Archive for 'Bemutatók'

Deps Flatback Jig: Belépő a fekák világába

Posted on december 5, 2011, under Bemutatók.

Deps Flatback JigAz idei év jelentős részét a feketesügérek üldözésével töltöttem. Kezdőként sok tanulni valóm volt és annak ellenére, hogy előtte már rengeteget olvastam a témáról amerikai fórumokon, azért csinálni mindig egy picit más. A vízterület a már említett Kádártai bányató volt, ahol a kristálytiszta vízben él egy kisebb állomány. Átlagban 30-35cm között van a legtöbb hal, igaz sikeresen szaporodtak már itt, de tömegekben mégsem látni az ivadékokból. Természetes táplálékként mind a rákok és mind a kishalak igen nagy számban vannak jelen, elsősorban ezeket fogyasztják itt a feketesügérek. Ilyen körülmények között rengeteg csalit kipróbáltam, igaz többfélére volt kapásom, de a legkonzisztensebb eredményt ezek a szoknyás jigek hozták.
A Deps az egyik legnevesebb gyártó a japán feketesügéres piacon, mind horgászbotok, mind műcsalik terén. Csak a felsőkategóriával foglalkoznak, náluk megvan egy komoly réteg aki tud és hajlandó is fizetni ezért, így nincs szükségük arra, hogy olcsó tömegtermékekkel árasszák el a piacot. A műcsalijaikat itthon is forgalmazzák és itt is kialakult már egy szűk réteg akik előszeretettel használják a cég termékeit.Kétféle változat
A szoknyás jigek úgy általánosságban rendkívül népszerűek a feketesügér horgászok között. Rengeteg horgászversenyen dominálnak, ráadásul egész évben eredményesen lehet őket használni. Felépítésük rendkívül egyszerű, egy sima bokorugró jigfejre kötnek gumi vagy szilikonszálakat megfelelő sűrűséggel. Ezt lehet még különböző gumicsalikkal variálni, de önmagában is eredményesen használhatóak. A Deps példánya vízközti horgászatra, erősen akadós terepre készült. A fej kialakításánál lényeges volt, hogy nehezen szoruljon be kövek és faágak közé, illetve a süllyedés közben is stabil maradjon, illetve lassan mozogjon. A horog relatíve rövid szárú, vastag húsú és erős példány. A szoknya készülhet szilikonból és gumiból is, mindkettő dróttal van felkötve, nekem még sosem jött szét. A fej és az egész jig festett, mely remekül bírja a köves talajt is, néhány karcon kívül más baja nem lett, nem pattogott le. Egyébként az egész jigről elmondható, hogy minden részletre odafigyeltek, kiváló minőségű anyagokból készült és az összerakásra sem lehet panasz.Megviselt példányMéretet tekintve 10g-től indul egészen 28g-ig, normál körülmények között a legkisebb tökéletes, egyedül sodrásban vagy szeles időben van szükségünk a nagyobb példányokra. A 10g-s rendkívül lassan süllyed, főleg ha van rajta valamilyen gumi, így ha mélyvízben a fenéken akarunk emelgetni, akkor is lehet a nagyobbakból válogatni. Szineket tekintve rengeteg van, a tiszta vízben én csak a sötét szürkés, kékes és zöldes szineket próbáltam, mindegyik működött és nagy különbséget nem fedeztem fel közöttük, mindegyiket szerették a fekák. Általában a horogra tettem valamilyen gumicsalit is, leggyakrabban egy sima twistert, ez tökéletesen működött, persze minden esetben próbáltam a szineket összehangolni.
Használt felszerelés tekintetében sem mindegy, hogy mit használunk. A horog meglehetősen merev műanyag szálakkal van védve, ez biztosítja a bokorugró jelleget. Ez ügye nem csak az akadóknál segít, hanem a sikeres akasztás esélyét is rontja és szükségünk van egy erős és merev botra, hogy “át tudjuk ütni” a védelmet. Én egy univerzálisabb pálcával használtam elsősorban ami nem olyan merev, mint a módszer megkövetelné és komoly gondjaim voltak az akadással. Itt most nem arra kell gondolni, hogy volt egy csomó kapásom és elment néhány hal, hanem pont fordítva, meglett néhány hal és egy csomó elment. Ha nem akarunk másik botot, akkor a műanyag szálak ritkításával javíthatunk a helyzeten, de azt mindenképp vegyük figyelembe, hogy akkor könnyebben el is akadhatunk vele.A zsákmányÖsszességében elmondhatom, hogy ez volt az a csali ami szinte minden alkalommal bizonyított. Tudtam vele eredményesen látott halra horgászni, tudtam a mélyből kapást kicsikarni és jónéhányszor végigmoziztam ahogy a rejtekéből kirohanó feka elkapta vagy éppen elvétette. A “kihozatalt” még jelentősen javítanom kell a jövőben, mert túl sok a halvesztésem ezzel a csalival, de az biztos, hogy jövőben is sokat fogok vele kisérletezni.

Szabó Zalán

Salmo Tiny: A legkisebb

Posted on október 23, 2011, under Bemutatók.

Salmo TinyBizonyára mindenkinek van olyan csalija amivel nehezen barátkozott meg. Így jártam én a Salmo Tinyvel, a lengyel cég legkisebb wobblerével. Az első példányt még azért szereztem be, mert barátaim nagyon szépen fogtak vele mind a helyi, mind távolabbi vizeken és én sem szerettem volna kimaradni a jóból. Hát ez egy darabig nem jött össze és csak azért nem adtam fel a próbálkozást, mert továbbra is pozitív hírek érkeztek róla.
A lengyel Salmonak, mint ahogy a neve is mutatja, a legkisebb csalija a Tiny. Bár ez nem teljesen igaz, hiszen a 2-es Hornet azért egy picit kisebb, abból viszont csak süllyedő verzió létezik, így végülis megállja a helyét az állítás. A csali egy méretben, illetve úszó és süllyedő változatban egyaránt kapható. Teste duci, bogárszerű, két apró hármashoroggal szerelt és terelőlapja is kicsi. Súlya a méretéhez képest nagy ezért igen jól dobható, ez egy fontos szempont lehet tiszta vízben, óvatos halak esetén. Azt viszont fontos megemlíteni, hogy a két horog könnyen összeakad dobás közben, erre érdemes figyelni és picit visszafogni becsapódás előtt, az segít valamelyest.Kétféle változat
A Tiny akciója eltér a Hornetétől, szélesen veret, viszont nem olyan agresszívan, mint a társa. Az úszó modell éppen csak bejön a víz felszine alá, nagyon sekély 20-30cm-es vízmélységben is elvezethető az apró patakokban, csatornákban. Ha mélyebb vízrétegeket akarunk meghorgászni akkor jöhet jól a süllyedő verzió. Igazi jelentősége a csalinak szerintem a kispatakos pecában van, itt jellemzően az úszó változatot érdemes használni és olyankor amikor a halak aktívan figyelik a vízfelszínt és bemozdulnak minden beeső bogárra. A másik eset pedig az aszályosabb időszakok, amikor a sekély víz miatt csak kevés csalit tudunk elhúzni, akkor is érdemes előkapni. A süllyedő változatot pedig inkább más csalik alternatívájaként használhatjuk, mélyebb vizeken.Sügér is jött
Szinek tekintetében a 2012-es kínálatban 10 féle szerepel. Az egyik irányzat a cserebogár és katica utánzatok, a másik pedig a halasabb vonal. E kettőt köti össze az új BT szín, ezt sajnos még nem sikerült beszerezni, de domis vizeken garantáltan nagyon ütős lesz, legalábbis a Hornetes tapasztalatokból kiindulva. Beesőre nekem a legjobban a BC vált be, míg húzott csali esetében a GGT a kedvenc. Persze az összes színt nem próbáltam végig, illetve ez vizenként és halfajonként eltérő lehet, így érdemes kisérletezni.
Halak tekintetében én domira és sügérre használtam eredményesen, de tudom, hogy a patakokban lévő bármely ragadozó megfogható velük. Ez csukától, süllőtől kezdve, a pisztrángon át egészen a jászig vagy akár a vörösszárnyúig is terjedhet, tényleg csak attól függ, hogy mi van ott ahol horgászunk.A célközönség
A kezdeti nehézségek miatt már sosem ez lesz a kedvenc Salmo csalim, viszont el kell ismernem, hogy a megfelelő időszakban nagyon fogós tud lenni. Sose fogom elfelejteni amikor a beeső cserebogárra az apró domi úgy vetette rá magát, hogy félig kiugrott közben a vízből, illetve itt láttam először a sekély vízben ahogy egy sügér körbeússza majd levadássza a csalimat. Szóval azok számára akik kedvelik a Salmo csalikat és kisebb csatornákon, patakokon horgásznak, szerintem érdemes a már korábban bemutatott Hornetek mellé néhány Tiny-t is beszerezni, lesz amikor ez utóbbira jobban jönnek a halak.

Szabó Zalán

Delalande Sandra: A csukák csemegéje

Posted on szeptember 15, 2011, under Bemutatók.

Ez már megvanA történet valahol ott kezdődött, hogy volt egy kedvenc csatornám, ahol szép békéshalakra rakóztam rendszeresen. Azonban majdnem minden horgászatot ellehetetlenítettek a csukák. Amikor a két méteres vízből asztalnyi területen jöttek fel az apró buborékok, már tudtam, hogy ismét csuka van jelen a pályán. Általában ilyenkor eltűntek a békéshalak, vagy éppen megakasztottam a csukát oldalba így aztán volt is nagy pacsálás.
Ez volt az a pillanat, amikor haragos kedvemben egy ócska pergető botot ragadtam és célzottan a csukákat vettem célba. Az olcsósága miatt választottam akkoriban a gumicsalikat, amiket igencsak megkedveltem. A pergetés előtt sok cikket olvastam el a témában, és így esett a választás a Delalande gyártó Sandra fantázianevű csalijaira. Szimpátia alapján választottam akkor a zöld, zöld-pirosfejű és a fehér színűeket, és nagyon hamar megtanultam használni őket, sőt mi több, olyannyira eredményes voltam velük, hogy beleszerettem a pergetésbe.A választék
Alapvetően azt kell tudni a Sandra csaliról és általában a Delalande gumikról, hogy nagyon lágy, és viszonylag hosszú farokrésszel rendelkeznek. Ennek az a jelentősége, hogy egy csatornán, megfelelő jig fejjel kombinálva oly módon is felkínálhatjuk e csalit, hogy szinte csak egyhelyben táncoltatjuk, vagy óvatosan egy víz alatti akadó közelébe engedhetjük az eredményes felkínálás érdekében. A testrész keményebb, ellenállóbb mint egy átlagos gumicsali, ám szerintem ez inkább előny, mint hátrány. Többek közt egy Sandra gumival akár 4-5 csuka is gond nélkül megfogható, mert a kemény testrészen csak vágások lesznek, de szét nem szakad teljesen. Ha pedig szétrágták a csalinkat, sosem bánjuk, mert az is csak a fogósságát bizonyítja. Megfelelően választott horoggal kombinálva sokszor eredményesebb vele a horgászat, mint a hagyományos twisterekkel. Ennek több oka is lehet. Egyrészt a minősége, felépítése, mozgásának sokfélesége. Másrészt azonban nem mehetünk el a tény mellett sem, hogy drágább, mint egy átlagos twister, így jóval kevesebben használják, így a halak sem ismerik annyira. 5-7-9-12-15 centis méretekben találkozhatunk velük, bár Magyarországon igen szegény kínálat, így leggyakrabban a 7 és a 9 centis változatok a leggyakrabban előfordulok, esetenként persze belefuthatunk ettől eltérő méretekben is a boltjaink polcain. Színek tekintetében a kínálat nagyon széles, több mint húszféle változat ismert, de ezeknek szintén csak a töredéke kapható hazánkban, de mégis azt gondolom, talán nem is baj. Én leggyakrabban csukákat fogtam vele, így arról szeretnék nyilatkozni. A legeredményesebb szín a fluo sárga, bár inkább zöldnek mondanám. Ennek az egyszínű és a piros fejű változata egyaránt bevált, valamint ezen felül nagyon sok csukám harapott a fehér, fehér-piros fejű, és a hagyományos sárga, valamint a fluo piros színű Sandrákra. Csukák mellett azonban sikerült már süllőt, harcsát, sügeret is fognom vele. Amire oda kell figyelni, az a megfelelő horogméret. Ugyanis viszonylag hosszú és vaskos testrésszel rendelkeznek, aminek eredménye, hogy öblös, hosszúszárú horgok váltak be a leginkább e csali esetében. A horog hegye lehet a has fele, és a hát fele is egyaránt, akadós pályán szerencsésebb lehet a felfelé álló horog. Akadás szempontjából hasonlóak a tapasztalatok, nem mondanám, hogy egyik rosszabb lenne a másiknál. Nagyon sok esetben olyan határozottan ragadja meg a csalit, hogy bárhol is van a horog, biztos akadást eredményez.Közelről
Fontos megemlítenem egy-két negatívumot is a teljesség igénye miatt. Az első és legfontosabb, hogy a Behr gyártó Sandrához hasonlító csalija nemhogy hasonló, de teljesen különböző a Sandrától. Keményebb, merevebb farokrészű, furán billegő csali, amire kár pénzt kiadni. Viszont van még egy lényeges dolog, érdemes vásárlás után egy-két Sandra csalit horoggal ellátni még a bolt előtt, ugyanis többször belefutottam már olyan sorozatokba, ahol már a horog elhelyezésekor végigszakadt a gumi a fejrésznél, így teljesen alkalmatlan volt használatra. Szerintem ez abból adódhatott, hogy nem megfelelően, vagy hosszú ideig tárolták.
Használatával kapcsolatban azt kell még tudni, hogy nagy súllyal rendelkezik már egy 7 centis Sandra is. Ebből adódóan szigorúbb bottal lehet eredményesen vezetni, pöckölgetni e csalit, ha nagyobb méretekből választunk. Értem ez alatt, hogy a 9-12 centis Sandrák esetében nem túlzás egy 10-30-as dobósúlyú bot, főleg csatornán, de folyón ettől erősebb botot is használhatunk. Próbaképp ha egy gyengébb bottal vezetjük a csalit, a botspicc bólogatni fog már attól, hogy emelünk egyet a csalin, olyan nagy ellenállást vált ki a lágy farokrész.Harcsa is jött...
Csukázás során a lassú tekerés és gyors belepöccintés és újra lassú tekerés szokta kiváltani a rávágást a Sandra csalival horgászva, míg süllőzés esetén inkább a fürészfogas vezetés vált be nekem leginkább. Ekkor a csalit lassan emelem, és a visszaengedés közben tekerem. Sokszor a lefelé eső Sandrára üt oda a süllő, így fontos, hogy a bot leengedése közben is megfelelő legyen a kontaktus. Sügerezéshez az 5 centis változat a nyerő, ehhez a micro jigeket használom, s bár egy kicsit sutábbak a kis Sandrák farokrészei, a rövid szárú kis horoggal kombinálva mégis legalább olyan eredményesek, ha nem eredményesebbek lehetünk, mint a hagyományos twisterekkel. Tapasztalatim szerint nincs szembetűnő különbség a csali mozgásában sem fonott kontra monofil zsinór, sem semmilyen előkét használva sem.
Végezetül két történetet szeretnék még elmesélni, melyek a Sandra gumikhoz kapcsolódnak. Az egyik még évekkel ezelőtt történt, miszerint az akkori kedvenc csatornámon ősszel megvadultak a csukák és lázas táplálkozásba kezdtek. Ekkor boldog boldogtalan járt, ki több, ki kevesebb sikerrel fogta a csukákat. A kifogott halak híre gyorsan terjedt, ezért sokszor volt tömeg a parton. Egy borongós délelőttöt szántam a pergetésnek én is, és a tömeg miatt egy bedőlt fa mellett jutott csak normálisnak mondható hely. E hely már néhány dobás után adott csukát, sőt számszerint összesen kilencet a délelőtt alatt, pedig alig volt nagyobb a hely egy asztalnál.A nagy csuka
Másik történetem Bugaszeghez kötődik tavalyról. Barátaimmal hosszasan szórtuk a vizet csónakból, de értelmes hal nemigen akadt. Minden mindegy alapon délután egy nagy fluo piros Sandrát akasztottam fel, és a nádfal felé dobtam egyet. Néhány tekerés után jókora elnehezülős kapással jelentkezett életem csukája, amelyet sajnos a mérleg hiányának okán nem mértünk, de 5-6 kilósra saccoltunk. Egy akkora hallal küzdeni már komoly dolog, de még komolyabb, hogy az addig süketnek vélt víz milyen nagylelkű tud lenni egy jól megválasztott csali hatására.

Karácsony András

Southern Pro Lit’l Hustlers 2″: Minitubeok akcióban

Posted on augusztus 30, 2011, under Bemutatók.

SügérAmerikai szakirodalmat böngészve, hamar feltűnik az embernek egy gumicsali típus, ami az egyik legnépszerűbb odaát, ez pedig a tube. Gyártják mindenféle méretben, színben, a leírások szerint igen fogós, ráadásul rendkívül olcsó is. Soha nem értettem, hogy itt Európában ez a tipus miért nem lett népszerű, főleg azért nem, mert nemcsak feketesügérre használják, hanem szinte az összes ragadozó halra. Sokáig nézegettem a különböző webshopokban, de valahogy mindig találtam kifogást, hogy pont akkor miért ne próbáljam ki. A kezdőlökést azonban egy barátom Boddenes beszámolója adta meg, ő kifejezetten nagy méretekben méteres csukákat fogott vele. Ez már elég bizonyíték volt számomra, hogy itt nálunk is működhet, így rendeltem egy adagot, igaz én a másik végletre voltam kiváncsi, a kicsi, sügéres méretekre.DobozábanA választás a Southern Pro 2 inches (~5cm) Lit’l Hustler fantázianevű darabjaira esett. Ez egy jól ismert amerikai műcsaligyártó cég, már több, mint 25 éve piacon van és a crappie nevű halfajra specializálódtak. A crappie egy kisragadozó, külsőleg leginkább a naphalra hasonlít az itthon megtalálható halfajok közül, persze nagyobb méretben, mint amit megszoktunk. Ennek a halnak nincs akkora piaca, mint a feketesügérnek és rendkívül jó íze miatt gyakran konyhára horgásznak rá, így elsősorban az elérhető áru csalikra van igény. Ennek megfelelően a gumicsalik a legnépszerűbbek, a cég is ebből gyárt rengeteg különféle verziót, illetve a hozzájuk tartozó horgokból, jigekből és egyéb kiegészítőkből.Horogra húzvaA tube maga ahogy a neve is jelzi, egy cső, aminek egyik vége le van kerekítve és zárt, a másik vége pedig hosszan be van vagdalva és az így kialakult vékony gumicsíkok egy szoknyához hasonlóan működnek. Jellemzően jigekkel használják, ahol a fejet a test belsejében rejtik el, csak a szemet szúrják át a gumin és vezetik ki és így rögzíthető a zsinóron. A gumi mérete nagyban befolyásolja, hogy mekkore fej fér el benne. A nagyobb méreteknél ez nem probléma, mert elég nagy az átmérő, hogy nagyobb fejek is belemenjenek, azonban az apró tube-oknál ez jelentősen korlátozó tényező. Igaz kinnt lehet kapni kifejezetten tube-okhoz készített hengeres fejeket is, így nagyobb súlyok is beleférnek, azonban ezek még a neten keresztül is nagyon nehezen szerezhetők be. Ezekhez az 5cm-es tube-okhoz a kerek fejekből csak max 1g-set tudtam beletenni, ezzel már lehet horgászni. Ha valaki kisebb méretű csalit tervez venni, gondoljon arra is, hogy hogyan fogja felkinálni. A legkisebb 2,5cm-es verzió, már inkább egy műlégyhez hasonlít méretben, már súrolja a pergetés határait alulról. Ezeket csak akkor javaslom valakinek, ha már tapasztalata van a nagyobb méretekkel és szüksége van ezekre az apróságokra.BalinVezetési technikát illetően viszont nagyok a lehetőségek, ugyanis magának a csalinak sima bevontatásra semmilyen akciója, vagy mozgása nincsen. Persze ez nem jelenti azt, hogy így ne lehetne vele fogni, nagyon is lehet, de mindenképpen érdemes trükközni. A jerkelő mozdulatokat is szereti, szépen kitér oldalra, illetve az ügyesebbek a kutyasétáltatást is megpróbálhatják. Persze a nagyon agresszív bevontatáshoz azért súly is kellene, így nagyon hamar a felszinen találjuk, ilyen kis méretben ez azért még korlátozó tényező. Egy másik fontos szempont a szín kérdése, miután akciója a csalinak nem sok van, itt talán még fontosabb, hogy melyiket választjuk. A kínálat rendkívül széles, meg sem tudtam számolni, de jóval 50 felett van a kapható változatok száma. Ami nekem jól működött az a fekete-narancs, sárga-zöld, illetve az átlátszó csillámos, viszont a sima rózsaszínre egyetlen kapásom nem volt még. Érdemes egyébként kisérletezni, próbálgatni, nekem minden alkalommal más jött be.A bónusz vörösszárnyúA halfajokat tekintve eddig csuka, sügér, vörösszárnyú és balin is jött rá, de kristálytiszta vízben többször láttam, hogy egyéb keszegfélék is utánaerednek, csipkedik, csak nem nyelik be, így nem is akadnak meg. Ezek alapján szerintem bármelyik kisebb ragadozónk megfogható ezzel a csalival. Fontos persze még, hogy hol használjuk, nekem elsősorban hináros, jól benőtt növényzet között, illetve sekélyebb patakokon működött a legjobban, lehetőleg tiszta vagy nem túl zavaros vízben. Fontos, hogy a halnak valamennyire látnia is kell, mert a kevés rezgés miatt amit a csali lead, messziről nem veszi észre.
Összességében elmondhatom, hogy nagyon megkedveltem ezeket a gumikat, sok kapásom volt rájuk és remek alternatíva az itthon jobban ismert apró twisterek és gumihalak mellett. Agyondobált vizeken lehet ez nagy előny ahol a halak már kívülről ismerik a sokat dobált csalikat, ugyanis ezt garantáltan nem látták még, legalábbis nem sokszor. Nekem fix helye van a többi apró gumi mellett, bekerült a csalisdobozmba, nem is tervezem, hogy mostanában kivegyem onnan.

Szabó Zalán

Salmo Zipper 7: “Elefánt a porcelánboltban”

Posted on július 18, 2011, under Bemutatók.

ZipperSzeretek reklámcikkeket olvasni, tudom ezzel a kisebbséghez tartozom, de ez általában jó lehetőség arra, hogy megismerjünk egy terméket és megtudjuk, hogy milyen felhasználásra tervezték. Persze érdemes kétkedve fogadni minden ilyet és nem szabad vakon elhinni semmit. Én is így voltam amikor olvastam Lukácsi Béla bemutató írását a Salmo Zipperről, de egy dolgot azonban elért vele, felkeltette az érdeklődésemet. Nem sokkal később pedig megláttam egy pergetőverseny beszámolóját ahol sikeresen használták a szóban forgó csalit, ráadásul egy olyan horgásztól akit tudtommal nem támogat a Salmo forgalmazója. Ez megadta a lökést és beszereztem néhány darabot.
A Salmo céget úgy gondolom már mindenki ismeri itthon, nem kell bemutatni, kedvező áru wobblereit szinte mindenhol árulják. A Zipper azonban a reklám ellenére sem került igazán a figyelem középpontjába. Ennek talán egyik oka az az, hogy a hivatalos honlapon is a vertikális csalik között szerepel. Ez a módszer hazánkban nem túl népszerű, elsősorban azért, mert kevés vizen van meg hozzá a megfelelő mélység és a hazai szakirodalomban is nagyon kevés információ jelent meg erről pergetési módról. Miután az esetek 99%-ában partról horgászom, engem sem ezért érdekelt ez a csali. Persze mólok, betonfalak mellett kipróbáltam az emelgetést, de inkább csak érdekességképp. A Zipper ejtéskor elég agresszívan oldalra kitör, ami megnehezíti egy hely pontos meghorgászását, illetve könnyen akadóba szaladhatunk vele. Ezt azért nem árt tudni annak aki vertikális pergetésre adja a fejét.

Zipper közelről
Ami viszont sokkal érdekesebb és talán mindenki számára vonzó lehet az az, hogy ez a csali egyben egy “lipless crankbait” is. Ez az angol kifejezés azt takarja, hogy egy terelőlapka nélküli wobbler, ebből adódóan sima bevontatásra is szépen mozog. Ebben az esetben a terelőlapot a wobbler széles, lapított farokrésze helyettesíti és mivel a szem amibe a zsinórt akaszthatjuk a csali hátán helyezkedik el, a víz nyomása érvényesül és mozgatja azt. Ez a mozgás a már más Salmo csaliknál is megszokott agresszív és széles veretés, amely párosul komoly hanghatásokkal is, ugyanis a wobbler belsejében lévő golyók kifejezetten hangosan zörögnek. Ezt bevontatáskor még a partról is simán lehet hallani ha csendes környezetben horgászunk.
Ezen családba tartozó csalikat agresszíven, gyorsan szokás vezetni, elsősorban aktív halak megfogására, illetve reakciós rávágásokra lehet számítani. Nagy előnye, hogy viszonylag gyorsan, nagy területeket lehet vele átfésülni, ez ismeretlen vizeken, illetve olyan esetben jöhet jól ha a szokott helyeken nem találtunk halat. A csali méretéhez képest igen nehéz, ráadásul a terelőlap hiánya miatt igen áramvonalas is, így remekül dobható, távoli haltanyákat is elérhetünk vele. Vízbe érve gyorsan süllyed, ráadásul süllyedés közben is van akciója, általában oldalra kitér. Vezetési módot tekintve Béla ajánlása a fűrészfog jellegű emelgetés volt, ezt próbáltam ki én is először és remekül bevált. A másik ismert módszer az az egyenletes bevontatás, de közben különböző vizinövényeknek, tereptárgyaknak vezetjük neki. Ez kevésbé volt eredményes számomra, ráadásul tiszta vízben megfigyeltem, hogyha nekiütjük egy sziklának, akkor relatíve lassan nyeri vissza egyensúlyát, így ez a fajta vezetési technika kevésbé vonzó. Persze az is lehet, hogy nem próbálgattam ezt a módszert eleget, igaz nem is volt rá szükség, mert a másik módszer rendkívül eredményes volt.Tipikus zsákmány
A szinskálát végignézve egy relatíve visszafogott kínálat jellemzi, jelenleg 8 féle színben gyártják, ezek közül én kettőt próbáltam ki. Az abszolút favorit a szines GT volt, míg a másik a fehérhalat utánzó PBO színkódra is volt kapásom, de jóval kevesebb. Ennek az okát abban látom, hogy a gyors csalivezetés és hangos “csörtetés” a vízben elsősorban a meleg, gyakran zavaros vizekben volt az eredményes és ilyen helyzetekben nekem általában egyébként is a feltünőbb szinek váltak be jobban. Letisztult, átlátszó vízben alig volt kapásom erre a csalira, ilyenkor inkább riasztotta a halat.
A célhalakat tekintve egyértelműen a csukákat vettem vele üldözőbe, rengeteg kapásom volt, de sikerült már süllőt is fogni vele. Azt viszont érdemes tudni, hogy a csuka csontos pofájába nem egyszerű beleütni a horgot, ugyanis ezen csalinál a test kitakarja a horgot és puha bottal horgászva sok lesz a lemaradó hal. Ezt a saját káromon tanultam meg, először egy lágy bottal használtam és rengeteg hal távozott a szákolás előtt, illetve sokszor meg sem akadt. Egy seprűnyélre cserélve a pálcát viszont rögtön eltűntek a rontott kapások és nem volt lemaradó hal. Ez mondjuk általában más csalikra is igaz lehet, de itt fokozottan kell erre figyelni. Ezt alátámasztja az is, hogy akadók környékén is bátrabban horgászhatunk, nehezebb vele elakadni (igaz nem lehetetlen), mint más wobblerekkel.BónuszsüllőÖsszességében nagyon kedvelem ezt a csalit, ha zavaros vizen csukázni kezdek mindig elsők között kötöm fel. Ráadásul egy időben sokat próbálkoztam különböző wobblerekkel csukára horgászni, sokfélét kipróbáltam, de a többiek szép lassan kikoptak a dobozból és különböző gumik vették át a helyüket, ez az egy viszont megmaradt, nem véletlenül. A Salmo a 2012-es szezonra ráadásul egy kisebb testvérét is kihozza, amit már szerintem sügérre is eredményesen használhatunk majd, biztosan ki fogom azt is próbálni.

Szabó Zalán