Venyimi móka
Posted on július 26, 2010, under Horgásztörténetek.
Gondban voltam a hétvégi horgászattal kapcsolatban, nem tudtam eldönteni, hogy hová menjek és mire horgásszak. Szerencsére a legjobbkor írt András, Venyimbe tervezett menni, ahol ráadásul egy közös ismerősünk is ott volt. Sokáig nem kellett gondolkodjak, gyors telefon és már le is volt szervezve a dolog. Persze a “mire” kérdés még mindig nyitott maradt, így a szokásosnál is több cuccal indultam útnak, bepakoltam a pontyozó és pergetőbotot egyaránt.
A tavak mellett egy csatorna húzódik melyet igencsak benőtt már a nádas. Ez is horgászható azon a néhány helyen ahol még hozzáférhető, pontyok és csukák találhatóak itt. Ez utóbbira csak élőhallal szabad horgászni, de ez a módszer nem túl népszerű, így alig-alig vannak zaklatva. Útközben azt beszéltük barátommal, hogy rávesszük a tógazdát, hogy engedje meg a pergetést, mégiscsak úgy az igazi, ráadásul András már próbálta, igencsak szép eredménnyel. Utána meg ráérünk leülni valahová pontyozni pihenésképpen, ha már meguntuk a csukákat.
Terv szerint tudtunk haladni, megkaptuk az engedélyt a pergetésre és felmértük a terepet és a lehetőségeket. Napos, meleg nap volt, igen erős széllel. Ez talán nem az igazi, de most van idő horgászni, így ezen nem akadtunk fenn. A helyek közül a megmaradtak is igencsak szűkösek voltak, de elkezdtünk dobálni. A víz zavaros volt, így egy GT színű Zipperrel indítottam. Második dobásra rögtön kaptam egy rávágást a közeli nád mellől és máris egy kiscsuka ficánkolt a horgon. Visszaengedtem, majd dobtam még néhányat ezen a helyen, de újabb kapás nem jött. Továbbálltam és folytattam a dobálást. Nem kellett sokat várnom, a következő beállónál is hamar rávágott csalimra egy méret körüli példány. Úgy tűnt megy ez, kapásból megtaláltam a nyerő csalit, érdemes volt kijönni. Az akció azonban folytatódott, újabb helyváltoztatás, újabb kapás és mostmár komolyabb ellenállásba ütköztem. A sekély vízben persze hamar megláttam a halat, melyet 2kg körülire saccoltam, ez már megdolgoztatta a féket is. Néhány kirohanás és szaltó után a szákban verte ki a szájából a horgot, szerencsére ekkor már mindegy volt, nem menekülhetett. Gyönyörű hibátlan 55cm-es példány volt, nagyon örültem neki. Természetesen ő is visszakerült a vízbe.
Andrásnak közben nem volt szerencséje, egy rontott kapás és egy lamaradt kiscsuka volt az eddigi mérlege, nem találta az igazi csalit. Amikor viszont egy szines Balzer körforgót felcsatolt, szinte azonnal megfogta első csukáját. Nem volt nagy, de hal volt végre. Persze ha már elkezdte a halfogást, nem is állt meg, jött a következő, egy gyönyörű 60 cm-es csuka képében, szintén körforgóra és végül ez lett a nap hala. Közben még én is túl voltam két kapáson, az egyik szákolás előtt elment, miután egy szögben elakakadt a szákom és míg ezt próbáltam kiszabadítani, a meglazuló zsinorról le tudott fordulni a szemfüles hal. A következő csukát viszont már nem rontottam el, gyorsan alátoltam a szákot. Talán túl gyorsan is, nem fáradt el eléggé és rendesen magáratekerte. Gumírozott szákot használok, ezt nem üti át a horog, de mégsem volt egyszerű kiszedni belőle a halat, közben a szerencsétlen jól kitágította a horog ütötte sebet, vérzett is szépen. Remélem azért túlélte, hiszen nem nyelt mélyre, csak a szája szélén lett egy nagy seb. Ezzel viszont végetért a pergetés, elfogytak a beállok, ráadásul az összes szúnyogot felvertük eddigre a nádból, mindenképp kellett egy kis szünet.
Pontyozás következett, egy darabig tanakodtunk, hogy hová üljünk le, de végül a nagy tóra szavaztunk. Az úszós tavon idén nem sokat fogtunk, a nagyon még soha nem próbálkoztunk, ráadásul nemrég volt itt telepítés, így most jött el az alkalom, hogy ezt is megnézzük. Nem bonyolítottam túl a dolgot, bekevertem egy kevés pontyos Protein Bombát, csalinak meg két szem halas Tuffits-ot tettem fel egy csúszókosaras szerelékre és már horgásztam is. Gyorsan jött az első kapás és ezután folyamatos volt az érdeklődés. Egyetlen bökkenő volt csupán, a halak mérete. A legtöbb jó ha elérte a tenyeres méretet, ez még keszegből sem lett volna elég nagy, nemhogy pontyból. Egy darabig elszórakoztunk velük, majd befejeztük a pecát.
Összességében jó kis nap volt, a pergetés része különösen, másfél óra alatt 5 kapás szerintem remek eredmény. Pontyozáskor inkább csak a helyválasztást rontottuk el, beletaláltunk az ifjoncok csapatába. Inkább le kellett volna ülni Milánék mellé a nagyhalas tóra, ők fogtak szép halakat délután, köztük egy 6-8kg közötti példányt is. Persze nem vagyok telhetetlen, így is elégedetten pakoltam össze.
Szabó Zalán
Balatoni balinozás
Posted on július 14, 2010, under Horgásztörténetek.
A Balatonról nekem mindig a gyermekkori élmények jutnak eszembe, minden nyáron itt töltöttünk egy-két hetet és közben kaptam kedvet a horgászathoz is. Rég nem jártam legnagyobb tavunk partján, azonban nemrég jött egy lehetőség, mégpedig egy csónakos balinozás képében, ennek nem tudtam nemet mondani. Igaz csak néhány óráról volt szó, de lelkesedésem annál magasabbra nőtt.
Késve sikerült csak elindulnom munkahelyi elfoglaltságok miatt, ráadásul a pakolás közben is állandóan csörgött a telefonom, mindig ilyenkor történik valami fontos. Igaz nagyon siettem, de végül csak este hét előtt értünk a kikötőbe. A célpont a csopaki Kerekedi-öböl volt, ez egy több, mint 60 ha-s terület, melyet mély nádas szegélyez, igazi halparadicsom. Itt a nyilt részen gyakran balincsapatok járőröznek snecikre vadászva, őket terveztük célbavenni. Az út a nádasból való kievezéssel indult, ahol az idei rekordmennyiségű szúnyogokból kaptunk bőven, jónéhány felhő eredt a nyomunkba miután felzavartuk őket nyugalmukból.
Kiérve a nyilt vízre vendéglátom elmagyarázta, hogy ő mindig látott halra dobál, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy a rablások környékét dobáljuk meg. Ez az egyetlen módja annak, hogy a folyamatosan vándorló balincsapatot észrevegyük. Sikerült egy csendesebb napot kifognunk, alig-alig volt rablás. Ennek ellenére próbáltuk azt a néhányat utolérni, de kevés sikerrel. Mire odaértünk egy ígéretesnek tűnő helyre, a víz teljesen elcsendesedett és a rablások is elmaradtak. Engem persze ez nem zavart, folyamatosan dobáltam különböző csalikkal. Eredménye sajnos nem volt, így becéloztuk a közeli vitorláskikötő környékét, ottani kövezés tartogathat talán néhány halat.
Útközben láttunk néhány hatalmas rablást a nádas előtt is, de a stégeken horgászók miatt ezt nem eröltettük. Közben odaértünk a kövezéshez és ennek környékét, illetve a közeli hínárfoltokat átvizsgáltuk. Péternek volt itt egy utánanyúlása, de nem akadt meg a hal és az újabb dobások már nem eredményeztek semmit. Lassan elindultunk visszafelé és az előzőleg kinézett helyeket újra meghorgásztuk. Bolondját járatták velünk a balinok, és mivel közeledett a napnyugta, úgy tűnt hal nélkül maradunk. Ekkor azonban több rablást láttunk nem sokkal beljebb a nyilt vizen. Néhány evezőcsapással már a környéken is voltunk és repültek a Thrill-ek. Már az első dobásra olyan rávágást kaptam, hogy azt hittem kiveszi a botot a kezemből. Megindult a fárasztás, a heves kapás után viszont eléggé belazult a zsinór, egy pillanatra azt hittem elment, de valójában csak felém úszott a balin. Gyorsan tekerve sikerült a kontaktust tartani és hamar a csónak mellé ért. Ekkor picit útban volt az evező, épp szólni akartam érte amikor látom, hogy a másik bot is hajlik rendesen, társamnak is hala van. Néhány másodperc múlva már két balin körözött a csónak körül. Merítőnk nem volt, így meg kellett várni, míg elfáradnak és hagyják magukat kézzel kiemelni. Péter hala elég rosszul akadt, néhány kör után sikerült lefordulnia a horogról, így jár aki nem készül fel rendesen. Az enyém viszont nem menekülhetett, rövidesen a csónakba került. Nem volt nagy, 42 cm-et mértem, de örömöm határtalan volt. Sikerült első pergetett halamat megfogni a Balatonon, ráadásul ez volt az első alkalom, hogy célzottan balinra horgásztam és rögtön össze is jött. A kötelező fotózkodás után már úszott is tovább halam, reméljük később is találkozunk.
Dobtunk még néhányat ezen a helyen, de eddigre már odébb állt a csapat, így elindultunk kifelé. Út közben még sikerült egy csomó szúnyogcsípést begyűjteni, de nem nagyon érdekelt, jól sikerült a nap. Ilyen szép környezetben horgászni már önmagában nagy élmény, a halfogás pedig külön öröm. Az biztos, hogy nem utoljára jöttem a Balcsira pecázni.
Szabó Zalán
Holdfényes éjszaka
Posted on június 29, 2010, under Horgásztörténetek.
Az éjszakai horgászatoknak külön varázsa van, azonban rég nem volt már részem ilyesmiben, ugyanis gyermekkoromban horgásztam éjszaka utoljára, még a balatoni nyaralások alkalmával. Régóta tervezem, hogy ezen változtatok, hiszen sok hal szívesebben táplálkozik az éj leple alatt és ilyenkor könnyebb őket horogra csalni. Péntek este jött el az idő, hogy újra belekóstoljak az éjszakába és ellenőrizzem a süllők kapókedvét. Eredetileg pergetni szerettem volna, azonban a korábbi esőzések nyomán a víz még mindig rendkívül zavaros volt, így maradtam az úszós módszernél.
Munka után siettem haza, majd rövid pakolás után már úton is voltam a vízpart felé. Meglepően kevesen voltak, de a kinézett hely foglalt volt, így attól nem messze foglaltam helyet. Jött is az első megoldandó feladat, csalihalat kellett fogni. Gyorsan összeraktam a spiccbotot, pinki a horogra és egy kis dara az úszó köré és már vártam is a kapást. Vártam, vártam és vártam, de nem igazán akart megmozdulni. Egyszerűen sztrájkoltak az egyébként igen mohó kishalak és minden egyes darab megfogása egy kínszenvedés volt. Néhány darabot azért sikerült begyűjteni, de nem eleget, így csak egy süllőző botot szereltem meg, a másik bot a spiccbot maradt. Az élőhalas szerelékkel egy közeli akadót céloztam meg, majd próbálkoztam tovább a snecikkel.
Ekkor bekövetkezett az amire sose gondoltam volna, mégpedig az, hogy a süllőzőre több kapásom volt, mint a csalihalfogó szerelésre. Persze nem azért, mert olyan sok süllő jött volna, hanem annyira kevés volt az éhes kishal a környéken. Napnyugtáig azonban így is sikerült két méretkörüli tüskéshátút egy rövid időre a partra csábítani. Az első egy élő küszre, míg a második ugyanazon példány törperágta maradékára jött.
Közben elérkezett a napnyugta ideje és ez jónéhány változást hozott. Először is az összes horgász összepakolt és hazament, kiürült a part. Ennek örültem, hisz átülhettem az eredetileg kinézett helyre. Közben az idő is egy picit jobbra fordult, a heves szél ugyan alig enyhült, de a felhők eltüntek és még láthattam a nap utolsó sugarait. Ennek azonban volt egy hátulütője is, közel telihold volt, mely fényesen világított az égen, így igazán sötét sosem lett. A kis süllők közben mintha eltűntek volna, snecim élénken úszkált, de kapás nem volt, csak egy denevérnek sikerült magára tekerni a zsinórom. Feltehetően a világosságnak köszönhetően alig volt rablás, itt-ott egy egy süllőt lehetett csak hallani, harcsának pedig nyoma sem volt. Már-már konstatáltam, hogy nem ez lesz a nagy nap, amikor az úszóm bátortalan bukdácsolása abbamaradt és határozottan elindult. Rögtön kezembe vettem a botot és rövid nyeletés után bevágtam. A horog szépen akadt és rögtön kiderült, hogy most jobb halam van. Hajlott szépen a bot, de hamar felőrölte az erejét és partra került a tettes. Gyönyörű süllő feküdt előttem, 58cm hosszú és 2.34kg volt. Ezzel a fogással viszont el is fogyott a csalihalam, ezzel ennek a fajta horgászatnak vége is lett.
A pergetőbottal még körbejártam a környéket, dobáltam néhányat, de a víz csendes maradt. Éjfél is elmúlt már eddigre, ideje volt összepakolni és hazamenni. Úgy gondolom az első éjszakai próba remekül sikerült, ez a süllő eddigi legnagyobbam, mely célzottan és nem véletlenül akadt horogra. Az biztos, hogy ezután rendszeresíteni fogom az éjszakai horgászatot, főleg ha a folytatás is hasonló lesz.
Szabó Zalán
A sügérvadászat folytatódik
Posted on június 24, 2010, under Horgásztörténetek.
Az utóbbi időszak esős időjárása nem kedvezett a csatornahorgászatnak, az állandó magas és zavaros víz és a kiöntések igencsak megnehezítették azok dolgát akik ilyenkor is próbálkoztak. Szerencsére a Malom csatornát nem érintette komolyan az esőzés, a vízszint ugyan kicsit megemelkedett, de még a medrében maradt. Nem volt kérdés, hogy előbb-utóbb újra megpróbálkozom a sügérekkel a múltkori sikeren felbuzdulva és most szerda délután jött el az idő. Egy barátommal megbeszéltem, hogy munka után találkozunk és alaposan szemügyre vesszük a nyerő helyet.
András hamarabb végzett a munkahelyén, így előrement felmérni a terepet. A vízállás és a tisztasága megfelelő volt, ráadásul a kinézett helyen sem volt senki, így lelkesen kezdett dobálni. Ez a lelkesedés azonban hamar lecsökkent, miután sikerült eltörnie botját egy szerencsétlen elakadás során. Kénytelen volt hazamenni egy másikért és utána már együtt vágtunk neki a horgászatnak. Apró twistereket kötöttünk fel és elkezdtük a kinézett szakasz vallatását. Nem volt könnyű dolgunk, ugyanis kifejezetten erős szél fújt, ráadásul oldalról, ez mind a dobást, mind a csalivezetést megnehezítette. Ennek ellenére érdemes volt próbálkozni, ugyanis a kinézett területen volt sügér bőven. Igaz nem voltak túlzottan étvágyuknál, de ha pontosan sikerült meghorgászni a rejtekhelyüket, akkor azért oda- odavágtak a csalinak. Hamar meg is történt az első eset és gyors fárasztás után egy apróság ficánkolt a parton.
Több hasonlóan kicsi méretűt sikerült kifognunk, azonban minden egyes darabért meg kellett dolgozni. Nagyon pontos dobásra volt szükség, ha nem az adott hínárcsomó vagy mederegyenetlenség közvetlen közelében húztuk el a csalit akkor érintetlen maradt, ráadásul a finnyás halak gyakran csak belecsíptek a csaliba és nem tudtuk megakasztani őket. Elkezdtünk kisérletezni a szinekkel, igazából a chartreuset most nem igazán kedvelték, míg a többire (fehér, sárga, piros, zöld és ezek kombinációi) nagyobb volt az érdeklődés. A cserékre azért is volt szükség, mert egy-egy színkombinációra érezhetően ráuntak, váltás után mindig hamar jött a kapás.
Érdekes volt a halak térbeli elhelyezkedése is, megvoltak a kedvenc területeik, itt nagyobb példányokat találtunk, míg a “peremvidéken” pedig a kisebbek tanyáztak és ahol az egyik méretből sikerült fogni, ott márcsak a hasonlóak jöttek, vagy semmi. A kapókedv is változott a délután során, ahogy egyre inkább közeledett a napnyugta, úgy nőtt az átlagméret is a kapások gyakorisága is. Amíg a nap intenzíven sütött, addig fenékközelében csendben megbújtak, majd az árnyékok növekedésével lettek egyre aktívabbak.
Napnyugtára azonban már teljesen szétdobáltuk a pályát, nem maradt olyan része ahol ne húztuk volna el jópárszor a csalit. Partra András 6-ot én 8 sügért emeltem, de sok rontott kapás is volt, illetve az utolsó pillanatban horogról lefordult példány is akadt. A nap hala egy 21cm-es gyönyörű példány volt, mindössze 1cm-mel maradt el eddigi legnagyobbamtól. Ezt a halmennyiséget olyan jó két és fél óra alatt sikerült kitermelni, ami szerintem nagyon jó eredmény. Már alig várom, hogy egy olyan időszakban is eljöjjünk ide, amikor étvágyuknál vannak és agresszíven támadják a csalit.
Szabó Zalán
Végre sügér!
Posted on június 2, 2010, under Horgásztörténetek.
Hosszú idő telt el az utolsó megfogott sügérem óta, egyszerűen nem találtam őket. Betli után betli amint jártam végig az esélyes helyeket és már kezdtem komolyan aggódni, hogy találok-e egyeltalán újra a kedvencekből. Hétvégén végre megtört a jég, nézzük is hogyan.
Egyik barátom hívott, hogy a Malom csatornán fogtak néhány sügért, igaz nem pergetve hanem úszóval és gilisztával, de szerencsére nem a konyhán végezték. Nem kellett sokat töprengeni, a szombat délutáni programba beillesztettem egy rövid pergetést. Igaz szkeptikus voltam, ugyanis az említett helyen nemrég horgásztam néhány órát és akkor nem sikerült semmit sem fognom. Azóta viszont a nagy esőzéseknek köszönhetően megnőtt a vízszint és zavarosabb is lett, tehát más körülmények fogadtak.
Kora délután értem ki, szerencsére épp nem volt itt senki, bár a horgászhely alaposan ki volt taposva, így biztosan rendszeresen horgásznak itt. Felcsatoltam egy apró twistert és nekiálltam dobálni. A csatorna dugig volt már mindenféle vizinövénnyel, minden dobás után szedegethettem le darabjait a horogról. Próbálgattam a szemmel látható növényzetet körbejárni, miután más tereptárgy nem volt a környéken, csak itt lapulhattak a sügérek. Parttól nem messze egyszer csak, mintha koppanást éreztem volna, azonban az újabb és újabb dobások nem adtak eredményt, így növénnyé nyilvánítottam a “kapást”.
Az esetek döntő többségében folyással szemben vezetem a csalit, mivel így aktívabban mozog és lassabban is tudom vezetni. Ez ellen szól azonban az, hogy a halak folyással szemben állnak, így ha tiszta a víz könnyen észrevehetnek. Emellett a hal háta mögül érkezik a műcsali, könnyen lehet, hogy későn veszi észre. Miután a szokott módszer nem hozott eredmény, megpróbáltam folyással egyirányban húzni twisteremet. Körbejártam itt is a lehetséges helyeket, de nem jártam eredménnyel. Változtatnom kellett valamit, felkötöttem egy apró Storm stickbait-et és azzal próbáltam. Ez egy gyorsan süllyedő wobbler, melyet nem elég simán tekerni, érdemes bele-bele rántani, így mozog igazán meggyőzően. A sodrás most elég erős volt, így nagy sebességgel közelített a csalim és én lepődtem meg a legjobban, amikor egy agresszív rávágást kaptam az egyik hínárcsomó mellől. Először egy csuka képe körvonalazódott lelki szemeim előtt, azonban hamar kiderült, hogy tévedek és a várva várt sügér volt a tettes. Végre! Több hónap után sikerült egy 17cm-es példányt elejteni, örömöm határtalan volt. Nem is gondolkoztam sokat, folytattam a dobálást. Egyre több elakadást tudhattam magaménak és félve, hogy beszakítom a nyerő csalit, visszaváltottam twisterre, mégpedig egy fehér darabra.
Néhány dobás után újabb agresszív ütést kaptam ugyanarról a helyről, mostmár tudtam, hogy sügér a tettes és igazam is volt, egy kisebb példány akadt a horogra. Úgy tűnt megvan a nyerő hely, azonban hiába dobáltam ezután, nem rontott ki újabb példány a növényzetből. Azt gondolom ez csak egy kisebb csapat volt, persze tévedhetek is, a lényeg az, hogy sikerült belőlük fogni két darabot. Miután az újabb akció elmaradt, hamar ráuntam az állandóan fennakadó hínárra és összepakoltam.
Szabó Zalán