Archive for április, 2009

Ismét a bodorkák nyomában

Posted on április 27, 2009, under Horgásztörténetek.

BodorkákPontosan egy hét telt el az előző sárszentmihályi látogatásom óta, a friss élmények meghozták a kedvem az ismétléshez, így ismét ide terveztem a következő horgászatot. Közben volt egy pontytelepítés is a tavon, ez tovább növelte a víz vonzerejét. A múlt alkalommal jelentős részben bodorkát fogtam, őket most sem szerettem volna elkerülni, emellett pedig reménykedtem  egy-egy bajszos pikkelyesben is. A taktika nem sokat változott, most is a matchbotos horgászat volt a választott módszer, azonban részleteiben végeztem néhány apró módosítást azért, hogy a falánk sneciket elkerüljem.
A horgászhelyemül a nyolcas és kilences tó közötti átfolyó környékét választottam, itt sok mozgást láttam a múltkor és reméltem, hogy most is halban gazdag hely lesz. Etetőanyagnak a TopMix Big Carp Red keverékét választottam és a már bevált chilis magmixxel dúsítottam. A múltkor fogott bodorkákból csak úgy dőlt a csípős főtt kender, így ezt most sem lehetett kihagyni. A gombócok elkészítése után vizes kézzel mégegyszer átgyúrtam őket, így garantáltan nincs a vízbeéréskor semmilyen leváló apró szemcse, az etető csak a fenéken nyit. Ennek abban  van jelentősége, hogy a küszök kevésbé figyelnek fel a kajára és nincs olyan etetőanyag felhő ami lecsalná őket a fenékre. A snecik miatt a szereléken is változtattam, a 8g-s Serie Walter waggler úszó maradt, csak most a zsinórra nagyobb mennyiségű ólom került, így a vízbeeső csali gyorsabban hagyta el a veszélyes zónát. Ez a két változtatás nagyon jól működött, az egész horgászat alatt csak egyetlen küszt fogtam.
A vízmélység mérésekor sikerült megtalálni a törést ami az átfolyó miatt alakult ki, itt olyan jó két méteres víz lehetett már viszonylag közel a parthoz. Ezt a területet horgásztam meg, elsőként gilisztával csalizva. Az úszónak nem sok ideje volt beállni, már vitte is az első hal. Kapásban nem volt hiány, folyamatosan jöttek a bodorkák, közben néha beugrott egy-egy ezüstkárász vagy karikakeszeg is. Csalikat is variáltam, próbáltam még a csontit és a csemegekukoricát is, mindegyikre volt érdeklődés, de a legnépszerűbb az utóbbi volt. Elérkezettnek láttam az időt, hogy ráetessek a helyre, azonban ekkor bejelentkezett az első ponty. Nem nagy, mondhatjuk kicsi volt, a méretet sem érte el. Ez azonban elbizonytalanított, most etessek vagy ne etessek. Sokat nem tudtam gondolkozni, jött a következő, hasonló méretben. Ekkor eldöntöttem, hogy etetek, de mint utólag kiderült hiba volt. Innentől kezdve már egyetlen pontyot sem fogtam, maradtak a keszegfélék. Ezek viszont uralták a pályát, folyamatosan jöttek, egy percre sem nyugodtak.
Napnyugta előtt egy órával azonban feltámadt a szél és egy zápor fenyegett, így idő előtt abbamaradt a horgászat. Egy nagy száknyi vegyes hal most is összejött a két retúrponty mellé, azt hiszem nem lehet okom panaszra. Emellett a környékbeli fenekező kollégák egy-két keszeg kivételével semmit nem fogtak, így úgy gondolom a lehetőségekhez képest jól zártam a napot.

Szabó Zalán

Ismerkedés a Nádor csatornával

Posted on április 17, 2009, under Horgásztörténetek.

KiscsukaBarátaim beszámolói alapján már egy ideje foglalkoztat a gondolat, hogy megismerjem a Nádor csatornát. Rengeteg kisebb csuka lakik itt és pergetve remek szórakozás rájuk horgászni, feltéve ha elfogadjuk, hogy kapitális példányt itt nem fogunk találni. Az engedélyt már év elején kiváltottam, de az első próba sokáig váratott magára. Szombat reggelre azonban két barátom is jelezte, hogy kilátogat a csatornára, ráadásul ugyanarra a szakaszra, így nem volt kérdéses, hogy én is csatlakozom.
9-re értem ki a partra, szerencsére a csukákhoz nem kell korán kelni, őket nap közben is meg lehet fogni, így nem siettem. Ismeretlen terepen mindig twisterrekkel kezdek, ezekkel jól le lehet tapogatni a feneket és ha véletlen bennszakadunk nem veszítünk túl sok pénzt. Emellett persze még fogós csalik is, így nem dobálunk feleslegesen az ismerkedési szakaszban sem. Jelenleg a Storm 7-10cm-es példányait használom különböző szinekben, általában 5g-s fejjel. Ez a méret bevált a környék sekély vizeiben, felesleges nagyobbakkal próbálkozni, csak a feneket szántanánk vele.
Felkerült a drótelőke csatjába a Carrot színű változat és már repült is a vízbe. Miután most pergettem először folyó vízben, teljesen szokatlan volt, hogy a műcsalit a víz sodrása folyamatosan oldalra tolja. Így egy picit nehéz volt ott vezetni a csalit ahol szerettem volna. A víz egyébként igen tiszta volt, a hínároknak és egyéb vizinövényeknek még nem volt idejük megnőni, viszonylag sima volt a terep, csak a csatorna két partján volt némi növényzet. A tavaly nyári zavaros vizekben bizonyított színt emiatt hamar lecseréltem és inkább felkerült a Nightwish. Ilyen körülmények között a sötétebb vagy az élethűbb szinek a legjobbak, legalábbis eddigi tapasztalataim ezt mutatták. Ma azonban ez a szín sem jött be, így elkezdtünk külöböző villantókkal és wobblerekkel kisérletezni, de továbbra is halott volt a víz. Péter közben feladta, ő igaz már hajnalban kijött és pontyot szeretett volna, azonban kénytelen volt ezüstkárászokkal vigasztalódni, a bajszosok elkerülték.
Pergetésre visszatérve, újra előkerültek a twisterek és eldöntöttem, hogy a cserélgetésnek vége, felkerült a Silver Scales színváltozat, ez utánozza talán legjobban a kishalakat, ennek működnie kell. Andrásnak volt közben néhány odanyúlása élénk színű twisterre, többször is lehúzta a gumit a jig horog öblébe, de rendes kapást nem sikerült kicsikarnia. Az ilyen “csipegetések” számomra azt jelzik, hogy a csukának az érdeklődését már sikerült felkeltenünk, de valami nem stimmel, valami zavarja és ezért óvatos. Folytattuk a dobálást és rövidesen megtörtént nálam is az első kapás, a part melletti növényzetből rabolt a gumira a képen látható 43cm-es csuka. Igen jó erőben volt, a fárasztást az tette izgalmassá, hogy útközben összeszedett egy igen durva pontyozó szereléket és emiatt sikerült rátekernie magát a növényzetre. Szerencsére a hosszú nyelű szákkal el tudtuk érni, így sikeresen partra került. El nem tudom képzelni, hogy mire horgászott az illető azzal a cuccal, de ilyet én még egy kifejezetten pontyos vizen sem tennék fel…
Most már biztossá vált, hogy a parti sávban vagy egyéb takarásban tartózkodnak, nem keresik aktívan a halakat. Ezután már a taktika egyszerű volt, a csatorna közepébe dobtam a csalit kissé lefelé, közben a betekert twistert a sodrás kitolta a part szélébe és így tudtam a parti sávot a legtovább meghorgászni a rövid botommal. Ez a taktika rövid időn belül egy újabb, 37cm-es csukát eredményezett. Közben elérkezett a horgászat vége, Andrásnak mennie kellett, így én is a távozás mellett döntöttem. Jól indult az ismerkedés úgy gondolom, rögtön két hal is volt a három óra alatt, soha rosszabbat.

Szabó Zalán

Matchbottal Sárszentmihályon

Posted on április 15, 2009, under Horgásztörténetek.

BodorkákGyermekkori horgászélményeim jelentős része a Sárszentmihályi tavakhoz kötődik. Azóta már csak ritkán járok ide, sokminden megváltozott, a gátak nagy része eltűnt, a gyönyörű süllőállomány jelentős része kipusztult, mindkettő mély nyomott hagyott bennem. Tavaly azonban ismét sikerült ide eljutni egy pickeres horgászatra, rengeteg halat fogtam, igaz nem nagyokat, de a sok kisponty és egyéb hal nagyon biztató képet festett. Ekkor elhatároztam, hogy mégha nem is állandó tagként, de rendszeresen vissza fogok járni. Most tavasszal eljött az idő, gyönyörű  napsütés volt és szélcsend, ideális idő a matchbotozáshoz. A tó medre ráadásul változatos, a parthoz közel is találhatóak olyan mélységek amiben akár nyáron is érdemes próbálkozni, így ez a horgászmódszer remekül űzhető itt.
A partra érkezve örültem a kevés horgásznak, egyrészt így szabadabb a helyválasztás, másrészt nem kedvelem a zsúfolt vízpartot. A régi 8-as tó elején telepedtem le és a halmozgást figyelve alakítottam ki egy etetést a parthoz közel, kb 2m mély vízben. A mai napra a TopMix MCS Barackos-Halas etetőjét kevertem és a házi készítésű chilis  főtt magmixxel dúsítottam. Ez utóbbi elsősorban kendermagból állt, de került bele kukorica és tigrismogyoró is. Elsősorban kisméretű pontyokra és kárászokra számítottam, az anyag választásában szerepet játszott, hogy a halas jelleg reményeim szerint szelektálja a nagyobb egyedeket. Csalinak a csontin és gilisztán kívül a Berkley műszúnyog és a TopMix Scopexes kukorica került a táskába. A szerelék pedig egy klasszikus match szerelék, 8g-s Walter féle waggler úszó, az ólmozás egyben egy hármasforgóhoz közel és kb 20cm-es előkén 12-es Gamakatsu 1310N horog.
Kezdésnek belőttem kb 10 gombóc kaját, a horogra néhány szem csonti került és már repült is az úszó. Alig állt be, máris nagy lendülettel indult meg jobbra és a gyors bevágás után egy kisebb bodorka került partra. Újabb dobás és az ólom most nem ért le a helyére, valami elkapta vízközt, a tettes pedig egy nagyobb sneci volt. Így ment ez egy darabig, felváltva fogtam bodorkákat és küszöket, mindkét hal nagy számban volt jelen az etetésen. Próbáltam nagyobb csalit tűzni a horogra, hátha ez szelektál valamelyest, azonban ezzel csak azt értem el, hogy a horgot nem tudták a falánk kis halacskák benyelni és sok volt az üres bávágás.
A sok kis hal jelenlétére azonban a ragadozók is felfigyeltek, ugyanis időnként szétspricceltek a snecik. Először csukára gyanakodtam, de egyszer hallottam a süllőkre jellemző kaffogó hangot, így jó eséllyel egy kisebb példány jelent meg a helyszínen.  Örültem neki, ugyanis a snecik már kevésbé voltak elfoglalva a vízbehulló csalival és a bodorkákat pedig nem zavarta. Sikerült is fognom belőlük bőven és közben beugrott egy-egy dévér, illetve kárász is. Sajnos süllönk hamar eltelt a bőséges választéktól és odébb is állt, ekkor újra megindultak a snecik, melyeket gilisztával valamelyest sikerült szelektálni. Miután ez elfogyott, próbáltam kukoricával is csalizni, ezzel első dobásra sikerült fognom egy ujjnyi küszt. A mai napig nem értem hogyan sikerült bekapnia a csalit, de a lényeg, hogy a horog a szájában volt. Utána azonban már nem volt rá érdeklődés, így egy idő után visszaálltam a csontira és tettem mellé néhány műszúnyogot is.
A vegyes fogás folytatódott egészen napnyugtáig és ezalatt a néhány óra alatt tisztességes mennyiségű apró halat, elsősorban bodorkát sikerült fogni. Nagyon örültem neki, hogy a tóban az apróhal állomány nem egyenlő az ezüstkárásszal. A snecik létszáma viszont nagyon magas, jó eséllyel a megfogyatkozott süllők miatt, kevés a természetes ellensége. A tóba néhány éve telepített balinok, illetve az újrakezdett süllőtelepítések azonban idővel vissza fogják őket szorítani egy kisebb létszámra, legalábbis ezt remélem.

Keszegek

Szabó Zalán

Pergetett süllők

Posted on április 8, 2009, under Horgásztörténetek.

2009_04_06_sulloA csukatilalomnak vége, ismét minden vizen lehet rájuk pergetni. Ilyen célzattal mentem ki a Pátkai horgásztóra az egyik nap és miután idén még nem sikerült egyet sem fogni, így nagy lelkesedéssel indultam neki. Útban a vízpartra beugrottam az egyik helyi horgászboltba, hogy szétnézzek a támolygó villantók között és kiválasztottam egy fekete-arany színű 12g-s Abu Toby kanalat. A víz még tiszta és átlátszó, az időjárás pedig erős napsütés mellett némi szelet ígért, ilyen körülmények között a sötét csalik jól szoktak műkődni, így reménykedtem, hogy az új szerzeményem beválik.
A partra érve szóbaelgyedtem a tógazdával aki elmondta, hogy a vízbefolyónál nagy rablásokat láttak és szerinte a süllők és a harcsák most ott tanyáznak. A süllőt kétkedve fogadtam, mondván a nap közepén járunk, ilyenkor nem jellemző a látványos rablás. Ettől függetlenül felkeltette a kiváncsiságomat, így egyértelmű volt a helyválasztás. Miután csukára itt nem számítottam, elhagytam a drótelőkét és egy kis kapocsba akasztottam az új villantót. Repült az első dobás és szép lassan elkezdtem magam felé húzni, időnként beleemelve a spiccel. Villámgyors rávágás és már fárasztottam is, rövid időn belül megpillantottam egy süllő ezüstös hátát és teljesen meglepődtem. Úgy látszik igaza volt a tógazdának, tényleg itt vannak és esznek. Halam hasa beesett volt, ezek szerint vége az ívási időszaknak és próbálják az elvesztegetett energiát pótolni. A tavon nincs fajlagos tilalom egyik halra sem, így nyugodtan folytattam a dobálást.
Az ördög azonban motoszkált bennem, nehezen hittem el, hogy egy támolygó villantó eredményes lehet süllőre, véletlennek tituláltam a kapást és elkezdtem cserélgetni a csalit, mondván tudok én jobbat is. Természetesen nem tudtam, egyetlen rávágást sem sikerült a tuti wobblerekkel kicsikarni, így rövid időn belül visszakerült az Abu a kapocsba. Néhány dobás után ismét rávágás és rövidesen megpillantottam előző halam ikertestvérét. A part közelében elkezdte rázni a fejét és mielőtt kiemeltem volna búcsút intett. Sebaj, elengedtem volna őt is, az élmény pedig már megvolt. Folytattam a horgászatot és a  sorozatot is, a következő kapás és bevágás után, viszont komolyabb ellenállásba ütköztem. A fejrázásoktól bólogatott a rövid botom spicce és a fék is elkezdte adagolni a zsinórt. Egyértelműen egy jobb hal volt a horgon, azonban sikerült megszabadulnia a villantótól és úgy ment el, hogy meg sem pillanthattam…
Míg a süllőkkel hadakoztam, láttam néhány fordulást a nád mellett ami akár harcsa is lehetett, ezért próbáltam arra dobni. Sajnos az első alkalommal sikerült elakadnom, úgy látszik a nád még a víz alatt is folytatódott és a csalit nem sikerült kiszabadítanom, elszakadt a 13-as PowerPro. A rövid idő alatt kedvencemmé váló csali így a múlté lett, de így sem panaszkodhatom, egy óra alatt három süllőt akasztottam, soha rosszabbat.

Szabó Zalán

Tavaszi pickerbotos keszegezés

Posted on április 6, 2009, under Horgásztörténetek.

2009_04_03_deverAz utóbbi néhány horgászatom a Pátkai horgásztavon nem sok eredményre vezetett, próbáltam pontyot, illetve csukát is fogni, de néhány rontott kapáson kívül nem volt más érdemleges esemény. Így jött az ötlet, hogy a keszegekkel kellene próbálkozni, a tóban belőlük is egy szép állomány található és általában az étvágyuknál vannak, így szinte garantált a siker. Az időjárás több napja erős felmelegedést mutatott, ilyenkor a vízközti matchbotos horgászat az igazi, azonban az erős szél miatt mégis inkább a pickerbot mellett döntöttem.
A parkolóhoz közeli stégek egyikét foglaltam el és etetéssel nyitottam. Erre a napra a TopMix Xtasy Dévér kajáját kevertem, került bele egy kevés folyékony Brasem aroma, MCS szúnyoglárva  pellet, löszös föld, illetve némi csemegekukorica. Csúzlival belőttem egy adag kaját, azonban ez alkalommal a pontosság nem volt az erősségem, jó nagy területet sikerült megszórni. Sebaj, jöhet a szerelékkészítés. Egy botot terveztem használni, ugyanis ha beáll a hal az etetésre, akkor ez bőven elegendő, illetve ezen a tavon bármikor beugorhat egy jobb ponty és ilyenkor kell a hely a finom felszerelés miatt. Szóval egy bot, a közepes 1 oz-s spiccet választottam, jó kompromisszumnak tűnt az erős szél, illetve az érzékenység terén. A  már szokásos tört gubancgátlócsőre egy 10g-s kerek feederkosár került, egy gumiütköző és utána Fox kwik change kapocs, melybe a 12-es előkére kötött szintén 12-es keszegező horog. Csalinak elsősorban a giliszta és a csonti volt tervben, de hoztam még Mainline szúnyoglárvás puha pelletet, illetve Berkley műszúnyogot is.
Röviddel az első dobás után jelentkezett az első dévér a giliszta csalira, azoban utána közel egy óráig csend volt. Ezen nem segített az sem, hogy ma sem az etetés, sem a dobások pontossága nem volt megfelelő. Ennek ellenére  egyre több pöccintést vettem észre, azonban halat csak nagy nehézségek árán tudtam akasztani, rendkívül óvatosan ettek. A legjobban működő csali a Mainline pellet volt, viszont ez rendkívül puha és nem egyszerű művelet úgy feltenni a horogra, hogy kibírja a dobást, ráadásul utána még könnyen le is csipkedik a halak. Éppen ezért mindig tűztem mellé két szem csontit a biztonság kedvéért. Kétszer sikerült az első rántásra elkapni a dévért, ekkor mindkét esetben nagyobb, 20cm körüli keszeg volt a tettes, míg ha a sokadikra, akkor jóval kisebb hal jött kifelé. A helyzetet még bonyolította, hogy többször gubancolódott a szerelék, többször kiment a horog hegye,  így rengeteg rontott kapás, illetve bevágás volt, ráadásul sok időt töltöttem szereléssel is.
A végére 6 dévért sikerült partra segíteni, ami nem sok, főleg ha figyelembe veszem a rengeteg kapást, de azért így sem panaszkodok. Pörgős, szórakoztató peca volt ez a bő három órás időszak, örülök, hogy megpróbálkoztam a keszegekkel. Egy dolgot sajnálok csak, a pergetőfelszerelésem otthon maradt. A horgászat utolsó fél órájára hirtelen, teljesen megszűntek a kapások, csukákra gyanakodtam, azonban ez már csak gyanú maradt.

Szabó Zalán