Sodrásban
Posted on március 6, 2010, under Horgásztörténetek.
A téli időjárásnak egy hirtelen jött felmelegedés vetett véget, nappal tíz fok fölé is ment a hőmérséklet és ez rögtön megindította a hóolvadást. Igaz az állóvizeinken még a legtöbb helyen tartotta magát a jég, de a patakokban és csatornákban megindult a tavaszi áradás. A Nádor csatorna is csak azért nem öntött ki a medréből, mert megnyitották a zsilipeket és a sok víz el tudott indulni lefelé. Az elmúlt hétvégén is horgászni készültem, azonban a kifejezetten erős szél miatt új helyeket nem akartam keresni, nem tudtam meddig bírom a hideget, így a már jól bevált helyek egyikére készültem.
Mire sikerült összepakolnom és kiérnem a partra, András már ott volt és javában szedte a halat. Elmondása szerint folyamatos a kapás és amíg ezt megosztotta velem, már tekerte is ki a következő karikakeszeget. Egy szem picker bottal horgászott, pont úgy ahogy én is terveztem, ezután már nem is gondolkoztam sokat, leültem a felette lévő helyre és összeraktam egy egyszerű szereléket. Közben gyorsan bekevertem az etetőanyagot, a TopMix Bodorkás keverékét, tettem hozzá egy kevés csontit és pinkit és készen is álltam a horgászatra. Jól megtömtem a kosarat, néhány szem apró pinki a horgon és már repült is befelé a cucc. Ekkor jött az első meglepetés, a kosár nem akart megállni a sodrásban, vitte a víz szépen. Ennek ellenére volt kapás, az első halam egy apró kárász lett, melyet újabb és újabb követett.
A nagy sodrás viszont kezdett hamar idegesítővé válni, főleg úgy, hogy kapásszámban is elmaradtam Andrástól, ezért az átszerelés mellett döntöttem. Felkerült egy lapos kosár, majd újra próbálkoztam. Ez a szerelék sem vált be, nem volt elég nagy a legnehezebb kosaram sem, ilyen sodrással még nem találkoztam itt, egyszerűen mindent vitt. Szerencsére kaptam kölcsön egy 40g-s lapos és szögletes formájút, ezzel már relatíve stabilan megmaradt egy helyben a szerelék. Ezután még a megfelelő előkehosszt kellett beállítani, ami jelen esetben fél méternél is hosszabb volt.
A halak kapókedve közben egyeltalán nem csökkent, folyamatosan ráncigálták a spiccet. A zsákmány két fajból állt elsősorban, kárászok és karikakeszegek jöttek felváltva, de fogtunk egy-egy bodorkát és egy vörösszárnyút is. Ilyen halözönnel ritkán találkozom, bár ehhez hozzájárult az is, hogy igen jó arányban sikerült megfogni a kapásokat. Egy trend is kezdett kirajzolódni, mégpedig az, hogy az etetés alvégén jöttek a nagyobb, darabosabb halak, míg felfelé elsősorban a kisebbek. Ez a folyamat odáig fajult, hogy egy idő után lejjebb kellett dobálnunk, mert csökkent a kapásszám, ahogy a víz elvitte az etetőanyagot és ezzel együtt a halakat is. Ezután azonban újra visszatért minden a rendes kerékvágásba és tovább szedtük a halat.
Az idő gyorsan szaladt, közeledett a napnyugta és ezzel a horgászat vége is. Jól elfáradtunk és át is fáztunk, de megérte kijönni ebben a mostoha időben is. András szákba gyűjtötte a halat, a végén megszámoltuk és 51db-ot fogott, én valamivel kevesebbet. Nem emlékszem mikor voltunk utoljára ennyire sikeresek, igaz a legtöbb alig tenyeres méret volt, a nap hala pedig a képen látható ezüstkárász lett.
Szabó Zalán
Téli pickerezés
Posted on február 22, 2010, under Horgásztörténetek.
A tél makacsul kitartott február közepéig, de szerencsére eljött az első fagy nélküli éjszaka. A vastag hótakaró rögtön olvadni kezdett és ez reményeim szerint felpezsdítette a Nádor csatorna lakóit. A jeget ugyan már rég elvitte az ár, azonban a halak kapókedve is elúszott, barátaim és én is többször betliztünk az utóbbi időben. Közben megkezdődött a csukatilalom és ezzel nálam a pergetési szezonban is a szünet, ugyanis a domináns ragadozó a csuka, így jobb nem zaklatni őket.
A vízpart teljesen kihalt volt, a ködös, esős idő hétköznap ritkán vonz sok embert a partra. Ez persze kapóra jött, hiszen szabadon választhattam meg a helyet, ráadásul a többi horgász ricsaja sem zavarja a halakat. Alig foglaltam el a kiválasztott helyet, megjött András is és egymás mellett kergettük a halakat, azonos módszerrel. Ez a módszer a picker volt, melyet nem bonyolítottam túl, egy sima gubancgátlós szerelékre csonti csali és némi fagyasztóban megmaradt etetőanyag (TopMix Feeder Method Mix + feeder aroma + csonti) került. Külön etetést nem csináltam, csak amennyi a kosárba fért és a szemközti törést horgásztam meg. A halak meglepően aktívak voltak, hamar megtalálták a kosarat és sok beleúszást és csipkedést mutatott a spicc. Több üres bevágás után megjelent az első hal egy ezüstkárász képében, ami ráadásul nem is volt kicsi. Ezen meglepődtem, ilyen hideg vizben ritkán találkozik velük az ember, inkább a bodorka és a karikakeszeg a jellemző. Közben Andrásnak is beindultak a halak és felváltva szedegettük őket. Persze a rossz ütemű bevágásból jóval több volt, ritkán sikerült az apró rántásokat megfogni. A dolgot nehezítette az is, hogy az áradó víz rengeteg hordalékot hozott és ezek állandóan fennakadtak a zsinóron és ezzel rontották a szerelék érzékenységét.
A hosszú telet jól mutatta a madarak viselkedése is, több kócsag, gém és jégmadár is őrjáratozott a környéken halakra vadászva. A legtöbb víz még be van fagyva, kevés lehetőségük van zsákmányszerzésre és így igencsak bátrak lettek. Az egyik kócsag odáig merészkedett, hogy velünk szemben a másik parton kezdett el halak után kutatni és jóformán az etetésünkre csapott le egy-egy halra, míg az egyik jégmadár a közeli híd pilléréről riogatta a sekélyben úszkáló apróságokat. Már ezért a látványért érdemes volt kijönni, azonban hamar kizökkentett ebből az idilli állapotból bennünket néhány horgász. Nemcsak a madarak voltak bátrak, hanem jónéhány “sporttárs” is, akik a tilalom ellenére nyiltan felvállalták a csukázást. Volt olyan aki még csalihalat is próbált kérni, még azután is, hogy közöltük vele, tilalom van. Természetesen nem kapott és remélem nem is sikerült neki fogni…
A halak étvágya közben nem csillapodott, én pedig kisérletezésbe kezdtem. Lekerült a csonti és egy Nagy Ponty izesítésű pontypellet került a helyére és repült is vissza a szerelék. Nem kellett sokáig várni és egy méretes kárász vette fel a csalit jelezve, hogy ez is jó választás volt. Ezután viszont csökkent az érdeklődés, jó eséllyel csak kisebb halak voltak a környéken, így visszaváltottam a csontira. A kárászok mellett szépen jöttek a bodorkák is és egy-egy karikakeszeg is becsúszott. A nap meglepetéshala egy kisebb süllő lett, mely szerencsétlenségére rosszkor volt rossz helyen és kívülről akadt neki a csontis horog. A meglepetés azért is volt nagy, mert a picker mellé betettünk egy-egy botot halszelettel is süllőt remélve, de hiába dobáltuk körbe az összes szóba jöhető helyet, egyetlen kapás nem volt, pedig jelenlétük bebizonyosodott.
Hamar eltelt a nap, hideg is volt, mindenünk csupa víz lett, így a napnyugtát már nem vártuk meg, egy órával előtte eljöttünk. Összességében remek kezdés volt a békéshalas pecában, 22db halat fogtunk ketten, igaz ez nem túl sok, de ha hozzáveszem az elrontott kapásokat is, akkor már látható, hogy a halak étvágyuknál voltak és remekül szórakoztunk. Remélem a folytatás is hasonló lesz!
Szabó Zalán
Horgászvizek: Pátkai horgásztó
A Székesfehérvár közelében lévő falu elsősorban a víztározójáról ismert, azonban nem ez az egyetlen horgászvíz található Pátkán. Választhatjuk a Róth Tamás tulajdonában lévő 6.5ha területű magántavat is, mely a település ellenkező oldalán helyezkedik el. Az utóbbi két évben rendszeresen megfordultam a parton és bár biztosan vannak akik nálam jobban ismerik a vizet, annyi ismeretet már sikerült összegyűjteni, hogy azoknak érdekes legyen akik még sosem vagy csak néhányszor jártak itt.
A tó megközelíthető a 811-es út irányából, a faluba érve az első lehetőségnél jobbra kell fordulni és az utat követve kiérünk a partra. Rögtön két tavat is találunk itt, a jobb oldali egy nevelő tó, melynek partján lakik a tógazda, míg a bal oldalon pedig a horgásztó található. Ez utóbbiról írnék bővebben, ugyanis ezen a tavon lehet elsősorban horgászni, itt vannak kialakított helyek. A parkolóból két irányba indulhatunk el, az egyik rögtön balra a tó ezen oldalán, itt egy nagy stégbe botlunk, majd tovább haladva kisebb stégek sora következik. A másik irány pedig a két tó közötti gáton vezet, ezen túljutva viszont hagyományos horgászhelyek következnek, illetve 3 esőbeálló is található. A vízmélység változó, a parkolóhoz, illetve a szigethez közelebbi rész a sekélyebb és itt némi akadó is található, míg a tó hátsó vége pedig a legmélyebb, itt akár 4 méteres vízmélységgel is találkozhatunk. A part a legtöbb helyen gyorsan mélyül és utána viszonylag egyenletes, így érdemes vigyázni a parton, nehogy meglepetés érjen valakit. Középen pedig egy pici patakmeder húzodik végig, ez jól látszódik a képeken.
Halállományát tekintve a tó viszonylag változatos, a békés halak tekintetében a ponty, amur és dévérkeszeg hármasra számíthatunk leggyakrabban, a ragadozók közül pedig a csuka és a süllő a legvalószínűbb, de harcsába is könnyen belefuthatunk. Természetesen a halfajok sora itt nem ér véget, van a tóban ezüstkárász, bodorka, vörösszárnyú keszeg, sügér és sneci is, legalábbis ezek azok a halfajok amiből még sikerült zsákmányolnom. Ez persze nem zárja ki a még további fajokat, de túl sok egyéb hallal nem fogunk találkozni.
A tavat elsősorban a pontyhorgászok látogatják, akik elsősorban a kapitális példányokat keresik. Túl sok apró nincs is benne, 3kg alattit nem nagyon láttam mostanában. A halak nagyrészét már többször kifogták így rendkívül óvatosak és nehéz megfogni őket. Ennek megfelelően gyakran láthatunk sátrakat a parton, sokan több napra jönnek és folyamatosan etetnek, így próbálják becsapni őket. Ha sikeresek szeretnénk lenni, akkor próbáljuk meg azokat az időszakokat elcsípni amikor kevesen vannak, ilyenkor a halak bátrabban táplálkoznak és a nagyobb halak is kijönnek a part közelébe. Ezen kívül még az erősen szeles idő is kedvező szokott lenni. A legnagyobb kifogott ponty amiről hallottam az 18kg-os volt, de a tógazda elmondása alapján van benne ennél lényegesen nagyobb is. Pontyon és amuron kívül célzottan még a dévérkeszegre érdemes horgászni, kifejezetten sok van belőlük és a hagyományos csalikkal jól foghatóak. Igaz nagy példányokat még nem láttam, de a 20-25cm közötti méret az általános és néhány óra alatt komoly mennyiséget is lehet fogni belőlük.
Ragadozók terén már egy picit más a helyzet, bár a tóban van belőlük szép számmal, de a sok pontyhorgász és a tó mérete és kialakítása miatt gyakran nehéz a jó helyeket meghorgászni. Az igazi megoldást a csónak jelentené, de ennek használata inkább csak a nyugodtabb időszakokra korlátozódik a sok horgász miatt. Ettől függetlenül így is születnek szép fogások, süllőből olyan 5kg-os méretig bármekkora jöhet, míg csukából van a tóban 10kg feletti példány is. A harcsaállomány változó, a tó kisebb mérete miatt túl sokat nem tud eltartani. Kisebb példányokba ugyan bármikor beleszaladhatunk, de ha valaki nagyobbat szeretne, érdemes érdeklődni a tógazdánál az aktuális lehetőségekről.
A tó rövid idő alatt az egyik kedvelt helyemmé vált, a halállomány remek, a környezet szép és rendesen karbantartott. A tógazda és családja rendkívül kedves emberek, nyitottak minden igényre és lehetőségük szerint igyekeznek minden kívánságot teljesíteni. A tó fejlesztése elsősorban a nagyhalas irányba halad, jelenleg erre van a legnagyobb igény és aki kedveli ezt a fajta horgászatot vagy csak szeretne egy jót dévérezni, az bátran keresse fel a tavat, nem fog csalódni.
Szabó Zalán
Újra a sügér
Posted on január 19, 2010, under Horgásztörténetek.
Szombat délután volt néhány óránk ismét Andrással és az előző horgászat sikerén felbuzdulva megcéloztuk az általunk ismert és többször látogatott sügértanyát a Nádoron. Viszonylag későn érkeztünk, sokan voltak ugyan a parton, de egy másik részt vallatott a horgászok jelentős része, így szabad volt a kinézett pálya.
Eddig általában apró twisterekkel próbálkoztunk és igaz, hogy be is váltak ezek a csalik, de kiváncsi voltam, hogy mi az amivel még be lehet őket csapni. Miután a horgászat elején szoktak a nagyobb példányok jönni, ezért úgy döntöttünk, hogy most más csalikkal kezdünk, hátha tudjuk a nagyobb példányokat szelektálni mielőtt szétugrana a csapat. Barátom egy 2-es körforgóval én pedig kisebb wobblerekkel próbálkoztam. A jól ismert fejrázások azonban elmaradtak, mintha süket lett volna a víz. Cserélgettem a csalikat, kisérleteztem, míg az egyik 3cm-es Salmo Hornet (BT) eredményes lett és gyors fárasztás után egy 22cm-es szép példány feküdt előttem. Nagyon örültem a halnak, ugyanis már kezdtünk aggódni, hogy ők is eltűntek, de szerencsére nem így lett. Míg én a hallal bajlódtam, addig András is sikerrel járt és ő is kiemelt egyet. Ezután azonban ismét csend honolt, mintha üres lett volna a víz. Eddigre már felkerültek a már bevált gumik is, de halat most nem adtak. Jobb ötlet nem révén, elindultunk új helyet keresni, hátha átköltöztek máshová kedvenceink.
Az alacsony vízállás miatt azonban igazán jó helyet nem találtunk, hiába dobáltunk meg jópár ágas-bogas részt, halat nem sikerült akasztanunk. Visszatértünk hát az első helyre és tovább eröltettük a twistereket, melyek hosszas próbálkozás után egy-egy sügért eredményeztek mindkettőnk számára. Tudtuk, hogy ez nem az a nap amikor degeszre fogjuk magunkat a kis csíkos banditákból, így továbbálltunk és inkább váltottunk. András süllőzött a kotort szakaszon, míg én továbbra is a könnyű bottal és kis csalikkal kerestem a kóbor sügéreket. Itt sokan dobáltak, nagy nyomásnak volt kitéve a pálya, fogás viszont csak elvétve akadt. Andrást viszont napnyugta előtt nem sokkal megtréfálta egy csuka, mélyre nyelte a süllőnek szánt gumit és miután megmutatta magát, angolosan távozott…
Ez volt a nap utolsó akciója és kissé csalódottan távoztunk. A gyenge fogásnak is megtudtuk az okát, többen láttak minket már sügéreket fogni és ennek jó eséllyel híre ment. Barátaim és én is minden halunkat visszadobtuk, de azóta már láttunk horgászokat itt spiccbottal és csontival szedegetni a halat és vitték őket haza válogatás nélkül. Ezt a néhány négyzetméternyi területet pedig igen könnyű kiüríteni, így jó eséllyel egy darabig most nem fogunk tudni itt komoly halat fogni. Kár értük, manapság már ritka a szép csapósügér, remélem nem tűnnek el teljesen.
Szabó Zalán
Az első horgászat
Posted on január 18, 2010, under Horgásztörténetek.
Aggasztó hírek jöttek kedvenc csatornámról, azt beszélik az emberek a parton, hogy elektromos halászatot hajtott végre a víz kezelője és teljesen lefosztotta a halállományt. Sejtettem, hogy a történetek túlzóak, de mivel az utóbbi időben az általam gyakran látogatott szakaszon nem sikerült komoly fogást elérni, így úgy döntöttünk egyik barátommal, hogy ez jó alkalom lesz arra, hogy egy új részét fedezzük fel a Nádor csatornának.
Kora délután leparkoltunk egy híd mellett és elindultunk folyásnak felfelé. Ez a rész nem túl népszerű, kevés beállót találtunk, de azokat sorban végigdobáltunk. A víz kristálytiszta és igen húzós volt és néha a legnagyobb jigfejeink is kicsinek bizonyultak. Ez persze nem szegte kedvünket, ugyanis kiváncsiak voltunk, ráadásul ahogy haladtunk egyre feljebb, úgy egyre több vízbe dőlt fával és akadóval találkoztunk. Ha nyáron is ilyen vízhozam lenne, akkor egy kiváló domolykós szakasz lenne, bár tudomásom szerint olyankor jóval kisebb a vízszint és a folyás is lelassul. Benne voltunk már alaposan a délutánban és miután egy csatornabefolyót is találtunk, melyet alaposan végigdobálva sem láttunk egyetlen halra utaló jelet sem, elkezdtünk aggódni, hogy lehet ma is megússzuk hal nélkül. Mentünk még egy darabig, de csak egy-egy dobásra álltunk meg, inkább csak a jó helyeket kerestük. Ígéreteset nem találtunk, volt még egy bő másfél óra napnyugtáig és mindenképpen szerettünk volna halat fogni, így eldöntöttük, hogy visszamegyünk a szokásos szakaszra, hátha ott több szerencsével járunk. Bő negyedórás gyaloglás után, kissé kimelegedve értünk vissza az autóhoz, majd padlógázzal haladtunk az új célpont felé.
A hideg idő ellenére volt bőven próbálkozó ezen a részen, ez azért bizakodásra adott okot és miután láttunk néhány kifogott dévért is, megnyugodtunk, hogy maradt azért itt hal. Elkezdtük meghorgászni a korábban már halat adó helyeket, de sok időm nem maradt, csörgött a telefonom. András hívott, hogy menjek gyorsan a sügéres helyre, ő már kettőnél jár öt perc után, pedig nem is kicsi csalikat dobált. Gyorsan csatlakoztam hozzá és apró twistereket felcsatolva tovább vallattuk a vizet. Sikerült kifogni egy jó napot, ugyanis felváltva szedegettük őket, nagyon agresszíven támadták a gumikat. Több szebb példányt is fogtunk, nekem a legnagyobb a képen is látható 22cm-es példány volt. A méret azonban egyre csökkent és a kapások száma is egyben, hamar felmérte a sügércsapat, hogy valami nincs rendben és visszafogták magukat. Így is sikerült kettőnknek 16db-ot kivenni háromnegyed óra alatt egy néhány négyzetméteres területről.
Hazafelé menet elkezdtünk kételkedni a halászatos sztoriban, ugyanis ilyen jól még nem ment a sügérhorgászat, így elhatároztuk, hogy végére járunk a dolognak. Sikerült megtudni, hogy valóban volt elektromos halászat, szaporításhoz pontyot szerettek volna fogni, ez azonban nem sikerült, helyette zsákmányoltak két nagy amurt, egy nagy harcsát, valamennyi csukát és süllőt. Az összfogás olyan 5 mázsa körül volt és ez egy igen hosszú szakaszon. Természetesen ez tovább csökkentette az amúgy sem kiemelkedő halállományt, de azért messze van attól, hogy üres lenne a csatorna. Ígéretet kaptunk viszont, hogy a rövidesen kezdődő csukatenyésztés után, kis csukák egy részét vissza fogják telepíteni. Reméljük jól sikerül majd a szaporítás és lesz bőven mit visszatenni.
Szabó Zalán