volt és egy pici ezüstkárász ficánkolt a horog végén. Ajjaj, gondoltam, pont azért hoztam halas és olajos keveréket, hogy szelektáljam a nagyobb halakat és elkerüljem ezeket a falánk apróságokat, azt azonban nem sejtettem, hogy még a pelletre is odajönnek. Csalit cseréltem és elkezdtem kisérletezni darabosabb falatokkal. Már-már kezdtem feladni a reményt, hogy bármit is fogjak, nem is nagyon figyeltem a botra, amikor egyszer hirtelen megindult a víz felé. Szerencsére beakadt a bottartóba, így sikerült elkapni mielőtt a tóban landolt volna és megkezdődhetett a fárasztás. Rögtön sejtettem, hogy ponty lesz a horog végén, elég erőteljesen küzdött és miután nem sikerült a szemközti nádasig eljutnia, taktikát váltott és a jobb oldalt lévő nádasba zúgott befelé teljes lendülettel. Jó egy méter mélyre sikerült neki eljutni, amikor sikerült megállítani, ráadásul már a nád is útban volt és egy helyben vergődött. Kissé tanácstalan voltam, hogy mit csináljak, nem igazán nádi pontyozásra való a szerelésem, de hát nem volt mit tenni, elkezdtem húzni. Legnagyobb meglepetésemre, simán kijött azon az úton ahol bement és utána már a szákban landolt a kis spanyolpikkelyes potyka. A nyerő csali pedig ezúttal a Mainline 10mm-es epres bojlija volt.
Közben a távoli etetésen hatalmas buborékfelhőket láttam feljönni, úgy tűnt ráálltak a kajára a halak, sajnos azonban nem derült ki mik voltak azok, ugyanis később sem csökkent a szél, így továbbra sem tudtam azt a távot meghorgászni. Nem volt mit tenni, folytattam a horgászatot a nád mellett. Újabb órák teltek el kapás nélkül, közben a környéken rohangáló rágcsálók megfigyelésével foglaltam el magam. Egyszer viszont arra lettem figyelmes, hogy nem találom az úszót a vizen, gyors bevágás, majd ismét egy ponty próbált a nádba menekülni. Ezt nem hagyhattam, szimplán ráfogtam a dobra és lesz ami lesz alapon próbáltam megállítani. A bot karikában és csodák csodájára a ponty megfordult és elkerülte a veszélyes környéket. Nem sokkal később már a parton ficánkolt, miközben a horgot próbáltam kiszabadítani. Ilyen pontyot viszont még nem láttam, az egész hal sötétszürke színű volt, még az úszói sem voltak sárgáspirosak.
A nap már nem hozott több halat, igaz nem is maradtam már sokáig. Felemás érzésekkel távoztam, ahhoz képest, hogy mindent elkövettem, hogy ne fogjak halat, mégis jött két ponyt. Azonban az eredeti etetésen látott mozgás alapján, jó eséllyel lényegesen több halat tudtam volna fogni, ha nem bénázok az etetőanyaggal. Ez persze csak feltételezés, sosem tudjuk meg mi lett volna ha…
Spanyol pikkelyes

Szabó Zalán