Archive for július, 2009

Amikor minden összejön

Posted on július 21, 2009, under Horgásztörténetek.

64cmA cím egy kicsit megtévesztő, ugyanis eredetileg azért mentem ismét a pátkai horgásztóra, hogy nagyobb sügért fogjak az előző napinál. Kinéztem magamnak az egyetlen víz fölé nyúló fát, és reméltem, hogy ennek az árnyékában találok szebb halakat. A részletekkel nem untatnék senkit, nem találtam, bár sokáig nem is próbálkoztam, ugyanis a biztonság kedvéért egy bottal nekiálltam a mederben pontyozni és a part közeli úszós cucc hamar útban volt…
Ne siessünk azonban ennyire előre, kezdjük az elején. Előző délután hatalmas vihar söpört végig a fél országon, ezt a régiót sem kímélte és ennek megfelelően egyetlen bojlis csapat sem sátorozott a vízparton, mindenki hazamenekült. Bár voltak “alkalmi horgászok”, de az egyik népszerű hely sem volt foglalt, így egy darabig elgondolkoztam, hogy maradjak-e az eredeti tervnél, de aztán végül nem változtattam. Leültem a fa mellé, ami egyébként is közel volt az egyik kedvenc helyemhez és elkezdtem összerakni a szereléket. Az egyik botot használtam a fa mellett úszóval, a másikra viszont felkerült a múltkor remekül működő fix ólmos szerelék, etetéssel most nem vacakoltam, csak egy kis chilis-halas stick mixet tettem a pva hálóba. Csalinak a már szintén bevált mandulás pelletet tettem és repült is befelé a szerelék. Eltelt egy jó másfél óra, de nagy volt a csend, vagyis csak a már-már viharos erejű szelet lehetett hallani, más nem nagyon történt. Egyszer viszont hirtelen felvisított a fenekező bot kiengedett fékje, valami, mint a gőzmozdony úgy megindult a csalival és a szerelékkel. Gyors bevágás után komoly ellenállást éreztem és megindult a fárasztás. Rögtön tudtam, hogy ez egy jobb hal lesz és el is kezdtem aggódni a közeli fa miatt, mit fogok vele csinálni partközelben? Ennek megfelelően nem nagyon eröltettem, hagytam hogy még a távolban tombolja ki magát és csak szép lassan loptam a távolságot. Ez persze nem segített sokat, a part mellett is még ő volt az úr, össze is szedte az úszómat is, de a fák alá szerencsére nem tudott bemenni. Nem sokkal később sikerült megszákolni és a mérésnél kiderült, hogy egy 58cm-es tükrösről van szó. Örültem nagyon, ismét egy nagy halat sikerült a matracra fegtetni. Újracsalizásnál viszont előkét cseréltem, eléggé rossz állapotban volt már az eddigi, viszont ehhez a csalihoz már nem volt több előre kötött előkém, így csalit is váltottam. A Mainline Dumbell horogcsalija került fel, a Cell típus és a kis PVA csomagot továbbra is használtam. A cserének még annyi szerepe is volt, hogy így meg tudtam nézni, vajon csak ezt a pelletet szeretik a halak, vagy mással is eredményes tudok-e lenni. A választ hamar megkaptam, ugyanis most jóval előbb volt kapás és bevágás után hasonló ellenállásba ütköztem. Ekkor már tanultam az előző esetből, még mielőtt a hal a közelbe ért volna, kitekertem az úszós cuccot és végleg félreraktam. Így már mertem a halat kicsit jobban eröltetni és hamar kiderült, hogy egy 56cm-es tőponty volt az aktuális jelentkező. A halak étvágy szerencsére ezután is kitartott, fogtam még két pontyot, egy 54 és 50cm-eset, melyek közül a másodiknak még nem volt horog ütötte seb a száján, megmondom őszintén ilyen halat itt rég nem fogtam.
A nap ekkor még messze nem ért véget, pedig már fáradt voltam, de biztos voltam benne, hogy ilyen “zabálást” a halak nem mindennap tartanak, így maradtam. Jól is tettem, ugyanis újabb érdeklődő jelentkezett és amikor partközelbe ért és először megláttam, nagyon meglepődtem. A körvonalait sem tudtam rendesen kivenni, de az már kapásból látszott, hogy ez nem ponty, azon gondolkoztam, hogy ismét süllőt akaszthattam véletlenül. Még egy darabig nem sikerült felhúzni a felszínre, határozottan küzdött, de mikor feljött rögtön kiderült, hogy egy amur a tettes. Életem első ilyen hala volt a horgon, amely híres arról, hogy a part mentén még nagy ramazurit tud csapni, ezért engedtem is a féken egy picit és nagyon óvatosan fárasztottam tovább. Szerencsére semmi rendkívülit nem tett és nyúltam a merítőért. Ekkor vettem észre, hogy jócskán meghajlott a keret, igencsak féloldalas lett, de ettől még nem kerülhette el a hal a végzetét, és nem sokkal később már a matracon pihent. Neki sem volt seb a szájában és egy teljesen hibátlan, 66cm-es amur feküdt előttem.

Amur

Természetesen visszaengedtem őt is és utána repült a horog befelé. Közben a szél is kezdett csendesedni, márcsak időnként volt némi nagyobb löket, kifejezetten kellemes volt az idő. A halak is mutatták magukat, több nagy ugrást is láttam, illetve volt amelyik a vízfelszínen úszkált és az úszói messziről látszottak. A kapások száma is egyre növekedett, volt köztük egy rontott is, túl hamar vágtam be, de utána a következő már akadt és az eddigieknél erősebb ellenállásba ütköztem. Nem rángatott, nem próbált kitörni, csak szép komótosan ment arra amerre akart. Persze azért őt is sikerült partközelbe hozni egy idő után és mikor megmutta magát már biztos voltam benne, hogy eddigi legnagyobb pontyom. Ment még jópár kört, többször megpipáltattam, majd belehúztam a szákba. Felfelé a parton már éreztem a súlyát, lényegesen nehezebb volt az eddigieknél, a hossza igaz csak 64 cm, de szokatlanul kövér volt, a fennti fotó nem is adja át teljesen a látványt. Ezt a halat egyébként mintha már láttam volna a parton egyszer tavasszal, a nagyon pici hasi úszójáról könnyen felismerhető, ráadásul a szája is ki volt szaggatva szegénynek, így nagyot nem tévedek szerintem.
A pontyfogásnak ezzel nem volt vége, ugyanis volt még egy önként jelentkező, melyet már nagy rutinnal tereltem a szákba. Ekkor már közeledett a napnyugta túl sok idő nem volt hátra az indulásig, de egy utolsó kapást még megvártam, ami szerencsére nem maradt el. Túl nagy ellenállást nem mutatott a hal, gondoltam vagy egy kisponty, vagy egy nagy kárász, azonban ismét sikerült meglepődnöm amikor megpillantottam, ugyanis egy kölyökharcsa volt a horgon. Azt valószínűtlennek tartottam, hogy az édes, kókuszos jellegű Cell csalira éhezett volna meg, valószínűleg a halas stick mix-et szippantotta be, csak jött vele a horog is. Szépen akadt a szájába, szóval véletlenről szó sem lehetett és igaz, hogy csak 58 cm-es volt, de nagyon szép befejezése volt a napnak.

Harcsaifjonc

Összességében nem is nagyon tudok mit írni, életem messze leghalasabb napja volt, 6db nagy ponty 50-64cm között, új pontyrekord, első harcsám, első amurom, ami ráadásul nem is volt kicsi. Nem gondoltam volna, hogy ez lehetséges 5 óra alatt egyetlen bottal, de remélem nem utoljára sikerült ilyen szép eredményt elérni.

Szabó Zalán

Apró sügérek nyomában

Posted on július 20, 2009, under Horgásztörténetek.

SügérBizonyára többekben felmerült már, hogy miért adtam a Sügértanya nevet a blogomnak, főleg úgy, hogy eddig e halról még egyetlen írás sem született. Az indok nagyon egyszerű, a sügér a kedvencem a hazai halak közül. Eddig célzottan még nem horgásztam rájuk, ugyanis kevés van belőlük és kímélve az állományt, békén hagytam őket. Ettől függetlenül, az ördög mindig ott motoszkált bennem és miután már többször hallottam, hogy a Pátkai horgásztavon a legnagyobb stég környékén rengeteg az apró sügér, úgy gondoltam, ez jó lesz első lépésnek és előbb-utóbb a nyomukba szegődöm. Most hétvégén jött el az idő, igaz szombat hajnalra pergetést terveztem miután kémeim jelentették, hogy fröcsög a víz minden reggel a Nádor egy szakaszán. Egyetlen bökkenő volt csupán, a korai kelés sehogy sem ment, így ez a horgászat most elmaradt de mentő ötletnek ott voltak a sügérek.
Nem bonyolítottam túl a horgászatot, fogtam a 4 méteres spiccbotomat, a nagy szélre való tekintettel egy 1g-s úszót, egy nagy adag csontit és pinkit, illetve még egy fél zacskó TopMix Sneci etetőanyagot arra az esetre ha nem találom meg a sügéreket. Szerencsére üres volt a nagy stég, így itt foglaltunk helyet és rögtön elkezdtem vallatni a vizet. Szórtam néhány csontit is az úszó mellé a biztonság kedvéért és hamar jelentkezett az első hal, egy apró vörösszárnyú képében. Fogtam még néhányat mikorra észrevettem, hogy az egyik közeli csónak mellett sügérnek látszó halak úszkáltak. Gyorsan lerövidítettem az eresztéket és már lendült is az úszó. Az egyik kis hal szinte azonnal megindult lefelé a csali irányába és nem sokkal később már kapásom is volt, a tettes pedig egy apró sügér volt. Ezen a részen horgásztam még egy darabig, sorba jöttek a kis halak, néha beugrott egy-egy bodorka és vörösszárnyú keszeg is, de a sügérek domináltak. Nagyobb méretűt nem sikerült fogni, így helyet váltottam. Az egyik fa cölöp mellé tettem a csalit és egy picit növeltem is az eresztéken. Itt is hamar jelentkezett az első csíkos bandita, jöttek is sorban. Próbáltam az egyedméretet szelektálni azzal, hogy több csontit tettem fel, de csak annyit értem el, hogy több rontott kapásom volt, mikor viszont megfogtam a halat, jó mélyre nyelte a horgot.
Eljött az idő, hogy etessek is, hátha a nyüzsgés felkelti a nagyobb halak figyelmét. Szórtam némi etetőanyagot és folytatódott a horgászat. Az eredménye ennek az lett, hogy időnként jött egy-egy jobb keszegféle, illetve megjelentek a snecik is, nagyobb sügért viszont nem sikerült fogni. Ismét taktikaváltás, elkezdtem sűrűbben szórni a csontit, hátha ez meghozza a várt halakat. Ez most nem jött be, inkább csak azt sikerült elérni, hogy jóllakattam a halakat, ugyanis jelentősen csökkent az érdeklődők száma. Röviddel ezután össze is pakoltam, ez a két órás már elég volt a tűző napon, vágytam már az árnyékra. Igaz nagyobb sügért nem sikerült akasztani, de az aprókkal is jól elszórakoztam, jót tett ez a kis változatosság.
Sügér

Szabó Zalán

A Venyimi úszós tavon történt…

Posted on július 14, 2009, under Horgásztörténetek.

TekiAz első találkozásom a Venyimi horgásztóval nem volt túl sikeres, egy horgászversenyen vettem részt ahol 3 apró kárásszal sikerült az utolsó helyek egyikét megszerezni. Azóta készülök a visszavágásra, miután a tóban rengeteg a hal, javítanom kellett ezen a csúfos eredményen. Nemrég sikerült ismét eljutni a tóra, igaz most nem versenykörülmények közé, csak egy átlagos hétvégi pecára.
A partra érve örömmel tapasztaltam, hogy a tömeg a nagyobbik tavat tisztelte meg, az úszós tó szinte teljesen üres volt. Arra a végére ültem ahová a szél fújt és az előzetes terveim szerint a mederben horgásztam. A célhal a ponty volt és úgy terveztem, hogy a bekevert etetőanyagot teljes egészében belövöm a horgászat kezdetén, majd később már csak pelletet lövök rá, így elkerülöm a felesleges csobogást. TopMix Xtasy VIP volt az alap, tettem hozzá csemegekukorica aromába áztatott tortu-t, csemegekukoricát és pastoncinot. A szerelék pedig igen egyszerű volt, egy 8g-s waggler úszóból és egybehúzott ólmozásból állt. Túl érzékenyre nem volt értelme beállítani, mert a nagy hullámzás az apró emeléseket és húzásokat eltüntette. Csalinak gilisztát, csontit és kukoricát hoztam, illetve a nap végén terveztem még kisebb pelletekket is feltenni. Emellett pedig 4 féle TopMix Xtasy aroma spray-t is bekészítettem: aszalt szilvás, epres, frankfurti kolbászos és spice bomb ízben. Ezek valamelyikével minden dobás előtt fújtam a csalira.
A horgászat elég mozgalmasan indult, az etetésre kapásból ráálltak a kárászok, illetve mint később kiderült a razbórák is. Rengeteg kapás volt, jöttek is sorban a halak, azonban sok üres bevágás is volt. Próbálgattam a csalikat és hozzá az aromát variálni, de gyakorlatilag minden kombinációra kárász jött, gyakran alig 10cm-es példány. Egy jó másfél óra múlva viszont sikerült egy jobb halat akasztani, mint hamar kiderült egy 23cm-es tükrös volt a tettes, aki a frankfurtis csonti, giliszta szendvicsre éhezett meg. A folytatásban azonban visszatértek a kárászok, sikerült még egy fátyolos példányt is fogni, illetve nem sokkal később egy apró razbóra ügyeskedte fel magát a nagy horogra, bár azt a mai napig nem értem hogyan. Próbáltam szelektálni kukoricával a nagyobb egyedeket, viszont magára a kukoricára nem volt érdeklődő, így azt csontival párosítottam. Jött a menetrendszerű kapás, a bot karikában, viszont a szokásos rángatózás elmaradt. Hamar kiderült, hogy egy nagy ékszerteknős volt a tettes. Korábban is láttam már, hogy a környéken úszkál, de nem gondoltam volna, hogy az etetésemet dézsmálja éppen, de a végén csak ráfázott. Több hasonló meglepetés már nem volt, csak a sok kárász között mégegy kisebb pontyot is sikerült fogni, majd a kapások teljesen megszűntek. Próbáltam pellettel fenntartani az érdeklődést, miután jó esélyt adtam annak, hogy az etetőanyag elfogyott, ez azonban nem hozta meg a várt eredényt.
Többször hallottam már, többek között a tógazdától is, hogy a halak gyakran egész váratlan helyeken tartózkodnak, így a horgászat közben többször dobtam egy-egy marék 8mm-es epres TopMix Magic Pelletet a horgászhelyem mellett található nád elé, néhány méterre a parttól. Bár nem nagyon bíztam benne, de az utolsó egy órára átszereltem a botot, felkerült egy könnyű 2g-s balsafa úszó és csaliként pedig egy ananászos magic pellet, aszalt szilvás spray-vel lefújva. Nem telt el két perc, az úszó megindult és a bevágás után rögtön tudtam, hogy pontyot akasztottam. Rövid küzdelem után partra került és lelkesen csaliztam újra, majd dobtam vissza az úszót ugyanoda. Ismét rövid várakozás, ismét kapás és újabb ponty volt a tettes. Úgy látszik mégiscsak működött a dolog, a pontyok ráálltak a bedobott pelletekre. Sajnos ez a két hal eléggé felkavarta a vizet a környéken, az esetlegesen itt tartózkodó többi potyka elinalt és több kapásom már nem is volt. Igaz a 6 óra is nagyon közeledett, ami a horgászat végét is jelentette. Az eredménnyel elégedett voltam, igaz ezzel még versenyt nem nyernék, de mindenképpen pozitiv a trend.

Potyka
Szabó Zalán

Váratlan fordulat

Posted on július 7, 2009, under Horgásztörténetek.

BalinA tavaszi sikeres bemutatkozás után a Nádor csatorna mintha kiürült volna, sem pergetve, sem pickerrel nem sikerült érdemi fogást felmutatnom. A pergetés zavart a legjobban, ugyanis ez a módszer más vizeken sem hozta meg számomra a várt eredményt. Ezen próbáltam javítani az elmúlt hétvégén, a sűrű családi programba sikerült egy néhány órás horgászatot beiktatni, melyre barátnőm és öccse is elkisért.
A partra érve meglepődve tapasztaltam, hogy rengeteg a horgász, sokan próbáltak pontyot vagy egyéb békéshalat fogni, igaz nem túl nagy eredménnyel. Sokáig kellett gyalogolni míg sikerült üres beállót találni, itt viszont mindjárt kettőt is. Rögtön eldőlt, hogy felváltva fogom vallatni a helyeket, így talán kevésbé zavarom a halakat. A csatornán mostanában a gumi csalikat eröltetem, mert süllyedő mivoltuk miatt ezekkel a legkönnyebb meghorgászni a megfelelő mélységben a vizet, a wobblereknek és egyéb felúszó csaliknak egyszerűen nincs elég hely, hogy elérjék a kívánt mélységet. Kezdésnek egy számomra új csalit választottam, a Storm Pro Shad gumihalát 7.5 cm hosszban, sárgás-narancsos színben (chartreuse-orange). Ez az élénk színvilág általában jól működik a zavaros vízben nappal is mindenféle rablóra, míg a csuka pedig egyébként is szereti. Elkezdtem dobálni, próbáltam a szemközti nádfal előtt, próbáltam az én oldalamon lévő nádfal előtt, próbáltam a mederben, de a víz süket maradt. Próbáltam csalit cserélni, próbáltam kicsit pihentetni a vizet is, de eredmény nélkül. Rablást sem láttam és jó másfél óra múlva kezdtem azt gondolni, hogy ez a nap is vészesen kezd hasonlítani az eddigi betlikre.
Valamin változtatni kellett és úgy gondoltam, hogy a perzselő nap miatt, a rablók jó eséllyel valami árnyékosabb területen lehetnek, így keresnem kellett egy ilyen helyet. Közben észrevettem, hogy többen feladták a horgászatot és reménykedtem, hogy a közeli híd környéke is felszabadult. Szerencsére már mindenki hazament, így sikerült a kívánt helyet elfoglalni. Visszakerült az eredetileg használt gumihal és elkezdtem vallatni a vizet. Már néhány dobás után egyértelművé vált, hogy ezen a szakaszon mozognak a halak és nem sokkal később két rövid ütést is éreztem a csalin. Akadásról sajnos nem volt szó, azt gondoltam, hogy egy sügér vagy más kisebb hal gyakorlatozik. Ez az elméletem azonban hamar megdőlt, ugyanis újra jelentkezett az előbbi kapás, most viszont sikerült megakasztani és rögtön nagy ramazuri kerekedett az esetből. Miután a csatorna nem túl széles, a halnak nem okozott gondot körbejárni mindkét oldalon a teljes vizinövény sort, nagy szerencsére sehol nem tekerte fel magát. Csukára számítottam, ennek megfelelően drótelőkét is használtam, viszont néhány perc múlva amikor a hátát megpillantottam, csak annyit tudtam hogy ez biztosan nem az. Szákolás után nagyon meglepődtem, kiderült, hogy egy szép, 52cm-es balin volt a tettes. Bár hallottam már, hogy ők is jelen vannak a csatornában, de abszolút nem számítottam rájuk. Közben Fecó teljesen belelkesedett, még sosem látott pergetve fogott halat. Kezébe nyomtam a botot, hogy had dobáljon néhányat, valamikor ezt is el kell kezdeni. Legnagyobb meglepetésemre hamar kiszedett egy 41cm-es csukát és még rontott kapása is volt.
Ez a két hal azonban úgy felzavarta a környéket, hogy ez után a halmozgás teljesen megszűnt. Ezzel a horgászat is véget ért számunkra, ami úgy gondolom remek eredménnyel zárult. Sikerült megtörni a rossz sorozatot és közben még Fecót is sikerült beoltani a pergetés iránt. Egy érdekesség maradt márcsak a végére, a pakolás közben észrevettünk egy nagyobb siklót amint elkapott egy gébet és szájában a zsákmánnyal úszott ki a partra. Úgy gondolom már az ilyen látnivalókért is érdemes horgászni járni.

52cm Balin

Szabó Zalán

A nagy pontyok ideje

Posted on július 4, 2009, under Horgásztörténetek.

PontyA jól megérdemelt nyaralásról hazaérkezve, volt még néhány szabadnapom, melyet horgászattal terveztem eltölteni. Előzetesen egyeztettem egyik barátommal egy közös pecát, ez azonban az időjárás szeszélyessége miatt meghiusult. Viharfelhők jöttek-mentek, nem volt garancia arra, hogy akár egy néhány órás időtartamot meg lehet úszni egy kiadós zápor nélkül. Ettől függetlenül ekkor volt időm, így menni kellett horgászni. Ilyen körülmények között nem volt kérdés a célpont, maradt a már megszokott Pátkai horgásztó.
Hétköznap révén és az időnek köszönhetően a tó szinte üres volt, egyetlen bojlis csapat táborozott csak az utolsó stégnél, így megvolt a szabad helyválasztás lehetősége. Hosszú idő után sikerült ismét leülni a tó hátsó részén az utolsó esőbeállónál. Ezt a helyet különösen kedvelem, ugyanis itt található egy sóderes terület, a halak előszeretettel tartózkodnak a környéken, ráadásul az egyik leggyakrabban etetett helyek is ezen a részen találhatóak. Úgy terveztem, hogy a parthoz közel horgászom, láttam előző este itt jópár nagyhalat, reméltem visszatérnek. Az etetést a TopMix Xtasy VIP etetőanyagot használtam és tettem hozzá egy kevés tortut, extra pastoncinot, aprított tigrismogyorót és vaniliás Magic Corn-t. Belőttem 20 egykezes gombócot a parttól 15-20 méterre és az egyik bottal ezt horgásztam meg, csalinak apró pelletet, illetve kukoricát használtam. A másik bottal az etetés környékét céloztam meg és pop-up bojli és pelletek volt a csali.
Eltelt egy jó másfél-két óra és nem történt semmi. Se egy kapás, de még egy mozdítás sem, ráadásul a halak mozgásukkal sem árulták el jelenlétüket. Kezdtem aggódni, hogy a helyválasztás rosszul sikerült, így változtattam picit a taktikán. Úgy döntöttem, hogy az etetésen hagyom az egyik botot, hátha beérik egy idő után, de a másikkal kereső horgászatba kezdek. Feltettem egy Haldorádó mandulás pelletet és PVA hálóba egy kevés 8mm-es epres Magic Pelletet, illetve 12mm-es CSL pelletet és eldobtam a meder irányába, oda ahol a közelben nem volt egyetleg bólya sem. Újabb várakozás következett, melyet megszakított egy, az etetésről jövő tenyeres dévér, de ez még nem az volt amit vártam. A távolban gyülekezni kezdtek a felhők és komoly égzengés hallatszott. Reménykedtem benne, hogy elkerüli a tavat, ugyanis villámlásban horgászni nem egy életbiztosítás. A felhők közeledtek és az egyik pillanatban felvágódott a távoli bot kapásjelzője, és folyamatosan vitte a szinórt a hal a dobról. Gyors bevágás köveztkezett, majd pedig megindult a fárasztás. Rögtön tudtam, hogy komoly hal van a horgon, nem ugrált, nem rángatta a zsinórt, csak ment amerre akart. Egy pillanatra azt hittem, hogy elveszítettem, ugyanis meglazult a zsinór, de szerencsére csak annyi történt, hogy irányt váltott és megindult a part felé. Újra felvettem a kontaktust vele és folytatódott a küzdelem. A part előtt még egy jó öt percig sétált mire sikerült megszákolni a hibátlan pikkelyest. 60cm hosszú volt és olyan jó hét-nyolc kilógrammra tippeltük a súlyát. Visszaengedés után sietve dobtam újra, de a közben feltámadó szél miatt nem sikerült túl jóra, elég messze került a már bevált helytől. Nem baj gondoltam, új PVA csomagot már nem csinálok, bármelyik pillanatban eleredhet az eső. Szerencsére csak a vihar széle érintette a tavat, így megúsztuk az elázást és nézhettük a távolban csapkodó villámokat. Igaz ebben nem nagyon tudtam elmélyedni, ugyanis ismét “elfüstölt” a másik bot, szaladt a szinór a víz irányába. Sikerült ismét megakasztani a halat és egy hasonló küzdelem után matracra került az előző hal ikertestvére, mindösszesen két cm-mel volt rövidebb és szinte megszólalásig hasonlítottak egymásra.
Közben a vihar elvonult és ezzel a pontykapások is megszűntek, csak néhány dévért sikerült még az etetésről kivarázsolni. Közeledett az este és erre stétált egy horgász a barátnőjével és a kutyájával és szóba elegyedtünk. Közben egy ejtős kapást sikerült kiszúrni a távoli boton és a bevágás után ismét karikába hajlott a bot. A hal nagyon harcias volt, bár a rángatásai alapján kisebbnek tűnt, mint az eddigiek, viszont jóval keményebben küzdött. Végül sikerült őt is a matracra fektetni, egy nyurga forma tükörpontyot, mely 54cm hosszú volt és olyan 5kg körülire saccoltuk. Utána már nem is dobtam vissza a szereléket, befejeztem a horgászatot. Erre a napra azt hiszem még sokáig emlékezni fogok, ritka az ilyen szép fogás.

Ponty fárasztás közben

Szabó Zalán